Ella Tyson egy feltörekvő tűzoltó aki hosszas mérlegelés után kilép a bátyja, Billy Tyson árnyékából és az LA-ben található 118-as csapatba csatlakozik. A Los Angeles-i csapat bőven tartogat meglepetést az ifjú tűzoltó számára, de annál is több öröm...
A reptéren állva idegesen járt a lábam, mióta eljöttem Austinból nem találkoztam a bátyámmal, telefonon tartottuk a kapcsolatot, de ott ha elkezdett kibújni a szög a zsákot csak leraktam, viszont a következő egy hétben esélyem sem lesz visszakozni mikor a munka jön szóba és a csapatváltásom.
- Nem lehetsz itt - sietek Billy mellé, ugyan semmi nem tiltja hogy beugorjon a műszak alatt én jobb szeretném távol tartani a csapattól mielőtt a kéretlen kritikájával valakit megaláz. Imádom a bátyám, de nem minden esetben, valahogy rajtam kívül elég kevés embernek mutatja meg az emberi oldalát és azok az emberek Austinba vannak.
- Ugyan Ella - ingatja a fejét Billy, persze nem voltam olyan naiv hogy elhittem azonnal elmegy.
- Billy - lép testvérem mellé Bobby engem nem kis mértékben sokkolva. - Austin biztos kezekben?
- Csak a legjobbakra hagyom Bobby - vigyorog Billy én pedig ledöbbenve állok a két férfi mellett.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezem végül.
- Előfordult már, hogy pár közös akciót véghez vittünk ugyanazzal a csapattal - biccent Bobby.
- Had mutassalak be ha már itt vagy - invitálja a laktanya lelkébe, az étkezőbe a bátyám a százados. Ahogy követem a két férfit lassan körvonalazódik bennem az általam gondolt elmélet, nem azért engedett el végül Billy mert megbízott bennem és elhitte, hogy elég felelősségteljes vagyok hanem azért, mert tudta, Bobby rajtam tartja a szemét. Így már az sem annyira meglepő, hogy Bobby annyira tárt karokkal várt, bár kissé gyanús lehetett volna tekintve a Buckley fiú felé tanúsított kisebb ellenszenvét.
- Bobby - fogom meg a férfi vállát. - Ez a nap Chimről szól.
- Billy bemutatása még éppen belefér - felel Bobby. - Chim csak egy óra múlva ér ide.
- Egység egy kis figyelmet szeretnék - hívja fel magára a figyelmet Bobby. - Ismerjétek meg William Tysont, vagyis Billyt a mi Ellánk bátyját - húzza maga mellé testvérem aki félszegen int majd Bobby útmutatása mellett helyet foglal az asztalnál.
- Milyen volt Ella a gimiben? - vágódik a bátyámmal szemközti székbe Buck mégcsak fikarcnyi érdeklődést se mutatva Billy iránt ami bár szörnyen hangzik, de megmelengeti a szívem.
- Nem sokat tudok, akkor már tűzoltó voltam - kezdi némi töprengés után Billy. - Ráadásul Els egy félreértés után magántanuló lett, de arra tisztán emlékszem, hogy mikor tizedikes volt részt vett a karácsonyi bálon annak ellenére, hogy megfogadta sose adja ilyesmire a fejét a gimiben.
- Te is tudod, hogy miért mentem el - fordítok hátat a társaságnak. - Nem érdekelt az egész, de anyának akartam bizonyítani - törlöm le a könnycseppet a szemem sarkából. - Egyébként pedig nem jelentett semmit.
- Ne szórakozz már - nevet Billy, majd az egység felé fordul. - Annak, hogy megnyerte a középiskolai versenyt jobban örült mint a Miss Austin győzelemnek.
- Ez nem igaz - ellenkezek és érzem, hogy kipirul az arcom. Emlékeszem, hogy különösen örültem, de Billy azt hiszi hogy csak népszerű akartam lenni pedig annál jóval összetettebb volt az egész. Az a tanévem egyáltalán nem úgy nézett ki mint kellett volna, hirtelen állt feje tetejére az egész világom.
- Nézzétek meg ti magatok - kapja elő a telefonját Billy majd rögtön társaim arcába is tolja a fotót. Nos a kép megléténél jobban már csak az lep meg mennyire gyorsan megtalálja.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
