Felejtsd el || Marics Peti FF. ||

X. Fejezet - Nem!

Éjszaka arra keltem, hogy a hajam birizgálja valami. Kipattantak szemeim és reflexből oda csaptam mert azt hittem valami állat majd amikor felkiáltott rájöttem, hogy csak Peti az.

-Áú.. - Sóhajtott.

-Mit birizgálsz?! - Kapcsoltam fel a villanyt és rá néztem felvont szemöldökkel.

-Csak.. - Sóhajtott. - Nem tudok aludni..

-És? - Nevettem. - Reggel megyek dolgozni. - Nyomtam meg a telefonom oldalát, hogy lássam az időt. - Peti, hajnal fél négy van.. - Néztem rá ismét. - Kettő órát aludhatok még..

-Lefekszem és alszunk is. - Akart mellém mászni de nem hagytam neki.

-Húzzál kifelé. - Vontam fel a szemöldökömet ismét. - Nem fogsz velem aludni, főleg azok után ami volt..

-Lépjünk már túl.. - Nevetett halkan.

-Mi van veled és Szandrával? - Vontam őt kérdőre.

-Semmi.. - Vont vállat nevetve. - Nem tudom vele mi van, én itt vagyok veled..

-Menjél ki és hagyjál aludni. - Feküdtem vissza és magamra húztam a takarót.

-Meddig leszel még besértődve? - Nevetett halkan.

-Még van képed ezt megkérdezni? - Nevettem. - Tönkre tettél, nem akarok veled beszélgetni és egy légtérben sem akarok lenni veled. - Motyogtam a falat nézve. - Undorító volt ahogyan viselkedtél, