Kitaszítva egy undorító világban hol azt gondoltam te leszel a megmentőm....két év múlva te is csak hátba szúrtál mint azok akik kinéznek a másságom miatt....akik miatt lelki sebeimet azt hittem kábítószerrel gyógyíthatom.
Ezzel csak jobban darabokra szedtem magam, a legszomorúbb hogy már szándékosan hagytam is magam.
Nem érdekel már, nem is érzem torkomban a fájdalmat ami a tipikus feszítéssel jár.
Egyszerűen nem érdekel, nem érdekel tovább....
-hogy más emberek arcára mosolyt csaljak
-hogy érdekeljen kinek milyen volt a nyara
-hogy érdekeljenek a saját érdekeim
-így vesztettem el magam, hiszen a sajátjaim sem maradhattak....ahogy te sem maradtál volna soha!
