♡Váratlan Szerelem♡ Spacc/ff.

Kibaszott hazugság! 33.

Fél órát lehettem bent, amikor jött egy ápolónő, hogy kiküldjön engem, mivel már vége volt a látogatási időnek. Kimentem, még mindig ott ültek, Milla meg Bruno ölében ült és aludtak mind a ketten. Felkeltettük őket és hazamentünk a kocsival. Amikor hazaértünk, bementem a szobámba, és nem jöttem ki onnan, maximum csak fürdeni, enni, inni, de nagyon-nagyon mélyen érintett engem az, hogy Klaudiával ez történt. Én magam alatt voltam, nem bírtam beletörődni ebbe. Körülbelül hajnal kettőig voltam fent, korán lefeküdtem, de nem tudtam aludni. Össze-vissza forogtam és vihar is volt, ezért még jobban nem tudtam aludni, mivel az eső kopogása is idegesített. Hajnal háromkor sikerült végre elaludnom, körülbelül egy órát aludtam, assigra már 5:00 volt. Fent is voltam és kattogott az agyam, hogy mi lehet Klauval. Nem tudtam, hogy hogy van. A látogatási idő nyolckor kezdődött, én meg addig bent ültem a szobámban, míg valaki nem zavarta ezt meg, és kopogást hallottam az ajtómon

Gyere - mondtam unott hangon, és nyílt is az ajtó, majd egy aprócska kislány dugta be a fejét az ajtón
Szia Millcsak, gyere - ültem fel az ágyon, a kislány meg odafutott hozzám

Laci, Klau mikor fog meggyógyulni? - ült fel az ágyamra

Hmmm... sajnos nem tudom... de a doktornéni is azt mondta, hogy erős egy lány és hogy hamar meg fog gyógyulni

És ma bemehetek én is hozzá? - kérdezte oldalra döntve a fejét

Oh eh hm, n-nem jöhetsz be, mivel... Klau még nem ébredt fel

Akkor te miért mehetsz be hozzá?

Tegnap csak elköszöntem tőle és jó éjszakát kívántam, ma meg megyek a doktornénihez, hogy beszéljek vele

És én tegnap miért nem mehettem be hozzá? - tette keresztbe a karjait

Hát Millus - nyomtam meg az orrát szórakozottan
Te akkor alukáltál - nevettem és csikiztem a kislányt. Elég gyorsan... na jó, vicceltem, kibaszott lassan ment el a nap. Nem volt kivel filmezzek, beszélgessek, puszilgassak, idegesítsem, de ez nem annyira fontos. Ez a három óra olyan volt, mintha tíz órát töltöttem volna el, amikor láttam, hogy nyolc múlt fél órája, egyből kipattantam az ágyból, és felöltöztem, és már rohantam is a kocsimhoz, majd hajtottam a kórház felé. Szerencsére nem az a kezem volt eltörve, amivel kellene váltanom. Amikor beértem a kórházba, a portához mentem, és fel is engedtek a 108-as szobába, ami Klausé volt.
Amikor bementem, láttam, hogy még nem ébredt fel. Leültem mellé és simogattam a kezét, elmeséltem, hogy mi volt otthon, majd amikor el kellett mennem, akkor megcsókoltam a kezét és megöleltem lágyan, de tényleg lágyan, mivel nem tudtam, hogy hol fáj neki a teste

----------Bruno szemszöge----------

Lacii, ma bemész Klauhoz? - kérdeztem Lacit, aki már egy ideje elhanyagolja Klaust

Ma nem, ma más dolgom van - mondta és kiment, majd el a kocsijával

Jó, akkor megyek Klaudiához, sziasztok - köszöntem el mindenkitől. Szegény hugicám már majdnem 2 hete van kómában, azóta én is voltam egyszer-kétszer bent beteg látogatáson, de a harmadik nap után azt állapították meg, hogy Klaust kómába került. Amikor felértem a kórteremhez, bementem, majd leültem egy székre, elkezdtem simogatni a lány kezét, majd a semmiből kicsordult egy könnycsepp, ami a kezére esett. Amikor a könnycsepp landolt a kezén, utána nem sokkal egy kéz kezdett el simogatni. Én azonnal fel is emeltem a fejem

KALUS - kiáltottam, amikor megláttam a hugomat ébren, egészségesen és boldogan a fejem felett

----------Klaudia szemszöge----------

Amikor megláttam Brunónak a szemében az örömöt, egyből sírás görbült a számra, de nem a szomorúságtól, hanem a boldogságtól

Jajj drága batyusom - öleltem meg a fejét
Egyébként hány órát aludtam?

Ohh jajj hugi....

Inkább hány napot, sajnos vagy nem sajnos, majdnem két hetet aludtál - jött be a doktornő
Hogy vagy?

Egész jól, bár egy kicsit fáj a kezem meg a hasam

Rendben, a hasát felnyitottuk, sajnos belső vérzése volt, és még mielőtt a mentő odaért volna, azelőtt fel is nyílt a hasa, a hasfalat átszúrta egy bot, alkar, felkar törött, kiugrott a térde, a válla fájni fog fürdésnél, mert ott majdnem az egész keze lehorzsolódott, a ruha mentette meg a kezét

Ohh köszönöm

Ne nekem köszönje. De lenne egy kérdésem

Hallgatom

Miért nem magán volt a sisak?

MI HUGI TE KOMOLYAN NEM VETTED FEL A SISAKOT!?

N-nem, Br-Bruno rajtam egész végig volt sisak, c-csak átadtam Lacinak, mert nem akartam, hogy baja legyen... és...

És ezt akartad, hogy inkább neked legyen bajod, mint neki... - fejezte be a doktornő.
Meg persze ez az is hozzájárult, hogy te voltál elöl, nem a barátod

Ohh, nem a barátom...

Sajnálom, elnézést
Na de Klaudia - csapta össze a doktornő a kezeit
Még bent kell maradnia egy órácskát és mehet is haza, ha minden vizsgálat jó lesz, rendben? - kérdezte nagy mosollyal az arcán

Rendben! - vágtam rá és nekem is egy nagy mosoly ült az arcomra. Elkezdődtek a vizsgálatok, amik jók lettek, a térdemhez adtak egy térdrögzítőt és azt megmutatták, hogy kell feltenni, és azt kell hordanom egy ideig. Jejj. De nem baj, ez legyen a legkisebb baj. Amíg vártunk az eredményekre, Bruno hazaugrott nekem ruháért, és elhozta nekem Laci egyik pulcsiját is, aminek nagyon de nagyon jó illata volt

Rendben Klaudia, mehetszhaza, kész vagyunk, minden jó, és nem szeretném többet itt látni ilyen súlyos állapotban

Rendeben-mondtam és rámosolyogtam a doktornőre és mikor vissza fordultam észrevettem hogy Bruno mar messzebjár mint én szóval elkezdtem gyorsétával utól érni
Várjmár te majom-kialtottam mire ő hátra nézett és elkezdett röhogni hogy hogyan járok

Gyere-fogta meg a kezem és úgy segített menni. Amikor a kocsihoz ertunk akkor csak úgy beugrottam es mar nagyon vartam Lacit mert már elággé hiányzott. A kocsiban sokat beszelgettünk Brunoval meg persze nevettünk is. Amikor haza ertunk én be "rohantam" a házba es" felmentem" a lépcsőn