Nagy különbségek

10. Fejezet

Madelyn megbeszélte a barátjával, hogy ketten rendeznek egy házibulit a lakásában. Igaz, nem rám vall, de ez alkalommal meg se fordult a fejemben, hogy nemet mondjak a lehetőségre. Egyetlen probléma volt csak. Aiden is biztosan ott lesz, hisz a házigazda a legjobb haverja.

-Nem megyünk el plázázni? – kérdezem reményteli tekintettel Madelynt, aki az ágya szélén ül, és valami dark romance könyvet olvas.

-Most?

-Miért ne? Ma már úgy sincs több előadásunk. – már szerda volt, és úgy döntöttem, ma bemegyek az óráimra, mert annak azért nem örültem volna, ha kicsapnának.

-Rendben, végül is mehetünk. – bólintott rá Madelyn az ajánlatomra. Pár perc alatt összeszedtem a holmim, és elindultunk egy közeli pláza irányába.

Nagyjából negyed órába telt, mire odaértünk, majd beléptünk az egyik ruha üzletbe, én ugyanis első sorban azért akartam jönni. Kell egy jó ruha a buliba, és mégse hordhatom egész évben a szobatársam mini ruháit. Habár elég jól néztek ki, de sose találtam őket az én stílusomnak. Mondjuk ezen lehet változtatnék.

-Ez milyen? – lépek ki a próbafülkéből egy fekete nagyjából combom közepéig érő ruhában -, aminek ki van vágva a háta – Madelyn elé.

-Bomba! Szerintem ezt kéne választanod. Igazán jól áll.

-De a vöröset még fel se próbáltam.

-A vörös maradjon az én színem, de ez neked tökéletes lenne. Kiemeli az alakod. – mosolyog rám a barátnőm. Végül hallgatok rá, és megveszem a fekete ruhát. Még benéztünk pár ékszer üzletbe, majd miután mindennel végeztünk beültünk még a Starbucksba is.

-Mi van Aidennel? – érdeklődik Madelyn két korty között, miután megkaptuk a kávéinkat.

-Semmi, mi lenne?

-Hát csak gondoltam alakult már valami köztetek.

-Nem fog alakulni köztünk semmi. Elegem van belőle.

-Miért, mit csinált?

-Úgy érzem, csak szórakozik. Amikor először találkoztunk minden nap másik lánnyal volt. Most pedig úgy csinál, mintha annyira érdekelné mi van velem.

-És ha tényleg érdekli? – pillant fel rám.

-Annyira nem érdekel. Nem akarok fiút magam mellé. Őt főleg. Az égvilágon semmi szükségem nincs rá. Csak hátráltatna.

-Hát, te tudod. De szerintem adhatnál neki egy esélyt.

-Miért mondod ezt? – kapom fel én is a fejem.

-Jayden mesélt egy keveset.

-Mármint miről?

-Aidenről. – adja az igen szűkszavú választ.

-Aha, szuper. Inkább mesélj a kapcsolatodról Jaydennel. – erre Madelyn szemei felcsillantak, majd lelkesen mesélni kezdett. Igazán könnyű elterelni a figyelmét, így nem kellett tovább azon idegeskednem, hogy milyen válaszokkal bombáz még. Azonban kissé felkeltette az érdeklődésemet azzal, hogy azért akarja, hogy adjak egy esélyt Aidennek, mert a legjobb haverja mesélt valamit róla.

Körülbelül másfél óra elteltével végeztünk a pletykálással, és a kollégium felé vettük az irányt.

-Ma elmegyek Jaydennel, elkezdjük szervezni a bulit. – szólal meg baratnőm a vezetői ülésről.

-Tényleg. Az mikor is lesz?

-Szombaton. – a szemem felcsillant, habár próbáltam leplezni, nehogy barátnőm észrevegye. Három nap.