A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

1

Hát a hétfő nagyon rossz volt Emilit alig tudtam meg nyugtatni teljesen ki volt akadva, ha bántani meri az a vámpír akkor nem állok jót magamért e felől biztosítottam.

Én is féltem hisz pont egy olyan vámpír aki már meg ölt több embert a vérszomja miatt nem tudom mi lenne most a helyes.
Kedd van, azaz ma jön elvileg, azt mondják ők sürvedés kór kelnek fel tehát nap közben alszanak.

Most éppen suliba tartunk újra, első órám egy jónak nem mondható matek lesoz habár szerintem ezt mindenki élből utálja és ez nem is a tantárgy hibája hanem sokszor a tanáré, így van ez most is.

Mr. Ervin egy kicsit sem mondható kedvesnek és ha valaki valamit nem ért arra ő olyan magasról tesz ahogyan csak lehet. Be érve az iskolába be mentünk a teremünk be és kicsit beszélgettünk míg nem érkezett meg a tanárúr.

- Lina - na igen, így hívtak a barátaim.

- Igen Emi?

- Szerinted minden rendben lesz?

- miért ne lenne?

- Ha bántani fog téged én nem tudom mit csinálok nem akarlak...

- Ne ne ne - szakítottam félbe.
- minden rendben lesz, megígérem neked rendben?.

- Rendben - mosolygott rám a lány.

Ezután be ért a terembe Mr. Ervin.

- Szép jó reggelt vagy nem de a mai órán egyenletek megoldása lesz a feladat. De még előtte meg kell kérdezzem van az osztályban olyan akit ki választottak?

Erre a kérdésre 5 ember nyújtotta fel a kezét természetesen én is és Emi is.

- hüha - csodálkozott a tanárúr. - Na jó fel írom a táblára az egyenleteket és próbáljátok meg oldani őket önállóan ha lehet.

Miután fel írta egész egyszerűen meg oldottuk Emivel így míg a többiek csinálták én bele merültem a gondolataimba.

Mr. Black , még csak azt sem tudom mi a kereszt neve. De ma látom elvileg, félek kicsit, na jó nagyon, csak hát Emi előtt nem akarom ezt ki mutatni. De félek hogy tényleg nem fog tudni le állni és tényleg oda veszek miatta, ahogyan mások is.

- Mrs. Stone. - hallottam meg a tanár úr hangját.

- Igen tanárúr?

- Hozza a füzetet. - ki vittem és meg nézte a feladatokat.

- Nagyon jó, bár örülnék ha az óra további részében is figyelmet szentelne nekem.

- Bocsánat.

- Le ülhet.

Szerintem nem kell mondanom hogy azután sem igazán figyeltem, a suli unalmasan telt a gondolataim pedig csak úgy kavarognak egész nap.
Haza felé vezető úton egy kereszteződésnél megálltunk, mivel Emi innen más irányba lakik.

- Hát akkor holnap találkozunk - mondtam neki.

- Remélem - jaj ne már

- Ne csináld ezt Emi, itt leszek hidd el, vigyázz magadra rendben, én itt leszek.

- jól van csak féltelek.

- nem lesz semmi baj hidd el.

- Rendben hiszek neked.

- Szia - köszöntünk el majd meg öleltem.

Ezután nem sokkal haza is értem.

- Sziasztok meg jöttem.

- Szia kicsim. - köszönt anya.

- Szia. - jött le apa is.

- hogy érzed magad? - kérdezte anya, úgy látom nem úszom meg hogy velük is beszéljek erről.

- Hátt...

- Csak nyugodtan nekünk nem kell azt mutatnod hogy semmi baj, tisztán meg értjük ha félsz kicsim. - mondta anya.

- Hát félek. Mert azt mondták Mr. Black nehezen tudja vissza fogni magát és hogy ebbe már haltak is bele és félek hogy én is....

- Nem. - vágta rá apa. - Nem fogsz, nem lesz veled semmi, hidd el, te erős vagy, minden rendben lesz mert ha nem esküszöm hogy én ölöm meg.

- Jól van apa nyugi, minden oké. De most fel szeretnék menni kicsit pihenni.

- jól van menny csak.

Miután fel mentem a szobámba, átt öltöztem valami kényelmesebb ruhába aztán neki álltam a házi feladatokat meg írni, már az utolsó feladat következett mikor fel néztem és azt láttam egészen be sürvedt szinte más sötét volt ,7 óra, görcsbe szorult a gyomrom.

Még gyorsan meg csináltam az utolsó feladatot majd el kezdtem össze pakolni a táskába, mikor éppen be húztam a cipzárral hallottam hogy nyílt az ablak, be jött rajta a hűvös levegő minek hatására borzongás futott rajtam végig, aztán halk léptekkel kísérte mind ezt mögöttem, hát it van.