Amore diabolico /Ördögi szerelem /🥀

61.rész😌

Angi szemszöge

Giaval épp készülünk.
-Nagyon jó fej ez a Roberto.Kicsit vad?
Nevetek.
-Nem kicsit.
-Jó megint boldognak látni-mosolyogva simit egy tincsem a fülem mögé.
-Oh Gia-megfogom a kezét- nem tudom jár e az a boldogság nekem.Diego a mindenem és úgy érzem megcsalom őt.
-Angi semmi baj.A levélben ő is elengedett és már sok ideje semmi hír róla.
Kezdek megnyugodni.
-Te vagy a legjobb barátnőm.Nem neheztelsz rám Antonios dolog miatt.
-Angi felejtsük el.Nem te voltál a hibás.
Elmondta nekem,hogy felpofoztad és mellettem álltál.Sokat jelent nekem mert tudom milyen fontosak vagytok egymásnak.
Olyan jó érzés,hogy nem veszítettem el Giat..

Mikor már minden vendég megjött ideges lettem.
Pásztáztam a tömeget mikor is valaki a nyakamba csókolt.
-Annyira gyönyörű és szexi vagy-Roberto nyelve cirogatta a nyakam.
-Ne.Nem birok ellenállni neked-a mellkasához vonva csókolni kezdett majd a fülemhez hajolt.
-Akit keresel ott beszélget Antonioval-lassan megfordulok és látom azt a szemétládát aki talán megölte férjem és most a fiam akarja megölni.
Megindulnék de Roberto visszaránt.
-Nyugodj meg Baby.Tudsz te játszani ha akarsz.Ne félj itt vagyok veled.
Felvetted amit kértem?
Mosolygok és a kezét a ruhám alá csúsztatom.Pisztolytarto combfixet vettem fel.
-Basta de szívesen kalandozénk most itt-megnyalta a száját majd leggugolt és egy kis fegyvert csúsztatott a tartóba.
Lenéztem rá mire sunyi mosollyal a keze feljebb csúszott a combomon.
Elérte a bugyim csipke anyagát és simogatni kezdett.
-Roberto-nevetett majd kihúzta a kezét és megcsókolt.
-Most azonnal a falhoz nyomnálak.
Annyira kívántam én is de nem lehet.
-Ne most Kedves.A mindennek vége csak a tiéd vagyok.
Egy pillantra szomorú lett az arca majd megsimitott és nyújtotta a karját.
Belékaroltam és lementünk köszönteni a vendégeket.

Marciano felismerte Robertot de hallgatott csak gyanúsan méregette.
Úgy tett mintha most látná előszőr de az arca mindent elárult.
Roberto Domenicohoz és Lucához vitt és
egy percre se tágított mellőlem.

Egyszercsak egy nő közelített felénk.Mikor megnéztem nem hittem a szememnek.Nagyon hasonlított rám.
Magasabb volt mint én és szeme is barna volt de az arca.
Mintha a tükörképem lenne.
Luca zavaraba jött annyira nézte.Domenico ki is használta a lehetőséget és megharapta a nagybátya ujját.
-Angelica bemutatom a kolléganőm Marisol-kezet fogunk és a nő is döbbenten nézi a hasonlóságot.
-Hihetelen ez a hasonlóság-mondja Luca.
-Miféle hasonlóság?-kérdi Roberto majd Lucahoz fordul-Ja igen ő pedig itt Luca Angi sógora-aki kezet csókol a nőnek és látom teljesen megbabonázza.
-Minden kész Roberto.Dinamit is készen áll.
-Hű jó neve van-mondom mire látom Roberto arca megfeszül.
-Kösz Marisol.De ne feledd megegyeztünk.
-Mindig állom a szavam Molto.-majd tovább sétál.

-Roberto ki az a Dinamit?-kérdem.
-Egy újonc beépített ember-mondja semlegesen.
-Valamiért neheztelsz rá?
Felkapja a fejét.
-Miért kérded?
-Feszült lettél a nevétől.
Sóhajt.
-Kicsit heves félek ne veszélyeztesse az akciót ennyi.
Elfogadom az indokát és finoman megcsókolom amitől egyből mosolyog.

