16. Fejezet

11 4 21
                                    

 – Te hogy kerülsz ide? – lépett hátrébb meglepetten, szemei tányér nagyságúra kerekedtek.

– Hallottam, mi történt és aggódtam – vallotta be, miközben levette fejéről a csuklyát. – Bejöhetek? – vakargatta a tarkóját kicsit zavartan, hisz majdnem betört a lány szobájába.

Amber hosszasan hallgatott, mérlegelte a helyzetet. Minden álom kiment már a szeméből, így végül beleegyezve bólintott, beinvitálta a nem várt vendéget.

– Szóval csak azért jöttél el egészen idáig, mert aggódtál értem? – érdeklődött leülve a fotelba, a fiú pedig helyet foglalt a kanapén, közel a lányhoz, felmérve a szobát.

– Igen. Gondoltam, ha hirtelen meghalnak ennyien a bazilikába, te sem lehetsz teljes biztonságban. Szerintem testőröket kellene fogadnod magad mellé – magyarázta összekulcsolva az ujjait, komolyan nézve a lányra.

Ó, ha tudnád, hogy én öltem meg őket... De ennek még nincs itt az ideje. Még nem.

– Igen... lehet nem ártana – mosolygott idegességet színlelve, úgy tett, mint aki megremeg. – Kit ajánlanál?

– Természetesen elsősorban magamat – húzta ki büszkén magát, széles mosollyal az arcán, rákacsintott a lányra. – Tökéletes lennék a feladatra. Persze, mellém nem ártana még legalább egy testőr.

– De inkább, ha jól sejtem kettő, igaz?

– Igen – bólintott.

– Akkor ideje keresnem még melléd valakit...

– Már tudom is kik lennének a legmegfelelőbbek a célra.

– Kik? – hajolt közelebb érdeklődve.

– Bízol bennem? – tette kezét a lányéra, akinek tekintete lesiklott a fiú ujjaira.

Kicsit hezitált, így hosszasan mérlegelte a lehetőségeit, mielőtt szemét lehunyva elmosolyodott volna.

– Igen. Bízom.

– Akkor csak várj türelmesen, és ígérem, pár napon belül megérkeznek.

– Hüm. Legyen. Kíváncsian várok.

 Amber az elmúlt napokban keveset volt egyedül

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Amber az elmúlt napokban keveset volt egyedül. Vagy Firion, vagy Jehanson nyújtott neki állandó társaságot. Előbbinek viszont egy kis dolga akadt, míg utóbbi elment a beígért két új testőrért, akik Amber testi épségéért fognak majd felelni. Így hát, már órák óta egyedül volt. Kiült a szokásos pavilonba meginni egy teát, amit most tényleg élvezett. Nem csak a látszat kedvéért tett úgy. Végre, szabadnak érezte magát. Olyan volt ez neki, mint egy énekesmadárnak, akit kiengedtek hosszú évek után a kalitkájából, hogy felfedezze a világot.

Ez volt most Amber.

Az imádságokat is kicsit leredukálta, így több szabadideje lett saját magára is. Beosztotta mikor, ki tartja a szertartásokat, így neki csak a reggeliek maradtak.

Szent Szív & Sötét KardWhere stories live. Discover now