Interjúból szerelem (Ekhoe ff.)

8. Rész |"meg fogsz dögleni"|

Azthiszem az elkövetkezendő 10 percet amit itt megéltem soha de soha nem fogom elfelejteni...

Kerestem is egy üres fülkét. Nem volt nehéz mivel üres volt az összes ezért bementem az egyikbe és elvégeztem a dolgom, majd kinyitottam az ajtót. Mikor kiléptem egy mellkasba ütköztem. Mikor felnéztem nagyon megrémültem, hogy ki áll itt elöttem. A mellkas akibe beleütköztem az nem más mint... Kolg8eith volt.

-Kolgi?! Te mi a faszt keresel itt?-kérdeztem Andris egyik nagyon jó barátját
-gyere menjünk csak vissza oda -tolt vissza a fülkébe én pedig próbáltam ellenkezni és szabadulni a kezei közül de nem ment... Túl erős hozzám képest. Ránk zárta majd elkezdte a nyakam csókolgatni majd a kezei lassan a pólóm alá tévedtek. Már potyogtak a könnyeim és borzalmasan éreztem magam, el akartam ájulni. Hirtelen letépte rólam a farmerom és úgy fogdosta a seggem. Én egyre jobban sírtam és sírtam ő pedig csak vetkőztetett.

|Andris szemszöge|

Már egy ideje nem látom Ninát a színpad mellett. Nem tudom, hol lehet.
A színpad széléhez mentem miközben még mindig nyomtam a szöveget. Lenéztem a színpadról és sehol sem láttam. Féltem hátha tényleg valaki meg akarja szerezni magának. Úgy döntöttem hagyom a faszba a koncertet, ő fontosabb mint egy buzi fellépés.
Fogtam magam és lefutottam a színpadról. Egy biztiőr kezébe adtam a mikrofont és csak szaladgáltam össze vissza a backstageben. Nem találtam sehol és egyre idegesebb voltam. Amitől a legjobban félek, hogy az a Valaki bevitte a mosdóba. De nincs sehol ezért csak ott lehet. Az ilyen esetek álltalában a női mosdókban szokott történni ezért először oda mentem. Benyitottam és hallk sírást hallottam. Megfeszült mindenem és a fülke alá néztem ahonnan jött a hang. Nina cipője... Nina lábát láttam egy férfi lábbal szemben. Szinte elvesztettem az agyam és telitorokból üvölteni kezdem és verni az ajtót.

-NYITSD KI AZ AJTÓT TE GECI! NYITSD KI VAGY MEGÖLLEK! HALLOD?! MEG ÖLLEK BAZDMEG! MEG FOGSZ DÖGLENI! ..... -üvöltöttem miközben vertem az ajtót. Hallottam, hogy közben Gyuben is megérkezett mögém és talán még Kubak is. Hirtelen kinyílt az ajtó és Kolg8eith rohant ki. Gyuben és Kubak elkapták és Kubak gyomron rúgta amitől össze esett. A földön feküdt én fölé álltam és izomból bordán rúgtam, majd fölé álltam és egy kurva nagyot behúztam neki amitől ömlött a vég szinte mindenhonnan az arcából. Próbált felállni de én még mindig ütöttem ahhol tudtam de Gyuri lefogott. Hirtelen Nina felé fordultam aki a WC mellett ült és sírt. Teli volt lila foltokkal és vérzett a szája. Időben jöttem mert még volt rajta fehérnemü. Mikor ezt így egybe megláttam olyan érzés kapott el amit talán még sosem éreztem. Gondolkodás nélkül lerogytam hozzá és magamhoz öleleltem. Szinte rám borult és hangosan sírt. Nekem is lefolyt 1 könycsepp az arcomon majd még egy s még egy. Ez legalább 10 percen keresztül ment. Halottam, hogy a Kubakék kimentek és a rendőrség is megérkezett. Nem halott meg egyikőnket sem, csak ültem a földön potyogtak a könnyeim Nina pedig rám dőlve még mindig sírt.

