Interjúból szerelem (Ekhoe ff.)

22. rész |a lehetetlen új korszak|

Sóhajtva raktam be az egyik könyvemet a szatyorba, ami az utolsó dolog volt a boltban amit még nem pakoltam ki. Sok könyvet tartottam bent, mivel amikor nem jött vendég mindig olvastam valamit. A legjobb szülinapi ajándék ever ez a mai nap... Sietnem kellett mivel Klára, aki pár napja tudatta velem a hírt, hogy el kell költöznöm, várt rám, hogy átadjam a kulcsot amivel egy korszakot, hobbit, munkát és emlékeket lezárjak. Milyen kurva jól hangzik... Az még még plusz pont, hogy le is bontják azt a kis szalont amiben egy "új életem" kezdődött. Fáj, de lehet jobb ez. Mostanában elvitt a hév és az átlagnál többet dolgoztam. A fiúk is megjegyezték, hogy nem vagyok a régi. Talán jobb lesz ez így. Azt hogy mit kezdek ez után? Ötletem sincs. Most még van pénzem, hogy fenntartsam magam egy ideig, de az is max 3 hónapig fogja bírni. Nem akarok szar melót keresni mert nem gondolom, hogy van értelme elbaszni vele az életem, úgyhogy megoldást kell találjak erre valahogyan.

-köszönöm -adtam a kulcsot a kezébe sóhajtva. Letöröltem az arcomon siető könnycseppeket és halványan rá mosolyogtam Klárára.
-mégegyszer nagyon sajnálom. Kitartást-simította a meg a vállam
-köszönöm, szia -mondtam hallkan
-szia

Elindultam a buszmegálló felé a nagy kék szatyrommal, lefolyt sminkkel és kissé kócos hajjal. Nem érdekel mostmár mit gondolnak rólam az emberek. Az már nem az én problémám ha valami nem tetszik nekik. Már majdnem a buszmegállónál voltam, mikor megpillantottam Andris ikonikus fekte Merciét. Az ablak le volt húzva, úgyhogy a szinte üvöltő zene ki is hallatszódott rendesen. Halvány mosollyal elindultam felé. Nem vett érszre. Csak komoran bámult maga elé. Remélem nem történt semmi.

-szia -nyitottam ki a hátsó ajtót, hogy berakjam a szatyrom -hogy, hogy itt?
-szia Kincsem-csókolt meg -eléd jöttem
-köszönöm -öleltem meg amennyire tudtam így az autóban ülve -baj van? Nincs túl jó hangulatod
-nem, dehogy csak pár ügy. Nem lényeges
-Andris... -húztam fel a szemöldököm kérdőn -én azt hittem mindent megbeszélünk
-igen Bby, ez így is van, de ezt nem ma fogom veled megosztani. Ma van a szülinapod -mosolygott édesen. Pedig én azt hittem elfelejtett -boldog szülinapot-csókolt meg újra
-köszönöm -mosolyogtam
-hogy vagy? -kérdezte hallkan
-egész jól... Az előbb még kicsit sírtam de mostmár minden okés
-látom -törölgette hüvelykujjával a lefolyt szempillaspirálom
-nagyon szarul nézek ki?
-háát, fogalmazzunk inkább úgy, hogy kiült az arcodon a lelked. De nekem így is nagyon tetszel -simogatta az arcom
-haza megyünk? -kérdeztem
-hmm, persze -mondta majd elindította a motort.
-milyen napod volt ma? Mit csin?-kérdeztem miközben a széket állítgattam
-geci unalmas... Csak otthon voltam és takarítottam. Vágod mint egy háziasszony -morgott. Kis édes volt, hogy ki volt akadva
-ilyen ez a single élet -nevettem -viccelek csak, viccelek -tettem fel védekezés képp a kezem mivel ijedt tekintettel nézett rám
-nagyon kis vicces vagy -forgatta meg szemeit
-te pedig morci -nevettem majd egy puszit nyomtam az arcára

