Ugye nem baj ha szeretlek? •Jimin•

1. rész

~Mindennek a kezdete~

-Eunji! Kelj fel, mert el fogsz késni.- kiabálta legjobb barátnőm Minah.

Én és Minho egy közös lakásban lakunk. Persze ez érthető, hisz ugyan ott dolgozunk. Semelyikünknek sincs szerelmi élete. Minho vár az igazira, de néha már le is mondott arról, hogy valaha rátalál a szerelem. Én pedig vagy a munkára vagy valami más kifogást találok ki.

A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot. És senki sem nézi ki belőlem, hogy egy nagy cég tulajdonosa vagyok. Vagyis lennék, de mivel sok évvel ezelőtt elmenekültem, így nem az enyém. Egyenlőre elég csak annyit tudnátok, hogy irányítani akartak, és ez nem tetszett. Ígyhát nevet változtattam, és új életet kezdtem. Még a legjobb barátnőm sem tudja a múltam. De térjünk vissza a jelenbe.

-Megyek már, csak egy pillanat.- válaszoltam. Elvégeztem az utolsó simitást a hajamon, és felvettem a táskám. Gyorsan belebújtam a magas sarkú cipőmbe, és magamra kaptam a kabátom. Végignéztem Minho ruháján, és elmosolyodtam. Szeretett színessen öltözni, és sokszor piszkáltak is ezért, de nem érdekelte. -Minden megvan?- kérdeztem, majd kulcsra zártam az ajtót.

-Igen. Sietnünk kell, mert elkésünk.- mondta, és elkezdett gyorsan a lépcső felés sétalni. A cipője kopogott a kövön, de ez egyáltalán nem zavarta. És is utána siettem, de igyekeztem nem nagy zajt csapni, nehogy kijöjjön a szomszéd.

A szomszéd egy mogorva 30 év körüli férfi volt, aki utálta ha hangoskodnak. Sokszor vitázott velünk az évek során. Soha nem mosolygott vagy köszönt. Mindenkit levegőnek nézett. Az emberek nem kedvelték, és néha tudtára is adták. Mi inkább csak ügyeltünk, hogy ne legyünk hangossak.

Kiértünk a házból, és megcsapott a friss levegő. A beton vizes volt, ezzel jelezve, hogy nemrég esett az eső. A boltok elött már emberek sorakoztak. Néhány étterem is nyitva volt, és finom illatok áradtak ki. Mi sietős léptekkel sétáltunk a buszmegállóba. Nem volt messze, de a busz viszont nemsokára megérkezik. Az emberek már tömörültek, hogy elsőként száljanak fel, a még meg nem érkezett buszra. Mindig nevetnem kell, ha meglátom őket. Sokszor úgy érzem, hogy egy állatkertben lennénk.

-Végre itt vagyunk.- szólaltam meg, mire oldalra néztem, és megláttam a közeledő kék járművet -Pont jókor ha jól látom.- felszálltunk a buszra, és vártuk, hogy elinduljon. Haladtunk két megállót és leszalltunk, mert onnan gyalog kellett tovább haladnunk. Nem nagyon beszéltünk, inkább néztük Seul utcáit. Igen Seulban laktunk. Bár gondolom nem vagytok meglepve.

-Végre itt vagyunk.- jelentette ki Minho, majd besétált a hatalmas épületbe. Én is követtem, közben elövettem a kártyámat, hogy bejussak. Ekkor meghallottam a mellettünk elsétáló két nő szavait.

-Hallottad, hogy ma fog bemutatkozni az elnök fia? Állítólag nagyon jó képű, és ő fogja vezetni a céget.- nagyon meglepődtem, mert erről mi nem is tudtunk. Gyorsan Minho mellé siettem, hogy elmeséljem mit hallottam.

-Minho te tudtad, hogy az elnök fia ma mutatkozik be?- kérdeztem, mire a barátnőm meglepetten fordult meg. Arcán tisztán látszott, hogy erről nem tudott. Mire folytattam. -Állítólag rendkívül helyes, de még senki sem látta.- Ezzel a mondattal újfent megdöbbent, majd végre megszólalt.

-Ugye ez most csak egy vicc? Mikor lesz a találkozó?- tette fel egymás után nekem a kérdéseket.

-Nem vicc. És én is csak most hallottam, de azt nem tudom mikor lesz.- válaszoltam határozottab, bár belül remegtem. Nem is tudom miért, hisz nincs mitől tartanom. De mégis egy furcsa érzés tört rám. Mindenesetre elindultam a lift felé. Minho is követett, és együtt szálltunk be. Mielőtt még becsukódhatott volna az ajtó, Minho kiszaladt. Vagyis inkább kipréselte magát, mire kinyílt a lift fém ajtaja.

-Egy perc és jövök, csak elmegyek WC-re. Nyugodtan menj fel.- mondta, majd elsietett. Ekkor viszont egy fiatal 25 év körüli férfi szállt be. Még soha nem láttam, de udvariasan meghajoltam. Fogalmam sem volt róla, hogy ki ő. Ő is viszonozta a köszönést.

Szőke haja volt, ami nagyon jól állt neki. Fekete ingben volt, és egy fekete farmerban. Sport cipőt viselt, és látszott rajta, hogy márkás. Fekete szemét kiemelte az öltözete. Mint mondtam, most láttam először, de éreztem ahogy a szívem felgyorsul. "Vajon ki ő" futott át az ágyamon. Szebben álltunk egymással, de mivel a telefonját nézte, így nem vette észre , hogy figyelem. Dús és aranyos ajkai voltak. Várjunk! Minek nézem az ajkát? Álj le Eunji. Gyorsan elkaptam róla a tekintetét, de későn, mert felnézett és észre vette, hogy őt néztem. Kínosan érzem magam. Gyorsan kutakodni kezdtem a táskámban, mintha keresnék valamit. Éreztem hogy engem néz, és felnéztem. Súlyos hiba. A tekintetünk találkozott, és annyira megigézett, hogy képtelen voltam levenni róla a szemem. Egy hosszú percen keresztül egymást néztük. A szeme olyan szép volt. És az arca. A szívem egyre hevesebben vert, és éreztem, hogy pir szökik az arcomra. Csend volt. Nem kínos csend, inkább kellemes csend. Ezt a nyugalmat a lift figyelmeztető hangja törte meg, jelezve hogy megérkeztem. Gyorsan kiszaladtam, már amennyire magas sarkúban lehet. Berontottam a közös irodába.

-Szia Eunji. Minho hol van?- Minseo hangjára kezdtem magamhoz térni. A lány kérdőn nézett rám. Minseo, Minho és én egy közös irodában dolgoztunk. Tudta, hogy Minho és én egy helyen lakunk és mindig együtt érkezünk. -Hahó! Eunji! Ébresztő!

-Ja. Elment lent WC-re. Mindjárt jön.- az agyam még mindig a srácon járt. Leültem a helyelyemre, és kitettem az asztalra a telefonom. Megnyitottam a gépem.

A cég ahol dolgoztam egy étel gyártó cég volt. Az egyik legnagyobb Koreában. A mi részlegünk új ötleteken dolgozott.

-Szia Minseo.- köszönt a barátnőm, majd ő is leült az asztalához. Ekkor az irodában lévő összes számítógép kapott egy üzenetet.

•Jó reggelt mindenkinek!

Ma háromkor az előadó teremben legyenek. Az elnök fia hivatalossan is bemutatkozik.

További jó munkát

Itt is lenne az első rész🙂 igyekszem minden nap írni, de nem igérek semmit.❤️