Ugye nem baj ha szeretlek? •Jimin•

4. rész

                     ~Véletlenek sorozata~

Eunji

Miután eljöttem a munkából, egy kicsit lazítani akartam. Volt a sarkon egy bolt. A lámpa végre zöldre váltott, és elindultam a zebrán. Ekkor vettem észre egy kocsit. Felém jött. Azt hittem itt fog elgázolni, de pont az orrom előtt fékezett le. Ekkor láttam még, hogy ki ült a volánnál. Park Jimin.

-Eun-ji? Bocsánat, de elbambultam.- védekezett. Engem viszont egy igen fura és kellemes érzés fogott el. Ilyen még nem tapasztaltam, de az biztos volt, hogy Jimin váltotta ki belőlem. Igen. Park Jimin.

-Semmi baj. Senkinek sem lett baja. Őn jól van?- nem tudtam mit mondani, de örültem, hogy ennyit sikerült kinyögnöm.

-Igen én is jól vagyok. Esetleg elvihetem valahova?- kérdezte Jimin.

-Nem köszönöm. Csak ide a boltba megyek. Iszom egy kis Sojut.- válaszoltam féléken. Hirtelen eszembe jutott, hogy éppen az elnök fiával csevegek. Nem akartam kínos helyzetet, ezért gyorsan el akartam húzni a csíkot. -További jó utat, és vigyázzon magára.

-Meghívom valamire.- erre a mondatra megálltam. Elkezdtem megfeszülni. Miért akar velem Jimin inni?

-Önnek biztos rengeteg elintéznivalólya van. Én pedig nem akarom ebben feltartani.- mondtam egyre feszültebben. Nem tudom miért, de nekem kínos volt ez a helyzet. Gondolom más igent mondana, mert ő az elnök fia. De én nem akarok talpnyaló lenni.

-Nekem ma nincs semmi dolgom. Igazából apám elküldött egy vak randira, de mint kiderült az exem volt az illető. Szóval kérem csak egy italt.- nem tudtam ellen állni. Be kell vallanom, nagyon aranyos ahogy kért. Nemet akartam mondani, de a szám viszont pont az ellenkezőjét mondta.

-Rendben.- fel sem fogtam, hogy a szám tudtom nélkül egyezett bele.

Leparkolt a kocsival, és bementünk venni egy Sojut. Féltem, hogy ki ütöm magam, és hülyeségeket fogok fecsegni. Kiválasztottunk egy asztalt, és leültünk egymással szemben.

-Szabad egy kérdést?- Jimin lassan rám nézett, ahogy feltette ezt a kérdést. A szeme kiváncsian vizsgálta az arcom.

-Igen.- bizonytalan voltam. Fogalmam sem volt mit szeretne kérdezni.

-Miért érzem úgy, hogy zavarlak? Nem akarom, hogy miattam kínosan érezd magad.- mondta nyugodt hangon. Erre nem tudtam mit válaszolni.

-Nem érzem magam kínosan, és egyáltalán nem zavar.- ebben a mondatban minden szó hazugság volt. De mit mondtam volna? Ön az elnök fia. Félek, hogy elszólom magam. Vagy az ital hatása miatt, olyat teszek amit igazán nem kéne. De ezeket eszemben sem volt említeni. Ekkor viszont megtörtént az ami kimentett ebből a szituációból.

"Bring, bring"

A telefonom hirtelen megszólalt. A kijelzőre nézve elmosodtam. Jungkook.

Jungkook már óvodás korom óta a legjobb fiú barátom. Annyi közös emlékünk és élményünk van. Amikor valaki azt mondja, hogy fiú és lány között nincs csak baratság, akkor csak nézzen meg minket. Én soha nem voltam szerelmes belé. Pedig egy igen szívtipró srác volt. A haja hosszú és göndör volt. Fekete meleg szeme, mindig megnyugtatott. Az arca tökéletes volt. Semmi hiba. Ezen kívül rengeteget edzett, ezért kocka hasa volt. Egy szóval, tökéletes.

-Egy pillanat, ezt fel kell vennem. Mindjárt jövök.- mondtam, majd elsétáltam az asztaltól néhány lépést.

Jimin

Eunji felvette a telefont. Hallottam, hogy egy férfi hang szólt bele. Ezek szerint van valakije.

-Szia Jungkook! Hogy vagy?- Eunji hangja lágy és finom volt. Tetszett ez a hang. Éreztem ahogy a szívem kihagy egy ütemet.

Néhány perc múlva visszatért az asztalhoz.

-Sajnalom, de nekem mennem kell.- mondta, és ezzel a lendülettel felvette a vállára a táskáját.

-Rendben. Vigyázzon magára. Viszlát.- köszöntem el. Már éppen én is el akartam indulni, amikor megpillantottam az asztalon valamit. Egy díszes szívecske alakú kulcstartó.

•JK+EJ•

Ez volt rá írva. Egy kulcstartó, amibe a kettőjük neve, volt benne. Felvettem és zsebre tettem, azzal hogy majd odaadom, ha megint összefutunk. Majd én is elindultam haza.

Sajnálom, ez rövid rész lett. Remélem tetszik nektek. Addig is kellemes álmokat🫶💜