Domenico is nagyon boldog.A mackót már korabban megkapta tőlem így azt szorongatta miközben tortát majszolt.
Luca végig védte.Senki sem érhetett hozzá.
A torta után jött a rettegett ajándékozás.
Tudtam most dől el minden.
Mindenki elfoglata a helyét és megkezdték a donnok az ajándékok átadását.

Antonio direkt Marciano után állt így szemmel tartva őt.
Én mosolyogva fogadtam az ajándékokat és gratulációkat.
Elérkezett elém Marciano.Nagyon kellett tartanom magam,hogy ne ragadjam torkon.
Odament Domenicohoz.
-Egy jövőbeni donnak meg kell tanulnia,hogy az élet kemény.Sajnos ,hogy megszerezzen valamit áldozatokat kell hozni-összehúzott szemmel nézetem rá de ő vigyorogva állta a tekintetem.
-Épp ezért Domenico Lazzi ma átadod nekem ami nekem jár .
Előkapta a fegyverét és ekkor elszabadult a pokol.
A beépített emberek is előkapták a fegyvereiket.
Marciano dühösen nézett körbe és látta ,hogy az emebereit mind lekapcsolták.
Antonio is fegyvert rántott rá de don testőre leütötte.
Roberto elém lépett.
-Molto te hűtlen kutya .A tenyeremből ettél most meg belémharapsz egy szuka miatt-mutatott a fegyverrel rám.
-Marciano tudod,hogy nem értettem egyet az elveiddel azért szálltam ki.
Angit hagyd békén.
-Bolond vagy ha azt hiszed életben hagyok egy Lazzit is .
Roberto tartotta a fegyvert de ekkor az egyik kétségbeesett vendég ledöntötte a mellettünk lévő pezsgő tornyot ami rádőlt Robertora.

Marciano felkacagott.
-Az égiek is engem támogatnak-kibiztosította a fegyvert.
-Először téged öllek meg szuka utána a fattyadat.-nyúlnék a pisztolyom után de ekkor eldördül a fegyver.
Elhunyom a szemem és várom a golyó becsapodását de semmit nem érzek.
Kinyitom a szemem és Roberto áll előttem.
Mosolyog és megfogja az arcom.
-Bocsáss meg hogy nem mondtam el.
Mindennél jobban szeretlek.-megakar csókolni de összecsuklik.
Ekkor látom meg hogy dől a hátából a vér.
-Neeee -ordítom és fölé hajolok megcsókolom-ne hagyj itt kérlek.
Mosolyogva néz.
-Ti amo Baby.Betartottam amit igértem-majd lehunnya a szemét.
A könnyeim csorognak és ordítok.
A teste merev a mellkasa nem emelkedik.
Elveszítettem.

-Egy áruloval kevesebb-hallom meg annak a szemétenek a hangját.
A düh fellobban bennem és felállok.
-Megdöglesz Marciano -üvöltöm és előkapnám a fegyverem.
De lassú vagyok.Már lőne de ekkor Marisol kiáltja Dinamit nevét és hallok egy lövést messziről.
Marciano arca eltorzul majd üvölt egyet és elterül a földön.
Abba az irányba nézek ahonnan a lövés érkezett.
Nem lehet.Szerintem megőrültem.
Nézem a férfit ahogy tartja a kezében a pisztolyt és a szemembe néz.
Azok a barna szemek a sötét haja a telt szája.
Csend van így hallom ahogy megszólal.
-Mio Angelo -a száját mosolyra húzza én pedig Diego arcának képével a szemem előtt zuhanok a sötétségbe.

Sziasztok!

Én vártam ennek a résznek a megjelenését a legjobban.
Mindenki irjon hogy tetszett a csavar?
Visszatért hát a Grande Diavolo.
Ugye most már Roberto se olyan rossz ember?.
Vajon minden visszaáll a régi kerékforgásba?