Ismerlek?

1. Fejezet

Csak sötétséget láttam. Hiába próbáltam meg minél többet pislogni, sehogysem akart a szemem alkalmazkodni, főleg nem akkor amikor meghallottam egy apró lélegzet vételt a hátam mögött. Nagyon halk volt, épp csak az a fajta amit az embert azért tart vissza mert azt hiszi nem fogják hallani ha szépen lassan kiengedi a tüdejéből. Csak hogy sajnos ebben a fül süketítő csendben a saját keringésemet is úgy hallom mintha az egész helységet betöltené a hangos robaj. Figyelni kezdtem továbbra is hátha meghallom újra az apró sóhajt, ám ekkor valami vagy inkább valaki megfordított engem és már csak a fájdalmat éreztem a jobb kezemben, melynek helyéről valami meleg csurgott végig az ujjaimon. Nagyon fájt, de a hirtelen sokk miatt egy hang sem jött ki a számon... néma sikoly volt ez. Kezdett már idegesítő lenni a sötét de így is  próbálkoztam valamit azért mégis kiszűrni ki lehet a támadóm hiszen még mindig nem láttam semmit. Ekkor viszont megcsapott a jól ismert vanília illat és ekkor össze állt a kép... Tudtam hogy a támadóm már tudja hogy rájöttem ki is ő. Halotta ahogy beleszimatolok a levegőbe többször is. Éreztem abból ahogy egy pillanatra gyors levegőt vesz, majd újra próbál nekem támadni csakhogy addigra már Tonny hívta a rendőröket és a lámpájuk bevilágított az ablakon. Pontosan az volt akire gondoltam, és ekkor vérszemet kapott. Próbált engem újra megtámadni de ekkor már láttam őt és tudtam mit akar. Kezében egy törött szilánkkal próbált újra megsebesíteni, ám ebben a pillanatban hallottam meg hogy a zsaruk már felfelé jönnek a lépcsőn és az ajtót verik. A szívem elkezdett a lehető leggyorsabb ütemben verni, és az sem tett jót hogy a jobb karamból dőlt a vér. A támadásai elől nagyon nehezen tudtam kitérni, gyors volt és felkészült, tudta mit akar. Elkezdtek mindenhol fekete kis pöttyök megjelenni, melyek fokozottan nagyobbak lettek. Utolsó erőmmel megpróbáltam egyet kiáltani, hogy itt vagyok és segítség kell, ám annyira elsötétült előttem a világ, hogy nem tudom hallotta-e egyáltalán valaki. A támadóm egy pillanatra megállt, végig nézte ahogy a földre zuhanok. Már csak annyira emlékszem, hogy nagy robajjal kinyílódik az ajtó, majd Tonny fut hozzám. De hiába beszél hozzám, semmit nem hallok, majd szép lassan elvesztem az eszméletemet....