Sárkányok háza: Az éjjeli pillangó

Színjátszás

Este tizenegy órakor még üres volt a Selyem utcai színház nézőtere. A teremben és az előkelőségeknek fenntartott üléseken csupán néhányan várakoztak, és a falakon meggyújtott fáklyák pislákoló fényénél szinte eltűntek a vörös bársonyszékek közt. Sötét árnyék borította a függönyt, amely úgy festett, mint valami hatalmas vörös folt; a legkisebb zaj sem hallatszott a színpadról, még nem gyúlt ki a rivalda, és az utcai zenészek hangszerei összevissza hevertek. Csak fönt, a karzaton zsibongott a lárma, a boltozatos mennyezet alatt, amelyen meztelen nők és gyermekek röpködtek a sárkánytűztől a vöröslő égbolton; kacagás csendült fel, fejkendős és sisakos fejek sorakoztak az arannyal keretezett széles kapuk alatt. Időnként bejött a figyelmes Madám, kezében boros poharakkal; most éppen egy előkelő urat meg egy finom hölgyet szolgált ki, akik letelepedtek az első sorban. A férfi bársonyöltönyt viselt, az asszony sovány, görnyedt volt, s tétován tekingetett körül. Két fiatalember jelent meg a páholynál. Mindketten állva szemlélődtek.

- Mit mondtam neked, Criston? - kiáltott fel az ifjabbik, szőke hajú, szálas fiú. - Túl korán jöttünk. Igazán megvárhattad volna, hogy ellássam a sárkányomat.

A Madám sietett hozzájuk.

- Ó, Aemond herceg - jegyezte meg közvetlen hangon -, nemigen kezdik az előadást félórán belül.

- Akkor miért hirdetik tizenegy órára? - dohogott Criston, akinek borostás, sovány arca bosszús kifejezést öltött. - Cassella, akinek szerepe van a darabban, ma délután még váltig bizonygatta, hogy pontosan tizenegy órakor kezdik.

Elhallgattak egy percre; felnéztek és a páholyok homályát szemlélték. De a vörös kárpit még jobban elhomályosította a páholyokat. Lent, az erkély alatt, a földszinti helyekre vak sötétség borult. A fekete és aranyszínű terem, melynek díszét a belekeveredő élénk zöld szín csak jobban kiemelte, homályba veszett a nagy kristálylámpa pislákoló világánál, mintha fehér por töltötte volna meg.

- Megkaptad Aegonnak a földszinti páholyt? - kérdezte Criston.

- Meg - felelte a másik -, de nem valami könnyen ment... Ó, attól ugyan nem kell tartanunk, hogy Aegon nagyon korán óhajt jönni.

Nehéz ásítást fojtott el; majd megszólalt némi hallgatás után:

- Szerencséd van, hogy éppen most látsz először párnaházi előadást. A Vörös Sárkány lesz az esztendő legnagyobb eseménye. Ó, barátom, micsoda zene! Bizseregtető!

Criston áhítattal hallgatta. Aztán megkérdezte:

- Ismered Daenát, a Selyem utca új csillagát, aki Ceryse Hightowert játssza?

- Nesze neked! Kezdődik már megint! - kiáltott fel Aemond és összecsapta a kezét. - Reggel óta mindenki Daenával nyaggat. Több mint harminc emberrel találkoztam, és mind Daena után érdeklődött. Hát ismerem én Westeros összes kurtizánját? Daenát Fehér Ulf fedezte fel Lysben. Szép kis szerzet lehet!

Aemond elhallgatott. De a terem üressége, a mennyezeten lógó lámpa félhomálya, a suttogó hangoktól, ajtócsapkodástól visszhangzó párnaházi áhítat kihozta sodrából.

- Hét pokol! - szólt hirtelen. - Itt megőszül az ember. Én megyek... Lent talán megtaláljuk Fehér Ulfot. Tőle majd megtudunk egyet-mást.

Lent, a márványkockákkal kirakott nagy előcsarnokban, hol a kabátokat vizsgálták, már szállingózott a közönség. Lovas kocsik álltak meg az épület előtt, ajtók csapódtak hangosan; a színházlátogatók kis csoportokban jöttek, megálltak a patkányfogók előtt, aztán fölhaladtak a hátul nyíló, kettős lépcsőn. E fakó teremben, melyből a folyóvidéki stílusú díszítés színházcsarnokot varázsolt, óriási vörös festmények tündököltek, ökölnyi fekete betűkkel; mind a Daena nevét kiabálta. Férfiak olvasták, mintha fennakadt volna rajta a szemük, amint arra haladtak, mások az ajtókban csevegtek, s elállták az utat. A pénztáros mellett termetes, borotvált arcú, szőke férfi felelgetett nyersen az előre tolakodóknak.