Emilia Barbosa - Ellenfél (Lando Norris / F1 ff.)

Prológus

Körbevezetem Lissie-t a házban. Nem azért, mert még nem járt nálam, hanem azért, hogy megtaláljuk a legtökéletesebb helyet a forgatáshoz.

Lissie először a vitrint javasolja háttérnek, ahol néhány serleg és sisak van a polcokra zsúfolva, de ezt hamar leszavazom. Az olyan hatást keltene, mintha az életem semmi másról nem szólna, csak a sportban elért sikereimről, miközben ezeknél a milliós értékű kupáknál én sokkal többet nyertem az évek alatt.

A nappali is rossz ötletnek bizonyult az unalmas környezet és a kevés inger miatt, ezért azt hátrahagyva kisétálunk a kertbe. Ekkor már nem is értjük, hogy miért nem erre gondoltunk először. Egyből a kert végi kis pavilonhoz megyünk, pontosabban az alatta lévő kerti garnitúrához.

-Ez lesz az! – bólint Lissie és rendezkedni kezd. Az egyik fotelt a pavilon fehér korlátjához húzza, ami felett elnézve rá lehet látni egész Monacora. Itt foglalok helyet én, Lissie pedig velem szemben miután beállította az összes kamerát.

-A kamerát direkt olyan szögben állítottam be, hogy ne legyen túl figyelemelterelő a háttér. Leginkább csak a hegyek látszódnak mögötted. – magyaráz, bár én nem kérdeztem. Szimplán csak bízom benne, hiszen tudom, hogy érti a dolgát. Nem véletlenül mondtam igent az interjúra. Ha bárki más kért volna tőlem ilyet, azonnal visszautasítom, ahogy azt az elmúlt években már sokszor meg is tettem. De tudom, hogy Lissie nem fogja kiforgatni a szavaim. Ha már valakinek mesélnem kell az életemről, akkor örülök, hogy ő ez a valaki. És Lissie pontosan tudja, hogy miket kell kérdeznie, hiszen végigkísért az utam során.

Mielőtt még elkezdhetnénk az interjút, Lissie gyorsan vázolja, hogy miről szeretne velem beszélgetni és kéri, hogy szóljak ha van olyan téma amit inkább nem szeretnék érinteni, de én csak csendben hallgatom.

A következő órákban kérdezni fog engem a gyerekkoromról, a családomról, az utamról a Forma-1-ig. Mesélek majd neki a karrierem kezdetéről, majd a jelenig vezető rögös út minden egyes megállójáról, a kétes, bulizós korszakomat is beleértve, amikor a bulvár csak azzal volt elfoglalva, hogy én mit csinálok éjszakánként. Beszámolok majd a kapcsolataimról, a csapatváltásokról, de leginkább arról, hogy mindezt hogyan éltem meg én. Lissie nem arra kíváncsi, hogyan nyertem meg a futamokat, hiszen azt mindenki láthatta, hanem hogy eközben a háttérben, de leginkább bennem mi zajlott le, ami már egy átlagos néző számára láthatatlan és eddig csak találgathattak minderről.

Én pedig most először, őszintén fogok beszélni mindenről. Hiszen most senki nem szabja meg, hogy mit ejthetek ki a számon és már nincs következménye annak amit mondok.

-Kérdezhetek a Landoval való kapcsolatodról is, ugye? – emeli fel a fejét jegyzeteiből Lissie.

-Igen de...az hosszú történet lesz. – felelem.

-És készen állsz elmesélni?

Az egész karrierem során folyamatosan azt hajtogatták nekem, hogy semmiképpen ne beszéljek az érzéseimről ha az nem a versenyzéssel kapcsolatos és főleg ne beszéljek a kapcsolataimról. Ezért sokszor hazudtam. Arról, hogy kihez milyen viszony fűz, arról hogy mi a véleményem közéleti témákról vagy egy-egy emberről.

Soha senki nem tudta a teljes igazságokat. Vagyis, talán csak egy személy.

-Igen. – bólintok magabiztosan és elengedek egy mosolyt.

-Akkor kezdhetjük? – húzza ki magát Lissie és én is elhelyezkedek kényelmesen a fotelben.

-Kezdjük!

.

.

.

.

Sziasztook!

Végre eljött az idő, hogy publikáljam ezt a történetet, ami már nagyon régóta a gondolataimban és a jegyzeteim között ólálkodik.

A történetben szerepel pár valós személy, de a történetszáluk, a karakterük eltérhet a valóságtól.

A könyv folyamán több Forma-1-es szezont fogunk végigizgulni, ami helyenként megegyezhet, de nagyrészt eltér a valóságtól és mindössze az én képzeletem szüleménye.

Remélem magával tud ragadni titeket ez a történetem is, jó olvasást kívánok hozzá! <3