A 69 csapás |¦18+¦|

13.

- Soha nem mondtam, hogy jó lennék... - suttogtam a fülébe, mire borzongás futott végig rajta. Körbenéztem remélve, hogy senki sem látta és legnagyobb szerencsémre még Gerald is eltűnt. Lucifer beleharapott a vállamba és végignyalta a nyakamat. - Nem csinálhatod ezt állandóan. - sóhajtottam - Segíteni akarok!

Felmordult és rám hajtotta a fejét.

- Értem, de még ha akarnál sem tudnál segíteni. A jó ég áldjon meg Lilith, még át sem változtál...

- Mivé nem változtam még át?

- Ha valaki a pokolba kerűl egy idő után átváltozik. Viszonylag változó, hogy ki mivé. Sokan szoktak fogadni is rájuk.
Itt mindenkinek vannak feladatai... Akár hiszed akár nem de van aki például az eddigi életét próbálja meg tovább élni itt. - gondolkozott el egy pillanatra - De te Lilith... te még rejtély vagy.

- Azt akarod mondani, hogy valamikor, isten tudja mikor hírtelen átváltozok valami szörnyé? - hitetlenkedek. Megijedek amikor meglátom a leplezetlen boldogságot szemeiben. - Neked ez tényleg tetszik? - kérdezem mire elvigyorodik.

- Itt ez amolyan egyedi szexepil. Nálatok is vannak ilyenek. És igen, én várom ezen a világon a legjobban az átváltozásodat. - hát ettől nem könnyebbültem meg.. - Hidd el ez csak megkönnyít majd mindent. Erősebb, gyorsabb, ügyesebb leszel. És véglegesen is az enyém. - mikor az értelem, vagy inkább annak a hiánya kiül az arcomra huncutság csillan meg a szemeiben és folytatja - Addig nem tehetlek magamévá amíg át nem változol. - erre majdnem félrenyeltem a saját nyálamat.

- Mi köze van a kettőnek egymáshoz már ne is haragudj?

- A tested még törékeny és nem akarlak bántani. Még nem tudna elbírni velem a tested. - közelebb hajolt - De ne aggódj kis démonom, ami késik nem múlik. - A gondolat, hogy teljesen kitölt szinte elkábít és érzem a nedvemet a combom tövében, ugyanakkor a dac és a harag szinte kellemetlenül bizsereg a bőröm alatt arra várva, hogy kitöltsem ezen az öntelt seggfejen. - Csak nyugodtan Lilith. - Hogy az a... El is felejtem hogy minél erősebbek az érzéseim annál jobban érzi őket. Az arcom színe akár a paradicsomnak, biztos vagyok benne. Ezért inkább gyorsan témát váltok.

- Tehát segíthetek? 

- Átgondolom amint átváltoztál. Ígérem. - gyönyörű szemeit amelyek most színte feketén csillogtak az enyémbe fúrta és gyengéd csókot nyomott a számra. Ettől a finom gesztustól a lábam földbe gyökerezett aztán kocsonyává változott. Át adtam magamat a pillanatnak és az eddigi harag és felháborodás hamar köddé vált. Mikor a nyelvét megéreztem az enyémen és az egyik kezét a csípőmön a másikat pedig óvatosan a nyakamon tartva, semmi nem érdekelt.

...

A réten történtek után nem kérdezősködtem annak ellenére, hogy mennyire szerettem volna. Az úton visszafelé sétálva azon gondolkodtam vajon mivé változom majd át és vajon Lucifer hogy nézhet ki a másik formájában. Mert neki is biztosan van olyan.
Nem tudom, hogy lobbant fel ilyen hamar a haragom és vette át a helyét pillanatok alatt a nyugalom de ez biztosan nem normális. Mintha menstruálnék csak vér nélkül. Mindegy is, inkább nem gondolok bele most semmibe csak élvezem a lábamat masszírozó ujjakat és a hírtelen nyelvcsapásokat köztük melyek mindig nyögésre késztetnek. Igazából biztos vagyok benne, hogy normál esetben rosszul lennék tőle csakhogy most semmi se normál. Az életem — már ha mondhatok egyáltalán ilyet tekintve, hogy lényegében meghaltam — a feje tetejére állt és immáron totálisan megváltozott. Merthogy mostmár az új életem a pokol, ami mégsem olyan rosz mint amilyennek mondják. Mégis  ott motoszkál a fejemben az az aprócska tény, hogy van máshol is élet a halál után. Mivan ha ott jobb lenne  nekem? Dehát én egész életemben lelkiismeret furdalás nélkül öltem, és kínoztam embereket. Lehet, hogy az összes rossz volt és meg érdemelte a halált, de hát  akkor is... Nekem ez volt a bűntetésem és én kész vagyok bűnhődni.