Just with Me //Tom Glynn-Carney//

Éjjeli üzenetek

02.
༶•┈┈⛧┈♛ ♛┈⛧┈┈•༶

Körülbelül hajnali fél kettő lehetett, mikor végre rászántam magamat, hogy lefeküdjek aludni. Azonban volt valami, ami visszatartott. Egy üzenet. Egy olyan üzenet, ami abban a pillanatban érkezett, amikor felálltam a kanapéról. Felvettem a kezembe a telefonomat, és amikor megláttam az üzenet kézbesítőjét, kiült egy mosoly az arcomra és azzal együtt huppantam vissza a kanapéra. Leo ezentúl már nem bújt hozzám, hanem úgy döntött, az alvást választja helyettem. Bár lehet, hogy a macskám példáját kellene követnem, viszont ez az üzenet nem várhat reggelig, ugyanis Tom üzent.

Megnyitottam az Instagramot, és ekkor tudatosult bennem, hogy nem is a csoportba írt, hanem privátban. Beharaptam a szám sarkát, amivel kicsit vissza tudtam tartani a mosolyomat, de igazából nem tudtam, ki elől akartam elrejteni, mikor egyedül vagyok itthon. Izgatottan megnyitottam az üzenetet, de csak annyi állt benne, hogy "Szia!" és egy szélesen mosolygó emoji. Visszaírtam neki, az üzenet pedig éppenhogy átment, már látta is.

mrglynncarney
Nem gondoltam, hogy
ilyen hamar válaszolsz.
Azt hittem, már régen
alszol😅

én
Dehogy! Szokásom még
ilyenkor is fent lenni🤭
Most lett vége a filmnek

mrglynncarney
Akkor remélem, hogy
nem zavartalak!

én
Szó sincs ilyenről😊

mrglynncarney
Holnap forgatásom lesz,
de meg szerettem volna
azért kérdezni, hogy valamikor
nem-e érnél rá találkozni...

mrglynncarney
Persze csak akkor, ha
van kedved

én
Holnap én is dolgozom,
de ha mind a ketten ráérünk,
akkor nagyon szívesen

mrglynncarney
Rendben🤗 Akkor
nem zavarlak tovább,
holnap korán kelsz.
Valamint én is, úgyhogy
nem ártana alvással töltenünk
ezt a maradék időt😆

én
Valóban, teljesen egyetértek!
Jó éjszakát!🥰

mrglynncarney
Jó éjszakát!😍

Ezek után olyan boldogsággal fogok elmenni lefeküdni aludni, mint amilyennel még soha nem mentem. Nem a leghosszabb beszélgetés volt, de nem várhattam el tőle, hogy az egész éjszakát átbeszélgesse velem, amikor korán kell kelnie. Viszont nekem ez akkor is rengeteget jelentett, ezek után már csak abban reménykedem, sokkal többet fogunk beszélni. Lehet, hogy most is többet beszéltünk volna, ha nem húzott volna bennünket az ágy.

Másnap reggel még azelőtt felkeltem, mielőtt megszólalt volna az ébresztőm, ugyanis drága cicusom volt olyan kedves és felnyávogott. Így a szokásosnál is fáradtabb voltam, de most már mindegy, legalább lesz időm elkészülni. Közben zenét hallgattam, kávét iszogattam, adtam a Leónak enni és inni, kitakarítottam az macskaalmot, aztán átöltöztem. Fülhallgatóval a fülemben elindultam dolgozni, miközben levittem a szemetet, ráadásul még tökéletes időben is voltam, így biztosan nem fogok elkésni. Mert azért az ritka pillanatok egyike, amikor időben elindulok dolgozni.

Camilla furcsa módon éppen akkor ért a Starbucks ajtajába, amikor én, így majdnem összekaptunk azon, ki menjen be először. Végül Diablo és Camie mentek be, én pedig utánuk és be is csuktam az ajtót. Felvettem a kötényemet, egy laza kontyba fogtam a hajamat az egyik ceruzával - mivel a hajgumimat sikeresen otthon hagytam - és rátámaszkodtam a pultra, miközben egy vevőre vártam.

- Nem akarod megkérdezni, hogy ki írt rám az éjszaka? - fordultam a legjobb barátnőm felé, aki szintén akkor kötötte össze a haját.

- Öhm... mi? Sandra, mégis honnan kellene egyáltalán tudnom azt, hogy valaki rád írt az éjszaka? - tárta szét a karját Camilla, mire megforgattam a szememet. - De egyébként ki? Na várj... Csak nem Tom?

- De bizony, hogy ő. - bólintottam mosolyogva, a lány pedig a szájára szorította a kezét. Ekkor valaki megköszörülte a torkát, mire a hang irányába kaptam a fejem.

Egy nő volt az, aki bizonyára rendelni szeretett volna, így egy bocsánatkéréssel teljesen odafordultam felé. Miután felvettem a rendelését, nekiálltam elkészíteni a kért kávéját, közben pedig folytattam a mesélést Camillának.

