Maffiába esve

13.rész

Másnap sem csináltam nagyon semmit azon kívül, hogy Danielt hordtam el mindennek és küldtem el melegebb éghajlatra. Tartalmas időtöltés. Viszont teljes mértékben megérdemli. Most is éppen próbál bejönni a szobámba, de az be van zárva.

-Na jó, ebből elég volt – kezdett el beszélni – ha most hallasz és az ajtó előtt vagy, akkor menj el onnan, mert berúgom az ajtót.

- Hagyj békén! – válaszoltam.

Sokáig csönd lett, amit nem is értettem, de aztán hirtelen hatalmas robajjal betörte az ajtómat.

-Jézusom, te normális vagy?! – emeltem fel a hangom, majd odaszaladtam hozzá és felpofoztam.

- Oké ezt megérdemeltem. – mondta leginkább saját magának.

- Igen! Rohadtul megérdemelted! – üvöltöttem.

- Emily nyugodj már meg kérlek! – fogta be a számát. – Tudom, hogy most haragszol meg minden, de csütörtökön lesz az esküvő.

- Hogy mi van? – téptem le a kezét.

- Előre hozták.

- Kimennél? – fontam össze magam előtt a kezeimet, de aztán egyből le is engedtem. – Kérlek. – tettem hozzá most már lágyabban.

- Sajnálom. – mondta, aztán elment.

Sírva ültem le az ágyamba. Nem tudom elhinni, hogy tényleg férjhez megyek, és egy olyan alakhoz, akit még csak nem is szeretek. Miért így büntet engem az élet? Miért nem lehet más? Nem akarok érdekházasságot! Főleg nem egy ilyen arrogáns, bunkó, maffia vezérrel!

Hat óra telt el azóta, hogy megtudtam előbb megyek férjhez. És jelenleg egy kocsiban ülök Daniellel, hogy menjünk kiválasztani az esküvői ruhámat.

-Na és gondolkoztál már azon, hogy milyen ruhában szeretnél lenni? – törte meg a csendet Daniel, én meg csak egy fejrázással adtam tudtára, hogy nem. – És...

- Daniel kérlek! – fakadtam ki. – Csak maradj csöndben!

- Bocs. – nézett vissza az út felé.

Egy üzletbe mentünk be, de ott eltöltöttünk vagy három órát, hogy a tökéletes ruhát megtaláljuk. A végén pedig az is meg lett. Mikor hazaértünk, már este volt, ahogy beléptünk a házba, mindenki ment a maga helyére aludni.

-Jó éjt. – Suttogtam Halkan.

- Jó éjt. – mosolyodott el Daniel.

Óriási vihar van, én pedig rettegek. Legszívesebben átmennék Danielhez, de még az elején leszögezte, hogy nem léphetek be a szobájába az engedélye nélkül. Bár most ez érdekel a legkevésbé, szóval felpattantam és kirohantam a folyosóra. Daniel szobája előtt megálltam, majd lehunytam a szememet. Néhány másodperc múlva benyitottam. Már aludt, csak a villámok fénye világította meg a szobát. Lassan odaértem az ágyához, majd bebújtam mellé. Próbáltam zajtalanul, de az ágy őrült módjára nyikorgott. Hihetetlen, hogy milyen gazdag és nem bír venni egy normális ágyat. Végül szembe fordultam vele, és jó szorosan átöleltem.

-Tudtam, hogy szeretsz te engem. – suttogta a fülembe rekedt hangon. 

Nem válaszoltam, helyette alvást szimuláltam, ami úgy tűnik, hogy bejött, mert néhány perc múlva már csak szuszogást hallottam magam mellől.