Minden Ami Anime

Kakashi Hatake x Reader (Naruto)

A fák ágain át ugrálok. Egyre közelebb érek Konohához, egy hosszú ideig tartó küldetésről. Jó érzés lesz végre újra otthon lenni a megszokott környezetbe.

Mindig is tiszteltek az emberek, mivel a második hokage dédunokája vagyok. Tsunade-sama a nagynénjém. Édesapám sajnálatos módon már nem él.

A falú kapúja előtt megpillantottam egy ismerős szürke hajú férfit. Ez Kakashi, már vagy 1 éve nem láttam. A csapatával állt a kapuban, vagy küldetésre mennek, vagy küldetésről jöttek. Lopakodva mentem oda, majd ugrottam kedves barátom hátára.

-Ka~ka~shi. -A nevét tagolva mondtam ki, szeme sarkából rám nézet majd, le tett és megfordult, hogy szembe legyen velem.

-De jó újra látni (Név)-chan. -Tette kezeit a vállamra.

-Igen jó újra látni téged is. De nekem sietnem kell a Hokagehoz. -Majd integettem a háta mögött álloknak akik meglepetten néztek ránk.

-Várj megyek én is veled. Nekem is le kell adni a jelentést a küldetésünkről. -Intézte hozzám a szavakat. Majd a hármas felé fordult. -Ti menjetek haza. Én elintézem a jelentést. -Vissza fordult felém, majd elindultunk a hokage felé.

-Hogy hogy lett csapatod? Nem volt jó az ANBU? -Kérdeztem miközben felpillantottam rá.

-Kiléptem, nem is olyan régen. Utána kaptam, meg a 7es csapatot. Emlékeztetnek kicsit a régi csapatomra. -Rám nézett. Tudtam, hogy egy kissé fájdalmas a téma.

-És milyen a csapat? Hogy bírják eddig? -Elképzeltem, ahogy próbálják Kakashit legyőzni.

-Az elején eléggé szét szort vetett csapat volt.  Ott van Naruto, akibe a kilencfarkú van, kitartó, és egyre erősebb, és hangos rettentően. Sasuke az utolsó Uchiha, már most erős, de eléggé negatívan áll néha a dolgokhoz. Sakura, egy eléggé kedves lány, aki próbál a fiúkhoz felzárkózni erőben, és rettentően szerelmes Sasukeba. De ha vészhelyzetvan jól össze dolgoznak.

-Szóval olyan Sasuke és Naruto kapcsolata, mint neked Obitoval volt. És Sakura próbálja a békítőt betölteni mint Rin-chan akkor. -Elemeztem a helyzetet.

-Igen, pont olyan. -A maszk alatti fájdalmas mosoly mindent elárult. Mai napig magát hibáztatja a történtekért. Amióta élek ismerem a fiút és jóba vagyok vele. Közel éltünk egymáshoz. -Mesélj te is.

-Igazából azalatt az egy év alatt rengeteg minden történt. Megtámadtak, megsérültem, győztem. Információkat gyűjtöttem, sok helyen jártam, és sok dolgot tudtam meg.

-Akkor veszélyekkel teli volt az életed. -Bele néztem a szurok fekete szemébe. Ami csillogott.

-Igen nem volt unalmas. De végre itt lehetek a megszokott környezetben, a barátaim között. -Lépcsőztünk fel az irodához. Ahol bekopogtam.

-Szabad. -Szólt ki az ötödik. A nagynénjém. Be mentünk a helyiségbe ahol, szemüvege mögül nézett ránk. Levette magáról majd fel állt. Ki tártam a kezem és egy ölelésben részesített. Majd elengedett és vissza ment a helyére. Leült a székben. -Mindketten jelentést hoztatok?

-Igen. Kezdje Kakashi. -Álltam hátrébb én addig pedig elő vettem a jegyzeteket amit írtam, és megtudtam az alatt az egy év alatt. Kakashi bent maradt én pedig le tettem a könyvet a hokage elé. Átlapozta és elolvasta.

-Értem. Erről még beszélünk, de most menjetek. -Elköszöntünk majd kiléptünk az ajtón.

-Eljössz sétálni velem? -Kérdezte.

-Igen szívesen.

Elindultunk. A faluban sétáltunk majd velem szembe állt, mondani szeretett volna valamit, de hirtelen mindketten a földön voltunk. Felettem Kakashi. És a maszkján keresztül a szánk össze ért. Felállt majd felsegített. A korábban látott hármas állt előttünk. Naruto kezében pedig, virág. Követtek minket.

Kakashi lerendezte őket, majd engem el vitt onnan. Hogy tényleg kettesben tudjunk lenni. Egy fa alatt álltunk meg.

-Mit szerettél volna az előbb mondani? -kedvesen kérdeztem.

-Azt, hogy azalatt az idő alatt ameddig távol voltál rettentően hiányoztál, mióta csak az eszement tudom, szeretlek téged. És most alkalmam nyílt elmondani neked. -A kezét a tarkójára tette majd kínosan meg vakarta.

-Kakashi. -Öleltem magamhoz. -Ha tudnád mióta vártam erre, hogy el mond. Én is szeretlek. -Néztem fel rá. Óvatosan lehúzta a maszkját, majd ajkait az enyémre helyezte. A naplementében álltunk és egymást tartottuk.

The end
Nos ez lett volna ennél az első rész. Ez csak úgy a fejemből pattant ki. És remélem elnyeri tetszéseteket.