Pleasures

Kurva és zsaru 2.

-o-o-o-o-o-

Másnap reggel hulla fáradtan csoszogott be az épületbe, Kade úgy vonszolt magát, mint akin átment az úthenger. Kótyagos fejjel sétált keresztül a recepción, intett a szolgálatot teljesítő kollégáknak köszönésképp, majd tovább ment a benti irodákhoz. Odabent a szokásos fogadta. Hatalmas zsivaj, amibe a telefonok csengése keveredett a kiabálással vagy a kihallgatottak beszélgetésével.

Kihúzta a székét az asztalánál, ledobta magát rá, fejét az asztal lapjára fektette, miután a kapucniját is felhúzta. Fáradt volt és aludni akart, minimum három napon keresztül.

– Mi van veled, Kade? Csak nem szórakoztál éjszaka? – Philip játékos, már-már gúnyolódó hangjára felmutatta jobb kezének középső ujját, fel sem nézve, hol állhatott vajon a kollégája. A hangos röhögés megadta a választ, tőle jobbra.

– Hagyj békén, fáradt vagyok!

– Miért nem veszel ki pár napot? Jót tenne neked, szarul festesz!

– Valaki más esetleg elintézi helyettem a papírmunkát? – Kénytelen volt beszéd közben megemelni a fejét, főleg, mert megérezte a rendőrségi kávé jellegzetes illatát. Azonnal nyúlt a forró ital után. Philip mindig tudta, mivel billentse helyre a lelki egyensúlyát. – Megcsinálod?

– Mennyit fizetsz érte? – Philip az asztal sarkának dőlve állt, szintén egy bögre valamilyen itallal a kezében. Kade-ben feléledt a gyanú, hogy kollégája nem szimpla kávét szürcsölgetett.

– Hogyne, még ezért is fizetnem kell? – feleselt vissza, aztán belekortyolt a keserű italba. Víz és kávé íze volt, nem több, de legalább volt valami, nem panaszkodhatott. Orrnyergét masszírozva hunyta le a szemét, csak pihenni szeretett volna. Philipnek talán igaza volt és szabadságot kéne kivennie, főleg a tegnap este történtek után.

Ahogy eszébe jutott az este látott lány, úgy jelent meg a színen Jack és Simon is, tetőzve eddig sem épp rózsás hangulatát. Gyilkos pillantással mérték végig egymást, a két férfi végül tovább állt a konyha irányába.

– Miről maradtam le, hogy ennyire utáljátok egymás pofáját?

– Hagyjuk, hosszú volt az éjszaka!

– Remélem, nem tettél keresztbe nekik, mert akkor megnézheted magad. A kapitány visszafokoztat járőrnek. – Philip beszéd közben felült az asztalra, miközben Kade hátradőlt a székén. Pulóvere kellemesen melegítette ezen a hűvös napon, az őrsön most is rohadt hideg volt.

– Csak nem teszi meg...

– Elhiheted, hogy megteszi! Jack és Simon egyike a kedvenc pincsikutyáinak, téged viszont ki nem állhat.

– Kösz a bátorítást, Philip! Tudtam, hogy rád mindig számíthatok – nézett fel barátja barna szemébe. Philip jó kiállású, markáns stílusú rendőr volt, fekete rövid hajjal, hatalmas arcszőrzettel a képén. A negyvenes évei elején járhatott, már elkezdett pocakosodni, de még mindig simán lefutotta a bűnözőket, ha arról volt szó. Philip volt az egyedüli ezen a helyen, aki lényegében tárt karokkal fogadta, mikor erre az őrsre helyezték. A többiek leginkább kerülték vagy szóra sem méltatták, tekintve, hogy ő volt a legfiatalabb a csapatból.

– Tulajdonképpen mi történt este? Mikorra értél haza?

– Hajnali négyre, azért vagyok ennyire fáradt és még így sem végeztem. Faszom ebbe a nyomorult papírmunkába! – szórt válogatott szitkokat az orra alatt, kikerülve Philip kérdését az éjszakára vonatkozólag. – Mikor kezdődik az eligazítás?