Ez Valami Hülye Vicc??!!?!

Új kezdet

1 hét telt el azóta hogy Kris mindenkit le sokkolt a szőke ribancával. És én már hála az istennek nem foglalkozok vele, nem érdekel a jelenléte, sem az hogy nem néz rám , sőt , sokkal jobban érzem magam.
Laurral délután elnéztünk fagyizni közben mentek a pletykák , beszélgettünk.

Lilla- olyan jó most minden ! - kiáltottam fel örömömben

Laur- Még hogy görög isten , hagyjuk maaaar - nevettünk el magunkat mind ketten Kris baromságain

A sétálgatás közepette arra lettünk figyelmesek , hogy Laur telefonja csörög, Dylan volt az, barátnőm sietősen felvette a telefont majd hallgatni kezdte báttyam mondandóját.

Laur- Rendben nem szólok neki, majd ha haza érünk elmondod te neki- ezzel báttyamra nyomta a telefont majd felém fordult kivsit aggódó fejjel.

Hazáig faggatni próbáltam hátha elmondja nekem mi történt vagy miről volt szó, nem , nyilván nem avatott be.

Haza értünk , majd egyből a szobámat és a szobában tartózkodó Dylan és legjobb barátnőmet vettem célba.
Szél sebesen a lépcsőn szaladtam fel majd rontottam be a helységbe, a két fiatal az ágyon ülve várták a megjelenésem.

Lilla- mostmar kurva gyorsan avassatok be!! Mi a retek folyik itt?

Dylan - Van egy jó és egy rossz hírem.- szólalt meg amire a mosoly meg a kiváncsiság le csúszott az arcomról- melyikkel kezdjem ?- folytatta

Lilla- a rosszal

Amira- szívem , sajnálom de Kris reggel ....- ilyedtem meg , a szívem majd ki ugrott a helyéről - ki költözött és vissza ment Amerikába

A szívem megnyugodott a tudattol hogy semmi baleset vagy életveszélyes dolog nem történt vele

Lilla- Jesszus megilyesztettetek de nagyon, huh- Fújtam ki magam majd folytattam mondani valómat - nem bánom , nem volt ő hozzánk való , na de hallooooo arról volt szó hogy van egy jó hír is, bökjétek már ki légyszi!!!

Dylan - Jojoo nyugii tartogasd az örömöd .... ugyanis .... így 3 évnyi érzelem után végre eljutottunk Amirával odáig hogy ki mondhatjuk: Egy pár vagyunk !!!

Örömömbe szinte könnyek keletkeztek a szemembe , a nyakukba ugrottam , nagyon boldog voltam , gratuláltam nekik és a világ leges legboldogabb embernek éreztem magam. Imádtam a barátnőmet nevetve látni és boldogan.

El telt pár nap azóta hogy a báttyam és a legjobb barátnőm boldog párkapcsolatban élnek. Mióta Kris elment megszüntek a problémáim , a szorongásaim és sokkal frissebbnek es jobbnak érzem magam.

Suliból sétáltam haza fele, már a házunk előtt álltam amikor megpilantottam egy idegen , 20as éveiben járó srácot a bejárati ajtónál beszelgetni Dylannel és  Elijahval.
Érdeklődve sétáltam az ajtó mellett beszélgető fiúkhoz, majd mikor közel értem hozzájuk Elijaht és a báttyámat egy hosszú öleléssel köszöntöttem, aztán rá néztem az ismeretlem férfira és kezet fogtam vele. Be mutatkozott Devonnak hívják és most készül be költözni Kris helyére.
Közepes magasságú , úgy 175-18 között lehet, szőke rövid hajjal és tenger kék szemekkel.
Mentem volna be az ajtón majd hátra néztem és le folyt kettőnk között egy hosszú szemkontaktus majd a szobám fele vettem az iranyt, ahol Kira , Kalu és Sarah már vártak arra hogy megérkezzek.

Lilla- Láttátok az új srácot ?

Kira- igen gyönyörű kékek a szemei- mondta majd elengedtuk a témát és beszélgetni kezdtünk.

Hétvége van viszont én most pakolok össze ugyanis 1 hónapra a mellettünk lévő államban megyek csere diáknak és kollégiumba. Nem akarok elmenni de sajnos a szakma miatt amit tanulok muszáj.
Kora reggel arra kel fel az egész ház , hogy Dylan , Mike és Alex verik a dobot, vagyis ébresztőt fújnak. Hogy minek a hétvége utolsó napján , ráadásul reggel 8 kor? Mert 4 óra mulva indul a gépem Washintonba.
Az összes gyerek a házban , elkezdett sürgősen készülődni, így tettem én is.
Az utam a fürdő szobába vezett volna , de a nagy rohanásban neki szaladtam valakinek.

Lilla- bocsi csak sietek- néztem fel az illetőre aki ez új fiú volt , vagyis Devon

Devon- semmi baj, szaladj nehogy le késd a gépedet

Rá mosolyogtam és rohantam a fürdőbe rendbe tenni magam. Be kell valjam Kirának igaza van, tényleg eszméletlenül szépek a szemei.
Kész vagyok mindennel, Dylanre várok a bejárati ajtó előtt 1 bőröndel és 4 kis táskával. Hallottam a báttyám trappolását ahogy sietve szalad lefele a lépcsőn , majd utana a többiek.
Be szálltunk a kis buszba amely Klau tulajdona, de sajnos csak ebbe férünk be mindannyian.
Az út kellemsen telt, főleg , hogy Devonnal szinte minden második percben felettünk egy rövid szemkontaktust. A mosolya valami hihetetlenül aranyos, le vett a lábamról.
Megérkeztünk a reptérre, ki vettem a csomag tartóból a cuccaimat majd könnyes búcsút vettem mindenkitől ,tudom hogy egyetlen egy hónapról van szó és 2 hét múlva jövök haza és csak úgy megyek vissza a maradék 2re de nem akartam meg válni a szeretteimtől még ilyen kis időre sem.
Mikor mindenkitől el köszöntem , Devon maradt utoljára, meg öleltem, egy fura , de meleget árasztó érzés futott végig a testemen, biztonságot ereztem ahogy karja at fonódtak a derekamon.

A repülő úton végig zenét hallgattam, és gondolkoztam , vajon jó ötlet volt csere diáknak menni, vagy ott hagyni a többieket , mi lesz ha Dylan nem fog bírni velük egyedül. És mikor láthatom újra Devont?