Last Dance (A Stray Kids & Babymonster fanfiction)

1.

Pár hónappal ezelőtt

- És egy, két, há', négy...! - szűrődött ki az egyik gyakorló teremből a koreográfus ütemet adó hangja - öt, hat, hét, nyolc... és előlről! - "előlről" csengett a fülemben. Voltaképpen erről szól a kpop. Ismétlés, ismétlés és mégtöbb ismétlés. Ebben az iparban senki nem engedheti meg magának hogy hibázzon, itt minden a tökéletességről szól. Ha álmodból felkeltenek vagy ha pisztolyt szorítanak a fejedhez akkor is tudnod kell a következő lépést, hangot, szöveget, a megfelelő módon és időben. Ettől eltekintve a színfalak mögött semmi sem tökéletes.
Ahogy egyre közelebb sétáltam az ajtóhoz a hangok felerősödtek. Hallatszott a zene dübögése, a tornacipők csoszogása, a lélegzetvételek. Résnyire be lehetett látni, a lámpák égtek, és az egyik kis padon meg pillantottam a legjobb barátnőmet Amara-t. Gyönyörű sötét szemei lelkesen csillogtak ahogy az éppen próbáló énekeseket figyelte.
Amarának amúgy is volt egy afféle elbűvölő bája, de ámuló arckifejezése csak még szebbé tette.
Ahogy benyitottam láttam, hogy Yuriko is mellette van, egy másik jó barátnőm.
Neki köszönhettem, hogy megtanultam koreaiul.
Amikor gyakornok lettem csak angolul és kínaiul tudtam kommunikálni, viszont a tanítóink kizárólag koreaiul beszéltek velünk. Yuriko volt akivel szót értettem, mert perfektül beszélte mindkét nyelvet.
Odasétáltam hozzájuk, majd egy halk köszönés után én is helyet foglaltam Amara mellett. A lány könnyeden átölelt, majd a fejét a vállamra döntve nézte tovább a próbát.
- Úgy imádom őket! - sóhajtotta csodálattal a hangjában.
- Melyik banda is ez? - kérdeztem a tagokat fürkészve. Nem voltam teljesen képben a fiú bandákkal, nem is nagyon hallgattam őket.
- Te most viccelsz ugye??? - kapta fel a fejét és hitetlenkedve nézett rám. Megráztam a fejem.
- Jézusom... - mondta, majd kuncogni kezdett - Ők a Stray Kids, a YG második fiú bandája a BIGBANG után! Jelenleg a BTS után a legnépszerűbb banda! - kezdett magyarázni.
- Jaaaj tényleg! - sokszor hallottam már róluk az ügynökségen belül, de mindig elfelejtettem a nevüket - Stray Kids! Az!
Amara csak a szemét forgatta.
Némán néztük tovább a próbát, majd egy kis idő múlva, tekintetem az egyik srácra vándorolt.
Sötétbarna, kicsit hosszabb haja arcába hullott miközben táncolt, szintén sötét szemeiben látszott, hogy koncentrál. Elképesztő hangjától megtelt az egész terem, miközben minden mozdulata a profizmusról és az elhivatottságról árulkodott. Tipikus kpop szépfiúnak számított, amitől általában nem igazán jöttem lázba, de valamiért benne volt valami különleges. "És nyálas..." gondoltam hitetlenkedve a saját viselkedésemen.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy percek óta, majdhogynem vigyorogva figyeltem. Már épp készültem levenni róla a tekintetem, mikor észre vett. Ébenfekete szemei egyenesen összetalálkoztak az enyémmel.
"Jézusom"
Rózsaszínes ajkai kedves, de mégis ravasz mosolyra húzódtak. Látta hogy figyeltem!
"Úristen, ez gáz" pánikoltam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elkaptam a fejem. Végig látta, hogy őt néztem...
- Lassan mennünk kéne - szólalt meg Yuriko, számomra megmentően. Amúgy is igaza volt, öt perc múlva kezdődött a mi táncóránk is.
Mindhárman felálltunk, majd a kijárat felé vettük az irányt. Ideje volt, ma már éppen eléggé lejárattam magam. Ahogy az ajtóhoz értünk Yuriko megfordult majd integetni kezdett a csapat felé:
- Szia Changbin!!! - az egyik srác vissza integetett neki.
Ahogy kiléptünk kicsit kíváncsiskodtam, majd Yuriko elmesélte hogy Changbin - a srác akinek integetett - a féltestvére anyai ágon.
- Nekem sajnos nincs testvérem - mondtam - Kínában nem gyakori, hogy két vagy több gyerek van egy családban.
- Addig örülj! - mondta Amara - Borzalmas tud lenni - nevettünk, majd tovább sétáltunk az elképesztően hosszú folyosón.
Amara a fiúbandára terelte a témát. Beszéltek nekem a tagokról, a zenéikről, kisebb-nagyobb kulisszatitkokról amiket Yuriko a bátyjától tudott.
Egy idő után elvesztettem a fonalat a beszélgetés közben, szóval csak némán sétáltam mellettük a gondolataimba merülve. Még mindig a kínos pillanat járt a fejemben. És Hyunjin... Yuriko mondta hogy így hívják.
Pár órával később amikor véget értek a délutáni óráink visszahúzódtam a dorm-unkba. A szoba amiben Amarával, Yurikóval és Aliciával - egy másik gyakornok barátnőnkkel laktam - jelenleg teljesen üres volt, azaz tökéletes időpontban érkeztem, hogy pihenjek egy kicsit az esti óráink előtti szünetben.
Nem volt túl nagy, de alvásra és tanulásra épp megfelelő méretű. A falak hófehérek, a függönyök világosszürkék voltak. A két emeletes ágy L alakban helyeztedett el és mellettük két fehér íróasztal állt. Lehuppantam az egyik ágy alsó részére, majd az asztalon lévő laptopomért nyúltam. Haboztam egy kicsit, majd megnyitottam a böngészőt.
"Nevetséges vagy Aihan" gondoltam, majd engedve kíváncsiságomnak, rákerestem a Stray Kids wiki oldalára. Nem kellett sokáig keresni, a tagokról készült fülek szép sorrendben sorakoztak alatta:

"Hwang Hyunjin
született: 2001 Március 20. (23 éves), Szöul, Dél-Korea
Rapper, énekes és táncos"

Már épp kattintottam volna a bővebb információkra amikor benyitott a szobába Alicia, én pedig ijedten csaptam le a laptop képernyőjét.
A lány megilletődve nézett rám, - amit nem csodáltam mivel körülbelül úgy nézhettem ki mint aki szellemet látott - majd folytatta a dolgát amiért eredetileg jött.
A kisebb szívroham után úgy döntöttem, inkább kikapcsolom a laptopot, örökre elfelejtem Hwang Hyunjint - és úgy összességében a fiúbandákat - és alszok egyet az esti óráim előtt.