Kobra és Vörösbegy

1. fejezet

Amikor az ember naiv tiniként eldönti, hogy a Szövetségi Nyomozóiroda ügynökeit segítve fogja megvédeni a világot, nem arra gondol, hogy huszonnyolc évesen úri kurvák között iszogatja majd a méregdrága bort, vérvörös rúzsnyomot hagyva a pohár peremén. Pedig ez voltam én, álnevemen Annabeth Wilson, a legtitkosabb úri kurva a városban.

A célpontom pedig John Forgenson, aki tőlem öt méterre éppen a fejeseinek próbál nyalni. A csaja voltam, és egyúttal az az ember, aki végre rács mögé juttatja az évek óta tartó drogkereskedésért és egyéb tetteiért, amiket a maffia nevében követett el.

Gyűlölök itt lenni, mégpedig a burok miatt, amibe belekényszerültem. Ez volt az első komolyabb ügyem, és bár elméletben tudtam, a beolvadáshoz tényleg el kellett adnom a saját lelkemet. Amikor elfogadtam a munkát, nem erre vállalkoztam, és azóta is, amikor csak tehetem, meg is említem ezt a főnökömnek – hadd érezze a bűntudat kesernyés ízét. Mikor az irodában Hoffs igazgató beavatott az új küldetésembe, egyszerűnek éreztem a feladatot, hiszen ez is olyan volt, mint a korábbi apró, jelentéktelen ügyem: flörtölnöm, megfigyelnem, jelentenem kellett volna. Annak ellenére, hogy a kiképzésen megtanultam a fegyverhasználatot és az alap harci technikákat, nem szerettem sem a figyelem, sem a golyózáporok középpontjában lenni. Jó volt nekem az asztalom, esetenként az autó- vagy egy bár ülése, hogy csendben, beolvadva derítsem ki azt, amire a kollégáimnak szüksége van a rajtaütésekhez. Mivel még tapasztalatlannak számítottam a cirka két éves szakmai tudásommal, nem is adtak nekem nehezen elkapható bűnözőket, és ez nekem tökéletes meg is felelt. Lelkesen mondtam igent John kisemmizésére is, viszont idővel kiderült, nagyobb hal, mint amit ki tudnék fogni. Azt hittük, hogy egy pitiáner drogkereskedő, viszont, mikor elég információt szereztem róla, és a szakítás kósza gondolata felütötte köztünk a fejét, elszólta magát.

„Majd akkor távozhatsz, ha meguntalak, és akkor is a halottas kocsi visz el! A maffiából nem lehet csak úgy kilépni, kislány!" – mondta rám vicsorogva.

Az előrelátható laza hetekből hónapokig nyúló rémálom lett, és itt vagyok, hat hónap után is a karmaiban. Tény, mélyebbre áshattam a dolgaiban, de szívem minden porcikájával szabadulni vágytam tőle. Én nem az ilyen ügyekre voltam kiképezve, és rájöttem, hogy soha nem is akarnék ilyen küldetéseken részt venni. Jobb szeretek az igazságosztás békésebb felén harcolni a gonosz ellen.

Belegondolva, nem voltam nagyon más, mint azok a kurvák, akik most körülöttem állva ujjongva adták a szépet, és arról beszélgettek, mikor és hol jártak az elmúlt időszakban. Én is közéjük tartoztam, csupán a szerepemet nem tudtam olyan elánnal játszani, mint ők. Vajon hogy kerültek ide? Kit vertek, melyiküket erőszakolták meg, és akadt köztük olyan, aki önszántából vállalta a trófea szerepét?

Bárhogy is, ma minden véget ér. A kollégáim megkaptak minden szükséges információt, és egy órán belül rárontanak a díszteremben üzletelő társaságra, letartóztatva mindenkit, akit illegális tevékenységen érnek.

Ma végre én is szabad leszek!

Ebben a gondolatban úszva szemem minduntalan John vékony testét figyelte. Úgy mozgott, akár a mérgeskígyó. Itt minden bűnöző az volt, de a mérgük eltért. John inkább tűnt viperának. Nem haltál bele a harapásába, de nem is érezted kellemesnek.

Rövidre nyírt, szőke haját felzselézte, kiemelve a szögletes arcát, markáns állán kezdetleges kecskeszakáll lengedezett. Hatalmas aranygyűrűs kezében martinis pohár: a falához odakoccantak a jégkockák, mintha csak megtapsolnák az álszent, megjátszott mosolyát, ami a füléig ért.

Ekkor John felém vetette a tekintetét. Fekete írisze végigsiklott a testemen, aminek látványára megnyalta az alsó ajkát. Szívem szerint elfintorodtam volna, de nem tehettem. Ha így nézett rám, azt jelentette, hogy az éjjel nem fogok aludni, reggel pedig moshatom le az érintését magamról. Ha azt mondta, „márpedig most leszopsz", akkor úgy kellett bekapnom a farkát, mintha csak a kedvenc nyalókám lenne, máskülönben megízlelhettem a dühét, ami színes foltokat festett a testemre. Több véraláfutásom lett tőle, mint amit a kiképzésem alatt szereztem. Eleinte féltem, de hat hónap után megszoktam ezt a fájdalmas kapcsolatot.