A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

35

Másnap fel ébredtem, hm lehet vért kellene innom evés helyett, mármint lehet több erőm lenne tőle és könnyebben el bírok Kolenel.

Tényleg végezni akarok vele, nem akarom többé látni, és ő nem fog magától el menni, hiába is kérném, valahogy meg kell szabadulni tőle, és ha nincs más akkor így lesz.

Amíg nem jön addig meg próbálok erőre kapni, ma véget vetek ennek az egésznek, vagy én halok meg vagy ő, de mindenképp vége lesz.

Meg ittam már 3 tasak vért, úgy érzem tele vagyok és jó erőben, még Kolen nem jött nem is bánom. Vajon képes leszek rá? Megölöm?

Egyszer csak egy koppanás hallatszik az emeletről, meg jött. Nem megyek fel, ki megyek a hátsó kertben, ahogy lefelé sétálok hirtelen mellém lép.

- Elcseszted, elragadtattad magad, aztán tényleg megharaptál. - mondom mire fel sóhajt.

- És? Kit érdekel? - néz rám.

- Ma be fejeztem ezt az egészet. - mondom komolyan.
- Elég, ma valaki meg hal, vagy te vagy én, de minden képen vége lesz. - mondom határozottan mire fel nevet.

- Te még mindig hiszel a szerelemben? - kérdezi.

- Benned hittem, és hiszek az emberekben, nem a szerelemben hiszek, hanem abban hogy képesek vagyunk szeretni egymást és hogy vagyunk olyanok akik meg érdemlik hogy meg tapasztalják. - magyaráztam.

- Túl naiv vagy Adaline. - mondja.

- Lehet hogy naiv vagyok, de nekem legalább vannak érzéseim. - mondom mire haragosan néz rám.

Elhátrálok pár lépést majd meg állok.

- Mutasd meg van e alapja annak hogy félnek tőled. - mondom, ezzel jelezve felé hogy nem hátrálok meg.

- Próbálj csak meg állítani, de úgysem tudsz tenni semmit ellenem. - jelenti ki.

- Majd meg látjuk. - mondtam majd előre lendítem a kezem ezzel az erőmmel őt hatra taszítva amit hírtelen nem tudott le védeni így nagyot esett.

- Te akartad mondta. - majd hírtelen nekem rontott. Hirtelen erővel kezdett el harcolni nem gondoltam bele hogy ilyen erős. Hiába ittam azt a sok vért ő sokkal tapasztaltabb, sokkal kifinomultabb, erősebb, gyorsabban reagál.

Egy nagyobb erejű lökés miatt hátra estem majd hírtelen éreztem valami szúró fájdalmat, egy fa ág keresztül szúrta az oldalamat, hírtelen kaptam levegő után, le szorítottam a szemem majd ki húztam magamból. Lassan kezdett forrni a seb, de Kolen nem várt semmit.

Megint nekem rontott hírtelen neki vágott a vas kapunk.

- Mondtam hogy ne harcolj. - mondja dühösen.

- Nem érdekel, mondtam hogy vége lesz, és te úgysem állsz le magadtól, szóval vagy én halok meg vagy te. - mondtam majd az erőmmel el dobtam magamtól.

Elő kaptam a pillangó késem majd neki mentem, de ő nála valami sokkal nagyobb volt, már szinte kard mint sem kés, és az én kis pillangókésem ehhez nem ért fel.

Muszáj le győznöznöm, nem nyerhet ő. Törd a fejed Adaline.

Egy hirtelen mozdulattal a gyomrába vágom a pillangó kést mire a fájdalom hatására elengedi a kezében tartott kardot, én fel veszem azt majd újra támadok, de nem hagyja annyiban.

Hirtelen megyek újra neki majd gyors mozdulatokkal próbálom megsebezni, azt látom hogy ez a támadás le fullasztotta, hirtelen neki szaladok majd a kardot keresztül vágom a mellkasán. Lihegve állok felette.

- Mi lett belőled? - kérdezi nyöszörögve.

- Az amivé tettél. - mondom, majd ki húzom a kardot, látom a szemében a félelmet, a nyaka elé helyezem.

- Ne tedd. - kéri tőlem.

- Ez már nem opció. - mondom majd egy erősrántással választom el a fejét a nyakától.

Könnyek gyűlnek a szembe, le ülök, csak sírok utoljára még megsiratom a múltam, őt és önmagam, mielőtt végleg el engedném, minden fájdalmammal együtt eltemetem, és soha többé nem hozom felszínre, ő volt minden, az életem.

Fontos lecke, soha ne bízz senkiben, még abban sem akit már évek óta ismersz, mert bárki átverhet, olyan aljas módon amit soha nem gondolnál, ha nem bízol nem csalódsz.

Szomorú szívemet senki nem csitítja
Fájó lelkemet nincs ki vigasztalja
Vérző kezemet nincsen ki megsimítja
Hulló könnyeim nincs ki felszárítsa.
Mert tán messze vagy tőlem, több világon át
S bár falud kicsi, köztünk a távolság egy óceán
Lelkemben érezlek és követnélek egy életen át.
Egyszer talán találkozunk odaát.