-gondolkodtam... -szólaltam meg miközben a lépcsőn sétáltunk fel Andris lakásába
-na, ez már most fáj -nevetett
-hülye -nevettem én is -azon gondolkodtam, hogy rájöttem, hogy hogy érzem magam. Konkrétan mint akit kimostak 90°-on -mondtam nevetve
-oh, hát nem pont erre számítottam-nyitotta ki nevetve az ajtót
-ez van -léptem be -miért húztad le a redőnyöket? -fordultam felé kérdőn
-nem tudom... Most ilyen kedvem volt-nevetett -be mész felhúzod, kérlek?
-persze, pillanat -dobtam le a cipőm majd lassan besétáltam, nem túl sokat láttam ezért félő volt, hogy pofára esek. Egyszer csak egy kezet éreztem a bal kezemnél. Hirtelen felsikítottam mire a hajamat is meghúzta valaki.
-Andris! -sikítottam
-nyugi -nevetett valaki. Ismerős... Na ne... Gyuben... Felkapcsolódott a lámpa majd kitisztázódott minden. Az egész családom a szobában volt. Gyuben, GG, Hédi, Marci, Tiffany, Latyo, Szalai, Valter, Kain, Khazeo, Szeba, Anna és mindenki más akivel jóban vagyok. Mindenhol lufik és minden féle díszek lógtak amiknek ötletem sincs, hogy mi lehet a nevük.
-BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT -kiáltotta mindenki
-na ne -fogtam a fejem -nem vagytok normálisak -nevettem -köszönöm szépen
-boldog születésnapot Bby -adott a kezembe egy borítékot Andris. A többiek csak mosolyogva minket néztek. Lehet kicsit még kínos is volt.
-köszönöm -mondtam boldogan, majd megöleltem

A levélre mindenki neve egyesével felvolt írva. Leültem törökülésbe a földre, mivel idővel a többiek is helyet foglaltak. Óvatosan felnyitottam a levelet.

Szandi!
Igaz, nem rég léptél be, mi kis szerény családunkba de úgy gondoljuk, hogy ugyan olyan fontos vagy egytől-egyig minden tagnak. Ekikét vissza hoztad közénk a depresszióból, Gyurisnak egy legjobb barátot adtál vissza, GG-nek egy veszekedő társat adtál, a barátnőjének pedig egy legjobb barátnőt. Szebának lett egy lánya és Annának pedig egy új családtagja és munkatársa.
Köszöntünk az On The Low-ban. Reméljük örömöd leled majd az új korszaknak amit itt elkezdesz.

A "családod"

-úristen -kaptam a számhoz. Szebára néztem aki csak a tipikus idióta mosolyával figyelt. Köszönöm -rohantam oda hozzá majd a nyakába borultam szinte zokogva
-szerintem örül -nevetett Latyo
-örülsz? -kérdezte Szeba nevetve miközben még mindig őt öleltem
-persze, kibaszottul -engedtem el majd letöröltem a szemeimet. -köszönöm Ceo-öleltem meg újra
-ez még a tiéd -jött oda hozzám Anna-boldog szülinapot -adott a kezembe mosolyogva egy ajándék szatyrot
-köszönöm -öleltem meg szipogva

A szatyorba egy összehajtott póló volt. Kibontottam, majd megint majdnem kitört belőlem a sírás. A pólón az nevem volt és rajta, hogy "OTL STAFF". A hátulján az OTL tagok nevei díszelegtek, köztük Andrisé is.

-hát tényleg köszönöm -néztem mindenkin végig mosolyogva. Nem gondoltam volna szinte soha, hogy egyszer ennyi embert fogok egyszerre ennyire szeretni. Tényleg már a családommá váltak.
-tudom, hogy nem kértél semmit de én mindenképp akartam neked ajándékot. Lehet kicsit ki fogsz borulni de megéri, hidd el -adta nevetve Andris a kezembe egy most sokkal kissebb borítékot. Erre semmi sem volt ráírva.
-hülye vagy-nevettem-köszönöm-csókoltam meg

Ezt is óvatosan kibontottam majd... Na ne... Ez lehetetlen...