- Ő írt rám pont akkor, mikor vége lett a filmnek, én pedig nem álltam ki és azonnal visszaírtam neki. Megkérdezte, van-e kedvem valamikor találkozni, én meg nyilván azonnal belementem. - meséltem nagy beleéléssel, miközben feltöltöttem a poharat kávéval, majd a tejszínes kancsóért nyúltam. - Azután nem sokat beszélgettünk, mert neki is korán kellett kelnie és én is viszonylag korán keltem, mert Leo felkeltett.

- És hol találkoztok majd? - tette fel izgatottan a kérdést a barátnőm.

- Nem tudom, azt még nem beszéltük meg. - vontam meg a vállamat, és odaadtam a nő kezébe a kávét, aki kártyával ki is fizette azt, majd egy tömör és halk köszönés után távozott. - Viszlát!

- Neked van valami elképzelésed? Hogy hová mennél szívesen, vagy hogy Tom milyen helyszínre vinne így első találkozásra? - vonta fel a szemöldökét Camie, és letörölte ott a pultot, ahol el lett szorva egy kis kávé.

- Igazából nincsen. - ráztam meg a fejemet, közben összefontam magam előtt a karjaimat. - Lehet jobb lenne, ha te és Ewan is eljönnétek...

- Dehogy! - kiáltott fel váratlanul, mire többen is felénk kapták a fejüket, a lány pedig behúzta a nyakát, és közelebb lépett hozzám. - Ha Tom azt akarná, hogy mi is ott legyünk, akkor azt a közös csoportunkban kérdezte volna meg, nem privátban tőled. Úgyhogy szó sem lehet róla, Sandra.

- Igazad lehet. - bólogattam, majd aggodalmas tekintettel néztem bele a barátnőm szemeibe. - De ugye ott leszel, ha kellenél, mikor valamit elrontanék, mert biztosan...

- Hé, nyugodj meg! - vágott közbe, miközben megszorította a kezeimet. - Miért rontanál el bármit is? 

- Tudod, hogy mekkora rakás szerencsétlenség vagyok... - sóhajtottam fel, mire Camilla elkuncogta magát.

- Akárcsak én, szóval megnyugodhatsz. - mosolygott rám biztatóan, amitől sikerült lenyugodnom és én is eleresztettem egy halvány mosolyt.

Hihetetlen, hogy Camilla bármikor képes megnyugtatni engem. Bár nem véletlenül ő a legjobb barátnőm. Együtt kerültünk ide és azóta együtt dolgozunk. Direkt úgy intéztük mindig a beosztásunkat, hogy együtt lehessünk napközben és akkor is, amikor mi maradunk itt takarítani. Tulajdoképpen mindent is együtt csinálunk, mert a kezdetektől olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy senkivel nem volt még ilyen szoros barátságom.

Ezen a napon a műszakunk később ér véget, ugyanis mi maradtunk takarítani. Felpakoltam a székeket, addig Camilla előkészítette a vödörbe a vizet a felmosáshoz. Ő elkezdett felmosni, én pedig letörölgettem a pultot.
Miután körülbelül fél tízre végeztünk, levettük a kötényeinket, kiszedtem a hajamból a ceruzát és visszatettem a helyére, aztán Camilla magára vállalta, hogy ő zárja és majd holnap nyitja is a kávézót. Ugyanis mindig a két ember közül, akik maradnak takarítani, az egyiküknek vállalnia kell, hogy bezárja, másnap pedig kinyitja a helyet.

A barátnőm ezentúl elkísért hazáig, mivel szerette volna egy körre elvinni sétálni Diablót, hogy meglegyen neki a napi táv. A ház előtt elköszöntem mindkettőjüktől, ugyanis Camie nem tud feljönni hozzám, ha a kutyája is vele van, ugyanis Diablo és Leo nem nagyon jönnek ki egymással.

Fellépcsőztem a harmadikra, kikerestem a kulcsomat a táskám aljáról, majd kizártam az ajtót. Bent letettem a táskámat, miután visszazártam az ajtót, és minden szükséges dolgot kipakoltam a tatyómból. Aztán megszeretgettem Leót, adtam neki vacsorát, azután pedig az első utam a fürdőbe vezetett. Engedtem magamnak meleg vizet, ugyanis kicsit úgy éreztem, mintha fáznék, de talán csak a fáradság teszi.

Felmentem Instára, ahol láttam, hogy Tom és Ewan beszélgetni kezdtek a csoportunkban, amihez én is csatlakoztam, később pedig Camilla is - gondolom azután, hogy hazaért. Jókat beszélgettünk ott, még egy közös, négyes hívás is belefért, mielőtt mindenki nyugovóra tért volna, ugyanis a fiúk is elfáradtak a forgatáson, valamint mi is a Starbucksban - de szerintem a színészeink jobban.

...

Instagramon is megtaláltok arnoldemma7.onwattpad néven