BTS Love Shots

Mókás

Berthának. A találkozásunkkor igyekszem majd még szebbé tenné számodra ezt a napot. Mondjuk egy jó sojuval. <3

Először a kinti zajokra ébredt fel. Rögtön átkozni kezdte saját magát, hogy már megint nem csukta be az ablakot. Néha napján úgy érezte, hogy sosem fogja teljesen megszokni a fővárosi panel életet, meg az ezzel együttjáró hangzavart és zsúfoltságot. Még nyáron is képes volt csukott ablak mellett aludni, csak ne kelljen éjjel háromszor felkelnie arra, hogy kint dudál a nép, és emberek egymás anyját szidják, miközben még a galambok is a párkányon ülve mondják a magukét.

A következő az volt, hogy elzsibbadt a jobb karja, egész pontosan az egész jobb fele. Kómásan lepillantva meglátta a barna hullámos tincseket, amik szerelméhez tartoztak. Ritka alkalom volt, hogy ennyire egymásba fonódva maradtak éjszakára, Taehyunggal kifejezetten nehéz volt együtt aludni. Egyszer megjegyezte neki, hogy álmában bizonyára bejárja az egész kontinenst, annyit mozgolódik, pedig meglepő módon nem volt egy nyugtalan alvó. De lehetne. Én biztos sosem aludnék békésen az ő helyében.
De nem volt a helyében, ettől függetlenül ő mégis többször riadt fel éjszakánként, mint szerelme.

Sóhajtott egyet, ahogy a telefonjára nézett. Három óra múlva kelnie kell, és akkor Taehyung, ismertebb nevén Mókás, is hazamegy, vagy ahová a főnöke kéri, ahogy az lenni szokott. Tudta, hogy mit vállal azzal, ha beleszeret a világszép férfiba, hogy tönkreteheti vele az egész életét, beleértve a karrierjét is, ő mégsem tágított. Taehyung többször figyelmeztette. Nem lesz ez így jó, Bunny. Ha egyszer belém szeretsz, onnantól nincs visszaút.

De ő nem hallgatott a férfira, hiába küzdött a józan esze, és állt ellenük az egész világ, nem. Neki akkor is Kim ,, Mókás" Taehyung kellett. Mindennek már bő két éve, ami elképesztően kaotikus volt, megannyi stresszel, mégis emellett boldogság járta át a szívét, ha rágondolt. Amikor így voltak kettesben, olyankor minden tökéletes volt. Bár nem mehettek nyilvánosan az utcára, nem foghatta meg a kezét mások előtt, nem is beszélve egy kis közös külföldi kiruccanásról, ő mégis is boldog volt. Minden rendben volt, ha ketten voltak, mondhatni csupa móka.

Lassan kimászott szerelme karjai közül, kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd csupasz testére kapott egy köntöst. Visszanézett az ágyra, Taehyung békésen aludt tovább, a kinti fények halványan megvilágították hibátlan karamell bőrét*, amit ő annyira imádott. Köntöse zsebébe csúsztatott egy doboz cigit, amit saját maga készített előző este. Nem szerette a bolti cigarettát, valahogy jobban esett neki, ha ő töltötte meg a hüvelyt dohánnyal, még ha ez időigényesebb is volt.

Becsukta az ablakot, majd a földön heverő ruhákra nézett. Na igen, a múlt éjjel úgy egymásnak estek, hogy teljesen elfelejtette azt a nyamvadt nyílászárót. Most meg majd számolhatja a bolyhos kis báránykákat, hogy vissza tudjon aludni, és holnap ne legyen olyan a munkában, mint egy foskupac. Gondterhelten felsóhajtott, majd halkan elhúzta az erkélyajtót. A világért sem akart zajt csapni, nem szerette volna, ha szerelme felébred, és megint neki esik a kérdéseivel, miszerint inszomniában szenved, csak nem akarja belátni.

Két hónapja Taehyung elé állt, hogy szakítsanak. Közel harminc éves férfi létére sírva fakadt, és csak egy hajszál választotta el őt a könyörgéstől. Szeretlek Bunny, de nem jó ez így. Nem alszol, folyton aggódsz értem, még akkor is stresszelsz, ha együtt vagyunk. De ő akarta, jó volt ez így. Ha a sors azt írta neki, hogy Taehyung tönkretegye őt, hát legyen, vállalja.

Visszahúzta maga mögött a tólóajtót, majd elővett egy szál cigarettát. Két ujja közé csípte a szűrőnél, majd odaütögette az alját az ablakpárkánynak. Így jobban eloszlik a dohány, és nem fog behorpadni a homlokod, amikor szívod, - mondta a nagybátyja anno. Másik zsebéből öngyújtót szedett elő, de mielőtt meggyújtotta volna a koporsószöget, még végig nyalt az oldalán. Így pedig erősebb lesz valamivel az íze. A szájához emelte, kattant a gyújtó, egy pillanatra apró fény gyulladt a Jamsil-dong tizenhatban a nyolcadik emeleten. Szerette ezt az apartmancentrumot, itt élt, amióta frissen kikerült az egyetemről, és szolgálni kezdte a törvényt. Egészen jól ment két évvel ezelőttig. Igazi tisztaszívű koreai mintapolgár volt, még a szemetet sem dobta el az utcán, és ha valaki megkérdezte volna a mindenhatót ott fent, az azt mondta volna, hogy bérelt helye van a Mennyországban. Bezzeg most...