𝑨𝒛 𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 // Befejezett

twenty seven

Reggel kómásan, anyukám vert ki az ágyamból.
Szorosan húztam magamat a takaróhoz de anya lerángadta rólam. A reggeli hideg livabörz hozott elő a bőrömön.
- Anya nemár! - szóltam rád durcásan
- Le fogod késni a buszt! Robinnnn! - emelte fel anya a hangját mire én a párnát a fejemre gyömöszöltem és próbáltam halkítani reggeli éles hangját.

Be kell valljam terveim nem teljesen jöttek össze. Sok mindent határoztam el ezzel a hétfővel kapcsolatban. Időben felkelek. Talán meg is mosom a hajamat, kisminkelem magam. Felveszek egy szép ruhát. Megreggelizek, mert ugye erre is van még időm... felveszem a kedvenc cipőmet, és bőven időben indulunk el anyával a buszra ahová bőven oda fogok érni. Hát nem. Közelről a sem.
- Anya be lett pakolva végül a törölközőm? - ordítoztan, miközben anya lent készítette megkésett reggelimet
- Nem! Mondtad, hogy biztos én valamilyen régi hercegnőset raknék be és azért majd te majd elintézed. Azt hittem bepakoltad. - ordította föl anya

A cuccaim nem teljesen voltak összepakolva. Úgy tűnik jó pár dolgot kifelejtettem.
- Azt írta Chase hogy működik már elindultak!
Anya felkukkantott a lépcsőről.
- Hogy micsoda!
Nagy nehezen beraktam gyorsan még a törölközőmet és imádkoztam hogy még neszeszeremben beférjen. Hálát adtam a jó istennek amikor még az is befért majd gyorsan valamit felkaptam magamra a hajamat csak szimplán kifésültem és rohantam lereggelizni.

- Oké van még talán úgy... - ránéztem kétségbeesett a telefonom órájára - öt percünk elindulni, hogy még talán belessünk...
Anya rám nézett majd magára pizsamában volt még.

Üdv mi vagyunk a Stars család. Soha, és semmilyen körülmények között nem tudunk elindulni hajnalban időben, sőt semmikor.

Nagy nehezen pár perc késéssel de végre sikerült beülnünk a kocsiba. Anya úgy gyújtott rá az autóra, hogy azt hittem hogy mindjárt ki tépi a kulcsot. Elkezdett tolatni és majdnem elütött egy macskát. Szegény macska... én egy kis reggeli rádiót bekapcsoltam amiben egy balesetről volt szó pont arra a merre megyünk majd síelni. Szuper.
- Most írta Flora, hogy ők már ott vannak. És megkérdezte, hogy mi merre?
Anya idegesen a gázpedálra tapos had teljes 80-ról felmentünk 100 km/hm-ra.
- Mondd neki, hogy öt perc és ott vagyunk.
Jelenleg 4:15 volt.
Alig voltak az utakon azoknak mindenkinek kómás volt a szeme. Nem is csodálom hogy miért...
Nagy nehezen beértünk a találkozóra és 4:20 volt. Nagy nehezen diák tűnt a csomagokkal anyával de sikerült elérni a buszt. Azt mondta Mr.Morton, hogy a busz nem vár senkire ha elkésed, akkor elkésed, itt maradsz. És ezt mind széles mosollyal az arcán.

- Sziasztok! Jó reggelt! - köszöntünk anyával. Rendesen levert a víz, annyira futottunk a csomagokkal
Mr.Morton feltehetően a jelenléti név listáját nézte, amikor tekintete felsiklott rám, és enyhén kifulladt anyukámra. Széles mosoly ült ki az arcára, majd a listáján kipipált valamit.
Feltekintett.
- Akkor. Most, hogy mindenki megérkezett már. Induljunk! A végzősök eggyel későbbi buszt kaptak, a feltehetően kibontakozó viták elkerülése érdekében.

Na most Mr.Morton, csak felgyújtotta a szikrát azzal, hogy a végzősök 1 órával többet aludhatnak.
Be pakoltunk a busz alsó felébe, majd mindenki elhelyeszkedett a párja mellett, útra készen. Én Flora mellett ültem le, de ez egyértelmű. Bekészítettem, egy 500 oldalas könyvet, ha esetleg unnánk már egymás fergeteges társaságát. Hoztam magammal még föl vizet, és kettő szendvicset. 8 óra áll előttünk, hogy megérkezzünk a hegyekbe.
Mr.Morton gyors felvilágosítást nyújt. Többnyire a fiúknak, hogy lehetőség szerint ne szedjék szét a buszt.

- Szóval megismétlem önmagamat! Nincs pia, drog, és egyéb dolgok, amíg én jelen vagyok. Utána már nem a felelőségem alatt vagytok, de lehetőleg ne haljatok meg, köszi. Szeretnék békésen síelni, amíg ti tudja a jó isten mit csináltok. A buszt épségben, és lehetőleg tisztán hagyjátok, ha valaki rágózik, és bele nyomja az ülésébe, vagy a busz bármely pontjába. Akkor mindenki közös erővel fogja kitakarítani a buszt. Megértettétek?
- Igen. - mondtuk szűkszavúan