Dobd ki a nyári terved!

8 rész; Soha többé nem lesz olyan, hogy ő meg én.

- Nem megyek veled sehová – kirántottam a kezem és akaratlanul könnyek csordultak végig az arcomon. Kirántottam a zsebemből a telefonom és neki vágtam. Még az se érdekelt, ha nem kapja el és ripityára törik. De nem tört ripityára, elkapta, nyilván elkapta azt az átkozott telefont, amin ott volt a kép, ahogyan a legjobb barátnőmmel smárol.- Kapkodva vettem a levegőt – Végeztünk – Mondtam neki annyira határozottan, ahogy csak bírtam. Kifutottam a pályáról. Nem láttam az arcát, ahogy reagál, hiszen nem álltam meg, futottam, ahogy bírtam.

- Noémi! Ilyen nem történt – ordította utánam. A hazug dög. Még akkor se vállalta el és képes egészen mostanáig azt állítani, hogy nem így volt.

Elkezdett utánam futni, én is futottam, ahogy csak bírtam, alig értem a folyosóhoz elkapta kezem

- Hadd magyarázzam el – kezdett bele. Nem akartam, hogy bármit is mondjon, nekem az a kép tökéletesen megmagyarázott mindent. Nem akartam, én már tőle semmit sem. Gyűlöltem.

- Nekem mindent megmagyaráz az a kép.

- De ez még csak meg se történt. Ki küldte neked? - kérdezi és keserű mosoly jelenik meg az arcán.

- Nem mindegy? – mondtam elcsuklott hangon. Nem bírtam tovább ordítani.

- Nem – mondta élesen a szemembe nézve. Belevesztem gyönyörű kék szempárjaiba, azokba a szempárokba, akik arra a lányra is így néztek, akivel megcsalt.

- Még csak annyit se mondasz, hogy sajnálod?- fröccsöltem oda.

- Nem csináltam semmit.- teszi fel védekezően a kezét.

- Hihetetlen, hogy tagadod.

- Nem tagadok semmit – kapja fel a vizet.

- De, pont azt csinálod – vágtam rá. Ha már minden kiderült, akkor legalább tegyen úgy, mint aki megbánta vagy tegyen valamit, bármit, kérjen bocsánatot, hazudja, hogy soha ne történt ilyen. Bármi jobb lett volna, annál, hogy úgy tesz, mintha semmit sem tett volna.

- Hidd el, hogy nem csináltam semmit. - még sem rebbent a szeme, úgy hazudott. Félelmetesen jól csinálta. Egek.

- Én már nem hiszek el neked semmit. Amúgy is sokat voltatok együtt Adéllal mostanában, mondván, hogy engem úgyse érdekelne, amit csináltok. - és én bele sem gondoltam, hogy miket csinálhatnak kettesben, a legrosszabb az, hogy nem is volt gyanús az egész, mert mindkettejükben vakon megbíztam, mert abból indultam ki, hogy én sosem tettem volna ilyet Kevinnel. Meg kell értenem, hogy nem várhatom el magamat az emberektől, hogy nem lehetek ennyire naiv, hogy nem bízhatok soha többé ennyire meg senkiben.

- Félre érted.

- Mi az? - csak azért, mert nekem nagyon úgy tűnt, hogy ezen a képen semmit sem lehet félreérteni, elég világos, hogy ketten csókolóznak.

- Az egészet. - Nagyot sóhajtott.

- Akkor világosíts fel – sziszegtem kínosan, ennek a helyzetnek neki kellene kínosnak lennie, nem nekem.

- Sose voltunk együtt Adéllal, egyszer se csókolóztunk. - képes volt ezek után is szemrebbenés nélkül hazudni, hihetetlen. Hányszor hazudott úgy, hogy én észre sem vettem? Vajon hányszor? Megcsalt-e másokkal is?

- Persze – Feleltem olyan megvető gúnnyal, hogyha nekem mondta volna bárki is, én biztosan elsírtam volna magam.

- Nem hiszel nekem? - olyan szomorú volt a mosolya, mintha ő csalódna bennem. Pedig én vagyok az akit megcsaltak, neki nincs joga csalódni bennem.