Maffiába esve

2. rész

Fura volt úgy felkelni, hogy nem otthon vagyok, hanem egy idegen házában, idegen helyen és ami a legfontosabb, hogy nem tudom meddig fogok még itt lenni. Fogalmam sincsen, hogy mit akarnak velem. De a csávó azt mondta, hogy, ha teszem amit mond, akkor minden nap kérdezhetek tőle egy valamit. 15 kérdésem van, ami azt jelenti, hogy tizenöt napig biztosan itt kell lennem. Bár valószínűleg sokkal több ideig leszek itt, mint én azt szeretném. 

-Ha felöltöztél akkor gyere ki! - kiabált be valaki kintről és az a tippem, hogy az el rablóm volt az. 

Amint készt lettem már mentem is ki. De egy valami megakadályozott benne, ugyanis zárva volt az ajtó. 

-Őhm...hahó! Mennék én, de nem tudok! - mondtam tanácstalanul, hátha esetleg valaki meghall engem. 

Nem sokkal később a zár kattanását hallottam és kinyílt az ajtó. Megláttam a fiút aki fapofával nézett engem. 

-Gyere. - nem mondott semmi többet csak ennyit, hogy gyere. 

Megnyugtató volt, hiszen nem tudtam, hogy hova vagy hogy merre tartunk. Lehet, hogy a kivégző terembe megyünk? Legnagyobb meglepetésemre egy konyha szerűségbe vezetett be, ahol a finomabbnál finomabb ételek sorakoztak. 

- Egyél! - utasított, nekem meg nem kellett kétszer mondani. 

Egyből ráugrottam a kajára és falni kezdtem. Mivel tegnap este nem kaptam enni nagyon éhes voltam. 

-Egy kérdés. - szegezte nekem, mire én felpillantottam. 

- Mi?

- Kérdezz valamit! - mondta erélyesebben.

- Őm....hogy hívnak? - tudom, hogy sokan egyből azt kérdeznék meg, hogy mikor engedsz ki, miért raboltál el, stb..., de nem tudom, hogy mi változott meg ez idő alatt, de biztonságban éreztem magam, meg persze úgy voltam vele, hogyha úgy is itt fogok élni egy darabig akkor még is csak kéne tudnom a nevét.

- Daniel Rots. - válaszolta. - Most elmondok néhány szabályt amit szigorúan be kell tartanod! - kezdte el, én pedig bátortalanul bólintottam egy aprót. - Az én szobám tabu! A dolgozó úgy szintén és a garázs. Azon kívül bárhová bemehetsz. - hagyta rám.

- Akkor ez azt jelenti, hogy már nem zársz be? - csillan fel a szemem.

- Csak egy kérdés lehetett ma. 

- Ez gondolom egy igent jelentett. - virultam ki. 

- Most menj vissza. Később majd elmegyünk neked cuccokat venni.

- Rendben. - álltam fel és vissza mentem a szobámba. 

5 órával később: 

Megvolt a bevásárlás. Vettünk nekem ruhákat és alapvető dolgokat. Mint kiderült Daniel milliárdos. Mondjuk ez a házon is kivehető, de mind1. 

Épp próbálok aludni, de nem megy, mert nagyon nagy vihar van. Utálom a viharokat. Most is dörgött egyet, mire felsikoltottam. Erre Daniel rontott be kezében egy jókora fegyverrel.

-Mi a baj? Mi történt? - kérdezte ijedten.

- Félek. - biggyesztettem le a számat és éreztem, hogy nem kell sok ahhoz, hogy elsírjam magamat. 

Daniel megnyugodott és leengedte a fegyvert. Már épp indult volna kifelé, amikor utána szóltam.

-Maradj itt velem! - teljes egészében megfagyott. - Kérlek. - tettem még hozzá. 

Meglepetésemre megfordult, és befeküdt mellém az ágyba. Én szorosan mellé bújtam és nem sokra rá elnyomott az álom az el rablóm mellkasán. Szép mi?