Just with Me //Tom Glynn-Carney//

Camilla ajándéka

01.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Ismét egy újabb nap vette kezdetét, amit végig kellcsinálnom, mert különben nem kezdhetek neki a következőnek. Kikászálódtam az ágyamból, majd a macskám, Leo megsimogatása után kibattyogtam a konyhába, hogy lefőzzem a reggeli kávémat, amivel kihúzom ezt a napot a Starbucksban. Szerettem ott dolgozni, nem erről van szó, de aki későn fekszik le aludni - mint én -, az utána nehezen végzi el a műszakját. De legalább ott lesz nekem Camilla, aki majd feldobja a napomat és kirázza belőlem az álmosságot.

Kiöntöttem a kedvenc - mert Camillától kaptam - kávés bögrémbe a koffeines folyadékot, közben kibontottam Leónak a tasakos macska kajáját. Kinyomkodtam a tálába, mire ő a hangjára azonnal itt termett. Leültem az étkezőasztalomhoz, majd elővettem a telefonomat, hogy megnézhessem a beérkező üzeneteket. Készülődnöm kellene dolgozni, de mondjuk azt, hogy ráérek még. Ez a még annyit jelent, hogy majd az utolsó öt percben jó, ha elindulok.

És valóban az utolsó öt percben sikerült összekapnom magamat és elindulnom. Mire beértem a Starbucksba, rájöttem, hogy nem is voltam annyira nagyon késésben, ugyanis Camilla sem volt még bent. Ő általában utánam szokott érkezni Diablóval, a Dobermannjával. Diablo a Starbucks nagy kedvence, mert vonzza a vendégeket szépsége és cukisága miatt. Azt is mondhatni, hogy a londoni Starbucks Diablo miatt lett állatbarát.

Éppen egy vendéget szolgáltam ki a pultnál, amikor Camilla is betoppant Diablóval. A barátnőm elengedte a kutyáját, majd hatalmas mosollyal az arcán elindult felém. Leakasztotta a fogasról a kötényét, azt magára kötötte, majd összefogta a haját is. Nem álltam ki, hogy ne kérdezzem meg, mi az a nagy mosoly az arcán, amit azóta nem lehet leolvasztani róla, amióta belépett ide.

- Mit mosolyogsz ennyire? Fülig ér a szád. - vetettem oda neki csípősen, mire még szélesebb mosolyra húzódtak az ajkai.

- Tudod, tegnap, miután hazakísértünk téged, visszajöttem ide, hogy megigyak egy kávét. - kezdett bele a mesélésbe, mire bólintottam. - És képzeld el, hogy ki írt rám... Ewan írt rám, hogy megvárom-e. - itt majdnem felsikoltottam, de begogtam a számat.

Igen... Camilla megismerkedett a Sárkányok Háza félszemű hercegének a színészével, Ewan Mitchellel. Véletlen futottak össze itt, a Starbucksban, amikor Ewan bejött Tom Glynn-Carneyvel egy kávéra. Ha jól emlékszem, éppen forgatásra készültek menni. Azóta Camie többször is összefutott Ewannel, csak nekem nem volt szerencsém többször látni Tomot. Viszont a barátnőm örömének nagyon örülök, hiszen azóta nagyon boldog, amióta többször összefutottak, tegnap pedig úgy látszik, hogy találkoztak is.

- Úgyhogy megvártam. - folytatta a lány. - Nagyon sokat beszélgettünk, de tényleg nagyon sokat. Aztán elmentünk sétálni, és együtt megnéztük a Big Bent közelebbről. Nézd, képet is csináltam róla titokban, ahogy Diablóval nézik. - Camilla megmutatta a telefonján a képet, én pedig majdnem elolvadtam.

- Úristen, ez nagyon aranyos! - tapsikoltam egy kisgyerekhez hasonlóan, de tényleg nagyon aranyos volt. - Ewan teljesen jó hatással van rád, tiszta boldog vagy azóta.

- Ezt most úgy mondtad, mintha olyan nagyon boldogtalan lennék. - forgatta meg a szemét, mire felnevettem, majd odafordultam a következő vendég felé, aki éppen ekkor érkezett.

Elkészítettem a vendég rendelését, és mivel elvitelre kérte, így beletettem a két kávét egy karton tálcára, hogy könnyebb legyen neki cipelnie a kettőt. Azután jött a második vendég, aki egy anyuka volt a lányával. Kért egy lattét és egy fánkot a lányának, akiknek ki kellett vinnem a rendelésüket az asztalhoz. A kislány addig nagyon jól megtalálta az összhangot Diablóval. Diablo nagyon gyerekbarát, így általában ő szokott odamenni hozzájuk az esetek kilencven százalékában.