Felejtsd el || Marics Peti FF. ||

VIII. Fejezet - Próbáljuk meg..

* Odett szemszöge *

Akkora hülye vagyok. Ismét lefeküdtem Azival ami nagyon jó volt meg minden de nem érzek iránta továbbra sem semmit. Pedig azt hittem fogok. Óvatosan kimásztam mellőle és halkan kimentem a szobájából, sóhajtva becsuktam az ajtót magam mögött majd a mellkasomhoz kaptam mert pont akkor kezdett valaki kopogni az ajtón. Gyorsan az előtérbe siettem, a gyomrom liftezni kezdett. Luna.

-Szia. - Nyitottam ki az ajtót.

-Ati itthon van? - Kérdezte.

-Mondom szia.. - Mondtam fel ont szemöldökkel de szinte arrébb tolt és bejött.

-Attila! - Kiabált majd a szobájába rontott. - Mi a faszért nem válaszolsz tegnap óta? - Rázta fel őt az ágyból.

-Menj már el.. - Mondta neki álmos hangon Ati. - Ki a faszom hívott ide? - Nevetett. - Jössz utánam állandóan mint egy kis kutya..

-Kapd be.. - Mondta neki és kijött a szobából, rám se nézve kiment az ajtón.

-Szia. - Mondtam és becsuktam az ajtót, megdörzsöltem a szemeim és Atira néztem ahogy kijött a szobájából.

-Hát, nem ilyen ébresztőt szerettem volna. - Nevetve jött oda hozzám. - Mikor szöktél meg mellőlem? - Mosolyogva tűrte el a hajamat és megcsókolt.

-Csak pár perce. - Mosolyogtam rá. - Azt hittem már nem beszélsz Lunával mióta lefeküdtek Petivel..

-Te is beszéltél Petivel miután ez történt.. - Vont vállat.

-Ez igaz.. - Nevettem halkan. - Haza megyek pár napra a szüleimhez Székesfehérvárra. - Néztem rá sóhajtva.

-Miért? - Sóhajtott ő is.

-Nagyon régen voltam már otthon. - Mosolyodtam el halványan. Igazából menekülőre fogom de ez szebben hangzik.

-Jól van, hiányozni fogsz! - Puszilta meg a homlokomat.

-Te is. - Mosolyogtam rá.

***

Anyáék nagyon örültek, hogy pár napra haza megyek hozzájuk. Végül is tényleg régen voltam már otthon. Leszálltam a vonatról Székesfehérváron és kisétáltam az állomásról, apa már dudált is. Elmosolyodtam és a kocsi felé mentem, ki is szállt.

-Szia, kis lányom! - Adott egy nagy puszit és megölelt.

-Szia, apa! - Mosolyogtam rá és viszonoztam ölelését.

-Ezt betesszük hátra! - Vette el tőlem a táskámat és a csomagtartóba tette. Addig beszálltam és becsatoltam magam. - Anyád már nagyon izgatott! - Mosolygott mikor beszállt ő is.

-Jó lesz pár nap a nyugalomban! - Mosolyogtam és kivettem a zsebemből a telefont amikor csörgött. Sári. - Ezt fel kell vennem, egy pillanat! - Mondtam apának. Bólintott és elindult. - Szia! - Mondtam mikor felvettem.

-Nem felejtettél el valamit? - Nevetett. - Miért Atitól kell megtudnom, hogy haza mentél?

-Bocsi. - Nevettem halkan. - Muszáj voltam lelépni.. - Mondtam szűkszavúan. - Apával épp most megyünk haza. - Mondtam, remélem veszi, hogy nem tudok beszélni.