𝑬𝒍𝒆́𝒓𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 | +16| // Befejezett

𝔗𝔴𝔬

- Ide figyelj kicsi bogaram. Apádnak mond hogy, nyomi ne nekem. Köszi. - zártam volna le amikor újra kinyitotta a száját

- Hozzám beszélt Lucas, érted? Undorító patkány. - mondta

Mostmár nem fordultam vissza.

- Ja meg máskor amikor az orvosiba mész tesi felmentést ki könyörögni akkor kérjél beutalót szemészetre is mert egy kicsit gyatrán látsz. - mondtam, nem válaszolt

Flora csak pislogott, majd miután végleg elhagytuk azokat a semmirekellőket megszólalt.

- Azta csajszi. Ez oda ütött. Szegény Hedvig csak úgy pislogott hogy, miket szóltál be. - mondta lelkesen közben veregette a vállam

♧

Beléptünk az osztályterembe és megjelent a mellkhasomhoz közel egy nálam kb. 10 cm-vel alacsonyabb Kate Rolling.

- Szia! Igaz amit beszélnek a többiek is? - kérdezi

Fontos tudnivaló Kate az iskola újságágának írója, bármit mondasz ő tud róla, majd azt veszed észre hogy, a következő nap benne vagy az iskola újságban.

- Miről beszélsz? - kérdezem, tudom hogy mit kérdez: "Tényleg beolvastam Hedvignek?"

- Hedvigről, hogy kioltottad? - kérdezte csillogó szemekkel

- Igen. Megmondtam neki, ami járt. - mondtam, mit sem gondolva a holnapra, amikor ezt papírra vetik és ő is köztük az egész suli el olvashatja.

- És mi volt a nézeteltérés? - kérdezi, miközben nagyban jegyzetel

- Az hogy, lenyomizott. - mondom
- De, viszont lassan becsöngetnek, nekem meg át kell néznem a németet. - mondtam sietve, amikor fel is fogtam az agyammal, hogy mit mondtam

- Oké köszi, bomba story lesz. - motyogta, majd vigyorogva elment

- Holnap meghalok? - kérdeztem aggodalmasan Floratól

- Még véletlenül kómába eshetsz egy véletlen baleset miatt. - utalgatott, közben mozgatta szemöldökét és mosolygott

- Nem, dehogyis. - mondtam - Következő nap friss hírei, "Robin miután kioltotta imádott Hedvigünket, hirtelen kómába esett. Nem is csodálom én is ezt tenném..." - mondtam megkeseredett színjátszó hangommal

- Jaj ugyan már! - mondta Flora
Majd becsöngettek.

♧

Az óra gyorsan eltelt, majd következtek a többi órák. Az utolsó óránk tesi volt. A 12.a-nak vagyis a "négy tökéletes" osztályának az osztályfőnöke a mi tesi tanárunk.

Gyorsan átöltöztem, és huppantam is le a többi lány közé a padra.

- Jó napot! - köszönt

- Jó napot! - mondtuk kórusba

- Ma röplabdázni fogunk. - jelentette ki Mr.Lauren

Én személy szerint szeretem a röpit, azt hiszem, hogy jó is vagyok benne.

Neki is kezdtünk a játszmának, amit a tanár úr elkezdett egy kijelzőn számolni, hogy számon tudjuk követni, kinek hány pontja van. Majd egy ajtó kopogást hallottunk. A tanár szólt, és nyílt is az ajtó, drága Chase volt, aki éppen egy papírt tartott a kézben.

A tanár intett, hogy folytassuk a játékot mi pedig ezt is csináltuk. Fél szemmel figyeltem, hogy mit is beszélgetnek, amikor a szemkontaktusomat valaki felvette. Chase volt. Egyenesen a szemembe nézett. Majd a szeme végig kúszott a mellkhasomon egészen a bokámig, majd vissza a szememhez. A szeme újra a tanár úrra szegeződőtt. Engem meg fejbe találtak a röplabdával.
Azt hiszem egy kicsit sokáig bámultam. Mindenki engem nézett. Ő is.

Fogom a fejem, miközben az orromból kicsordulnak a vér cseppek. Intek a tanárnak. Látja mi a helyzet, közben Chase is engem figyel. Most próbálom levegőnek nézni. Kisebb nagyobb sikerrel.

- Ezt meg kell néznie az iskola orvosnak. - mondja ki a végül, majd Chase felé fordul - Elkíséred? Úgyis végeztünk. Nehogy itt el ájuljon a folyosón. - mondja

Chase vállat ránt, és biccent az ajtó felé, hogy menjünk.

Az úton nem beszélünk semmit. Az orvos meg állapítja, hogy szerencsére nem esett semmi bajom, de figyeljek oda, mert még benne van a pakliban az enyhe agyrázkodás. Kimegyek Chasehez, aki végig ott várt.

- Végeztem. - mondom
- Oké.

Az út kb. felénél hozzám szól.

- Ma este senki nem jön hozzám. - mondja

Csak némán hallgatok.

- Arra gondoltam ha van kedved lefeküdhetnél velem. - nyögi ki lazán, már beletörőve hogy, mindenki ,, igen kérlek,,-et mond neki.

- Nem, bocs. - mondom ki nyugodtam

Chase felhúzza a szemöldökét és rám néz.

- Nem? - mondja kérdően kissé kiakadva
- Nem. - mondom

Ezen, amúgy mit kell meglepődni?

- Nem mondhatsz nemet nekem. - mondja kissé idegesen

- Miért? Mert mi lesz? - húzom csalafinta mosolyogra a szám - Bocs, de én nem leszek a következő lány akit meghódíthatsz, majd ott hagyhatsz. - mondom

A szavaim nyilvánvalóan hatnak a szívére, de nem annyira izgatja.

- Különben is ma buliba megyek Flora-val. - mondom mosolyogva
- Értem. - mondja - És hova? - kérdezi

- A Fifty Disco-ba. - mondom

Lehet hogy egy egy s mást elkotyogtam a mai estémmel kapcsolatban, de mi baj lehet belőle?

- Mikor mentek, rám férne már egy buli. - mondja miközben beledúr tökéletes barna hajába

- Ez viszont maradjon titok. - kacsintok egyet

Ott voltunk a torna teremnél. Elköszöntem tőle, ő pedig csak némán nézett, ahogyan be megyek a terembe.

A tesióra végeztével vissza öltöztünk és Floraval sétáltunk a buszmegálló fele.

- Na milyen volt? - kérdi
- Mi? - pontosan nem tudom mire gondol
- Hát kettesben Chase-el? - mondja miközben enyhén meg böki az oldalam

- Hát igazából én lettem volna a listáján a következő leányzó. - mondom

Flora csak tártott szájjal figyelt.

- De nemet mondtam. - mondtam végül mosolyogva - Egy kissé pipa volt hisz, neki nem lehet nemet mondani... - utánoztam az arcát - Miután ebbe bele törődött meséltem neki téma terelésnek a miértet, mert ma bulizni megyünk. - húztam mosolyra a szám

- Utána megkérdezte hogy, hova mondtam, meg azt is hogy mikor, de erre már nem válaszoltam.

- Azta csajszi... - mosolygott Flora

Fel szálltunk a buszra, még kiveséztük hogy, mi, hogy, mikor és merre.

Majd megbeszéltük hogy 20.00-kor átjön hozzám és onnan együtt megyünk bulizni.