-Kicsike... -suttogtam -ne haragudj rám kérlek -mondtam sírva -gondolhattam volna, hogy ő az a valaki...
-mi? -mondta halkan
-azt mondták vigyázzak rád mert valaki a gangből megakar "szerezni" magának-mondtam suttogva
-de nem tudtad, hogy ki az -mondta miközben felemelte a fejét és végre újra láttam azt a gyönyörű arcát, amit most ez a féreg szétbarmolt. Az a gyönyörű arca tiszta vég és lila folt, kisírt szemek.
-de tudhattam volna -mondtam csalódottan miközben letöröltem az arcáról a könnyeket
-Andris... Se te sem én nem vagyunk hibásak. Nem haragszom mert nincs miért. -mondta egy halvány mosollyal az arcán
-tudod, hogy így is gyönyörű vagy?-kérdeztem tőle
-eltudom képzelni milyen jól nézhetek ki-nevetett halványan
-nekem így is tetszel -simítottam meg az arcát majd felálltam és felhúztam a földről -fáj valamid? -kérdeztem
-fáj a fejem de nem lényeges -állt fel ő is
-öltözz fel és haza megyünk -szedtem fel a ruháit a földről majd a kezéba adtam

Ki mentem majd az ajtó előtt vártam, hogy kijöjjön. 5 perc múlva ki jött. Már nem vérzett a szája és lemosta a sminket az arcáról ami lefolyt.

|Szandi szemszöge|

-Andris, hol van Gyuben? -kérdeztem hallkan
-a rendőr autónál szerintem-mondta-gyere menjünk-nyújtotta a kezét hogy fogjam meg én persze egyből megfogtam nagy mancsait és úgy mentünk a többiekhez
-ott lesz Ő is? -kérdeztem
-valószínüleg a mentőben fekszik-mondta büszkén

Oda értünk és Kubak az egyik rendőrrel beszélt Gyuri pedig csak hallgatta a beszélgetésük. Grasa és Kain is ott voltak, ők pedig egymással beszélgettek. Közben a rajongók össze vissza kiabáltak és fotózgattak. Elengedtem Andris kezét és Gyuris felé kezdtem menni. Ő megfordult és széttárta a kezét engem várva. Én oda futottam és szorosan megöleltem. Hossasan ölelkezdtünk majd megszólalt.

-hogy vagy? -kérdezte
-voltam már jobban is de túl élem-mondtam
-beszéltem a rendőrökkel és elég szar állapotba rakta Andris Kolgit ezért most korházba viszik de ha jobban lesz akk bebasszák a böribe -mondta mosolyogva
-még jó -mosolyogtam
-amúgy cukik voltatok Andrissal-nevetett amire én csak megforgattam a szemem és odamentem Kubakhoz
-szia... -öleltem meg hátulról mert nem vett észre
-Szandi, hogy vagy? Fáj valamid?-fordult meg majd szorosan megölelt
-viszonylag jól vagyok-mosolyogtam
-akkor jó! Szerintem induljunk haza mert elég már ebből a napból -mondta majd elindultunk Andris felé

Beültünk a kocsiba. Andrissal megint hátra ültünk. Kubak elöl ült Gabika mellett Kain,GG és Gyuben pedig elöttünk.
Elindultunk haza Budapestre.

-tudod, mostmár sokkal jobban fogok rád vigyázni -mondta Andris hallkan
-nem pazarolhatod rám az egész életed csak azért, hogy nehogy bajom essen-mondtam
-nem pazarolom az életem. Én csak élvezem -mondta mosolyogva
-de én hozzád képest Andris senki sem vagyok, te híresség vagy én pedig egy átlagos civil lány aki csak szimplán elvan baszva és nem tudja magát megvédeni.
-nekem sosem leszel átlagos lány. Az van elbaszva aki ilyet csinál veled bazdmeg Nina. És nem érdekel hogy híresség vagyok nem akarom, hogy így tekints rám érted? -mondta Andris
-biztos? -kérdeztem hallkan
-biztos -nézett méllyen a szemembe és kezdett közeledni felém. Nagy mancsát rátette az arcomra, már szinte csak 2 centi volt az arcunk között és úgy éreztem megállt az élet körülöttünk. Csak is rá koncentráltam és a gyönyörű szemeire ami az én szemem és a szám között cikázott. Még közelebb jött hozzám és lassan megcsókolt. Nyelve bejutást kért a számba amit egyértelműen megadtam neki. Ott helyben eltudtam volna ájulni, hogy van remény arra, hogy a szeretetemet valamellyest viszonozza.
Levegőhiány miatt elváltunk egymástól és csak egymás szemébe néztünk mosolyogva. Ahogy egymást néztük nekem úgy csukódtak le a szemeim amit Andris is észrevett. Rápillantott a combjára majd vissza rám. Én vettem az adást és rátettem a fejem a combjára és szinte egyből elaludtam.