Amore diabolico /Ördögi szerelem /🥀

62.rész👩‍❤️‍👨

Diego szemszöge

Néztem ahogy az én Szépségem összecsuklik.Rohantam oda.
Lehajoltam hozzá.Volt pulzusa.Biztos a sokk hatására ájult el.
-Kihívok egy dokit minden rendben lesz-teszi a vállamra a kezét Marisol-mostantól szabad vagy.
Sóhajtottam majd felkaptam a földről Angi ájult testét.
Luca ekkor lépett oda hozzám a fiammal.
-Diego-suttogta.
-Öcsi én vagyok az.Felviszem Angit utána mindent megbeszélünk oke?
-Rendben-láttam ,hogy totál lefagyott ő is de érthető.

Miközben Angit a doki vizsgálta Estella Matthew ,Luca ,Antonio és Gia megöleltek egymás után.
-El se hiszem,hogy itthon vagy Bambino-olyan jól esett ,hogy így fogadnak.
-Mindent elmondok majd nektek de először kapjak hírt Angiről meg a babáról.
-Tudod,hogy-kezdene bele Matthew de megállítom.
-Nem majd Angi elmondja nekem ,hogy milyen nemű lesz a babánk.
Bár mindegy így is boldog vagyok,hogy lesz még egy gyerekem.

Domenicot az ölemebe kapva csókolgattam.Annyira hiányzott.Rengeteget nőtt fél év alatt.
Fáj ,hogy sok mindenről lemaradtam.

Az orvos lejött a nappaliba.
-A kismama és a baba is jól van.Nagy stressz érte kérem óvják az újabb izgalomtól.
-Rendben Doktor úr-mondom és hálát adok az égieknek.

Halkan benyitottam a szobába.
Úgy feküdt az ágyban mint egy angyal.
Annyira szeretem és most visszakaphatom.
Megfogom a kezét óvatosan és megcsókolom.
Betakarom majd kimegyek .

Domenicot a gyerekszobába fektetem le majd mikor mélyen alszik lemegyek a dolgozó szobába.
Luca már ott vár két whiskeys pohárral.
Nagy ölelléssel köszöntött.
-Fratello-hiányzott a jelenléte-mesélsz?
-Tölts és üljünk le elmondok mindent.
Egy jó whiskey mellett elmeséltem neki a baleset napjától az egész történetet.
Hajnalig fent voltunk mikor már elfáradtunk és mindenki ment aludni.

Én a gyerekszobába feküdtem le a heverőre,hogy ha Domeniconak kell valami ott legyek.
El se hiszem.Annyi idő után végre itthon vagyok.A családommal.
Ma először nyugodtan hajtom álomra a fejem.

Angi szemszöge

Sötétben vagyok.Nincs semmi fény.Egyszercsak a maszatos fiú egy lámpással a kezében elém lép.
-Ügyes voltál Angi.Innen neked kell dönteni mit szeretnél.Pihensz még egy kicsit vagy felkelsz és testvérem elmond neked mindent.
Tanakodom.
-Egyet jegyezz meg.Ő érted él és hal ha kell.Adj neki esélyt ,hogy újra az életed része legyen.
Döntöttem.

Felriadok.Körbe nézek. A szobámba vagyok egyedül.
Egy pohár víz van kikészítve nekem le is húzom egyszerre.
Felkelek és látom Domenico nincs az ágyában.

Halkan a gyerekszobába megyek.
Domenico édesen szuszog.
-Kisfiam-suttogom-visszajött apa hozzánk.El se hiszem.Vajon megbocsájt nekem valaha-a kezembe temetem az arcom.
Ekkor megugrok mert két erős kéz fonódik a derekamra.
-Bellezza-suttogja a tarkomra és én megborzongok tőle.
-Diego-mondom ki a nevét halkan-én..
-Aludj Szépségem.A vendégszobába leszek, mert időt akarok neked adni míg összeszeded magad.
De tudd bármikor jöhetsz hozzám.Kész vagyok megválaszolni minden kérdésed.
Simogatja a pocakom.
-Tudod már -fogom meg a kezét -mi lesz a babánk neme?
-Nem .Azt akartam te mondd el nekem.
Mosolygok.Valahogy így a sötétben csak gyengéden egymás közlében jobban tudok beszélni vele.
-Amelia Lazzi-a tarkomnak dönti a fejét és hallom,hogy rázza a sírás.
-Deus Mio gracias-simogatom azokat nagy kezeket amik ölelnek .
-Most menj Dolcezza-a fejemre csókol majd elenged.
Fáj a hiánya de engedelmesen visszamegyek a szobámba.

Fekeszem az ágyon és kattog a fejem.
Alig várom,hogy mindent megtudjak .
Ugyanakkor nem birok majd a szemébe nézni hiszen megcsaltam Robertoval.
Roberto.A fejem a kezeimbe temetem mert elővillan a kép ahogy összecsúklik előttem.Annyira szerettem és már nincs többé.
Most pedig visszakaptam a férjem aki nem tudom mit tud az árulásomról.
Bárcsak tudnék tisztán gondolkodni de nem megy.
Holnap mindent megbeszélek vele és talán könnyebb lesz.