Shin Shoukoku (Atsushi x Akutagawa)

☆

A mai nap is vidáman kezdődött az ezüstös hajú Atsushi számára, csakúgy mint általában. A Nap szépen sütött, ezáltal az időjárás is kellemes volt. Útban az iroda felé még egy kis cicát is észrevett, és megsimogatott. Lehet, hogy túl sokat időzött az állattal, mert egy kicsit elkésett, de úgy gondolta ennyi belefér. A Fegyveres Nyomozóirodába lépve már ott találta a többieket. Dazai egyből mellélépett, és jókedvűen átkarolta.

-Drága Jinko, van egy kis megbeszélnivalónk-Atshusi szeretett volna legalább egy kérdést feltenni abból a többezerből, ami megfogalmazódott benne, de erre nem volt lehetősége, mert a mentora kivonszolta az irodából.

-Mi volna az a megbeszélnivaló?-kíváncsian nézett az idősebbre.

-Az előbb beszéltem Chuuyával-egy kissé megakadt, majd gyorsan hozzátette-munkaügyben természetesen.

A Jinko szemforgatva nézett rá.

-Igen, persze, csakis a munka-bólintott tettetett szigorral- de nem mindegy, hogy az ágyban, vagy itt-tette hozzá halkan, szinte suttogva, de a barnahjú meghallotta.

-Most úgy teszek mintha ezt nem hallottam volna, mert kivételesen fontosabb dolgunk is van-ezúttal tényleg komolynak tűnt, így Atsushi is megkomolyodott- Egy emberkereskedő bandát füleltünk le itt a városban, akik ártatlanokat rabolnak el, és adnak el jópénzért. A kikötőben lévő teherszállító hajókra csempészik fel az áldozatokat, és Európába szállítják őket.

-Na várjunk csak- Atsushi maga elé tartotta kezeit, megálljt parancsolva a kötszermániásnak- Ha a KIKÖTŐBEN van a probléma, miért nem intézheti el a KIKÖTŐmaffia az ügyet?-teljesen jogosnak érezte a kérdését, bár ez kissé alábbhagyott amikor megpillantotta a pszichopata vigyort Dazai fején.

-Igen, ez az ő területük, így nem kéne beleavatkoznunk, viszont valamilyen szinten érintettek vagyunk az ügyben. Ma jött egy ügyfél, akinek a férje áldozatul esett az emberrablóknak, és szeretné, ha kimentenénk. Ezt fogod csinálni, neked csak ennyi a feladatod. A Kikötőmaffia fogja lekapcsolni a kereskedőket, azzal neked nem kell foglalkoznod, illetve nem is tanácsos... Ennyi-A barna hajún látszott, hogy van még valami, amit nem nagyon szeretne elmondani.

-Biztos?-a Jinko kétkedve nézett a másikra.

-Nos, nem akartam elmondani, mivel elég fontos lenne, hogy ezt a munkát elvégezd, mert más most nem ér rá, de a Maffiából... Akutagawa fog dolgozni az ügyön...-Látszott rajta, hogy kelletlenül adta át az információkat, mintha csak attól félne, hogy Atsushi visszamondja a megbízást. Nos, igaza volt.

-Kizárt. Én nem dolgozom közös ügyön azzal a démonnal! Egyáltalán nem bír engem, és ez kölcsönös!- jelentette ki határozottan, de egy kicsit elgondolkodott, vajon hogy zajlana le, ha ketten egy légtérbe kerülnének.

-Hát pedig most muszáj leszel. Mellesleg ismerek egy párost, akiknek ugyanúgy egy közös megbízással kezdődött minden...-sejtelmesen mosolygott Atsushira, aki úgy érezte menten elájul.

-Először is: fúj. Másodszor: Remélem nem Nakahara-sanra és magadra utalsz. Harmadszor: Csak nem gondolod, hogy Akutagawa és én...-elharapta a mondat végét, és már kezdte érezni, hogy felforrósodott az arca. Ez így nem lesz jó.

-Ki tudja?-azzal otthagyta a tigrisfiút a gondolataival egy furcsa mosollyal a fején.

Hazafelé sétálva Atsushinak még mindig az Akutagawával közös megbízáson járt az esze. Nem tudta elképzelni, hogy ők ketten jól kijöjjenek egymással. Ráadásul nem szabad beleavatkoznia a munkájába, ami elég nehéz lesz, tekintve, hogy egy ügyön dolgoznak. Eszébe jutottak Dazai szavai is. Egyértelmüen arra utalt, hogy jobb kapcsolat is lehetne közöttük Akuval, legalábbis nem mert többet belegondolni a szavaiba.

Valamiért elalvás előtt egy különösen rideg szempár villant fel előtte...