"you do not know the half of the abouse"

4.rèsz

Egy puha ágyban èbredtem majd Nagy nehezen kinyitottam szemeim.
-Yn!-kiáltott fel az ajtóbol egy ismerős hang egyből oda nèztem ès mosolyni kezdtem.

-Manu!-mondtam majd azzonal hozzám futott ès megölelt.
-kórházban vagy...-kezdett bele Manu.
-igen,azt észre vettem!-nevettem eggyet,de ő mèg csak mosolyogni sem tudott a "viccemen".ez valami rosszat jelenthet.
-mi a baj?...-vettem komolyra a szót mire Manu sóhajtott eggyet.
-az orvosok azt mondták,hogy a vágások a combjaidon elèg mèlyek..-kezdett bele Manu.
-igen ès??-kèrdeztem feldültan.hiszen ez nem gond,leápolják ès haza mehetek.de ahogy èrzem ezt megtették.valami szorítja a combomat,akkor ez a kötès lesz.
-ez nem lenne olyan nagy baj..anorexiás vagy Yn...-mondta Manu majd lefolyt egy könnycsepp a szemèn.
-ne sírj...-motyogtam neki majd ő ismèt átölelt.
-szeretlek!-mondta mire meglepődtem.nagyon règen hallottam ezt tőle..talán mèg amikor kicsik voltunk..hiányzott a törődèse..de most mindenki csak azèrt fog velem kedves lenni mert "beteg vagyok".(Persze nem szerelemből szeretik egymást szrk.)

-ènis szeretlek!-mondtam majd elengedtük egymást.
-te gondolom már számították erre..-mondta szomorúan.ezzel az anorexiára cèlzott,mire nem nagyon lepődtem meg.
-benne volt a pakliban.-mondtam neki majd felültem.
-már mehetünk haza!hoztam neked ruhát.-mondta majd átadta èn pedig felálltam nagynehezen ès bementem a fürdőbe átöltözni.

•••••••••••••••••Manu szemszöge•••••••••••••••

Yn bement átöltözni.
-jó napot!-jött be a doktornő.
-jó napot!-köszöntem ènis.
-itt van a kimenői papír,ezt majd a pórtám adják le!-mondta majd a kezembe adott egy A/4-es papírt.

-köszönöm!-mondtam neki majd leraktam az ágyra.
-adnèk egy tanácsot..többet foglalkozzanak,vele ès viseljèk gondját.-mondta a doktornő majd kiment.
-Igen,èn nekem is ezt volt a cèlom..-motyogtam magamnak majd egy ajtónyitást hallottam.

-mehetünk,itt a papír is!-mondtam majd felmutattam a húgomnak.

-okè.-mondta majd már el is indultunk.

•••••••••••••Yn szemszögéből:•••••••••••••••••

Haza èrtünk már mindenki ott várt mikor bementem a lakásba.

-mi történt?-kezdett el kèrdezősködni a báttyám.

-semmi!-vágtam rá mire csak felmentem a szobámba.remèlem Manu ezt nem mondja el senkinek....mert akkor nekem annyi.

-kopp kopp- hallottam,hogy valaki kopog az ajtómon.
-gyere!-mondtam majd leültem az ágyamra majd elővettem a telom.

-Manu elmondta...-kezdett bele a báttyám..
-most ez komoly??-kèrdeztem idegesen.egyből felment a vèrnyomásom.

-nyugi,csak nekem mondta!-kezdett el nyugtatni a báttyám mire vettem egy mèly levegőt ès úgy tettem mintha ez meg sem történt volna.

-de jogom van tudni!a bátyád vagyok basszameg!-tört ki Brúnó mire egyből elszègyeltem magam.igaza van...tènyleg elmondhattam volna neki.van joga tudni róla.

-sajnálom!-mondta halkan mire csak megölelt.

-nem baj...de máskor ne csinálj ilyet!-mondta majd elengedett.

Mára ennyi!!majd holnap folytatomm
-puszii Lili.