Farkasbőrbe bújt bárány

Tizenharmadik fejezet

-Jólvan!-szólaltam meg remegő ajkakkal.
-Talán csak elhitettem magammal, hogy utállak, talán csak apa miatt utállak, mert ő is utál, talán csak tényleg azt akarom, hogy csókolj meg és ne hagyd abba, de talán mégsem!-tört ki belőlem minden.

Ez olyan zavaros...

-Csak szét vagyok esve Pierre...-támaszkodtam meg a mosdó pultján.

-Akkor nagyon nehezen rejted el-szólalt meg egy kisebb csent után.

Rá pillantottam, majd egymás szemeibe néztünk, és szinte már az sem érdekelt, ha lekésem a gépet. Csak megöleltem.

-Hahooo, Chloé!-baktatott be Nicole, majd ellöktem magamtól Pierre-t.

A srác értetlenül nézett rám majd a fejét csóválva ott hagyott, egy szempillantás alatt.

-Minden rendben?-kérdi a barátnőm.

-Persze-mosolyogtam, majd meg indultam a kijárat felé.

-Ugye tudod, hogy ölni és képes lenne érted?

Semmit sem feleltem csak kiléptem az ajtón.

Elindultunk a gép felé, és itt elváltak útjaink, mert Pierre-t magángép visszi.

Helyet foglalunk a VIP részlegen.

-Chloé, én nem értem miért bánsz így ezzel a csodás fiúval...
-Kockáratéve mindent, de tényleg mindent nálad aludt, akár lekéste volna a gépet is-magyarázza a lány, de én csak a telefonomat bújtam.

És Pierre pont írt.

-Legalább ne szégyelnél...

-Mondom, hogy szét vagyok esve...

-Persze, akkor inkább utálj csak tovább, de ezt ne csináld...
-Szia!-rázott les szinte azonnal.

Hát ha ennyire nem ért meg akkor tényleg jobb, ha utálom!

Az út alatt inkább zenét hallgattam és az ablakon bámultam ki.

Mindenegyes  alkalommal gyönyörű a kilátás!

-Chloé, itt vagyunk-keltett fél a barátnőm, de még nem is szállt le a gép.

-Hát de még repülünk-néztem hülyén.

-Igen, de mindjárt leszállunk

Összeszedtem magamat, majd a gép szinte azonnal, ahogy végeztem landolni kezdett.

Csak egy kicsit kellett várjunk és már mehettünk is.

Felvettük a csomagjainkat, majd a reptér előtt egy szép autó várt minket.

-Elnézést, de ön már a pályára visz minket?-érdeklődött a barátnőm.

-Igen, Hölgyem!-bólintott az úr.

A telefonomtól mind nagyon megijedtünk, amikor elkezdett csörögni, max hangerőn.

-Ohh te Jézus!-kapott a szívéhez Nicole.

-Nyehh csak apa-nyomtam ki.

-Ezután haza sem kell menned-húzta el a száját a lány.

És már a pályára is értünk.

Kipattantunk, majd a férfi aki az autót vezette elvitte a böröndjeinket valahová egy szállodába.

Azt mondta, majd jön értünk.

A paddock bejáratnál lecsippantottuk a kártyánkat és már be is engedtek.

-Ez élőben még csodásabb-jegyeztem meg.

-Chloé!-kiabált nekem Max én pedig szinte szaladni kezdtem felé, de ekkor megláttam Pierre-t is a társaságban.

Mindegy.

Csak figyelmenkívül hagyom és mindenkit barátságosan köszöntök.

-Szia Max!-öleltem meg a srácot, majd Charles-hoz fordultam és Lando-hoz.

Pierre hírtelen elővett egy filcet, majd a kezemben tartogatott füzetet alá akarta írni.

Bár ezt erre a célra hoztam, de ki engedte meg neki?!

Azonnal el is húztam tőle a füzetet.

-Én csak autógrammot akartam adni

-Oké, de én utállak-néztem rá lekezelően.

Most biztos egy picsának gondoltok...
Mert az is vagyok!

-Ez baszott kedves volt-felelte komoran.
-Tudod, hogy szeretlek!-húzta tovább az agyamat.

-Én meg utállak!

Mi nem elég világos neki?

Mondjuk ha igazat mondanék nem ezt mondanám...

-Tudod, éjjel nem éppen úgy éreztem, hogy utálsz-mosolyodott el, mire teljesen elpirultam.

-Na tessék akkor randi lefújva!-nevetett Lando.

Ig & Tiktok: rebs_writer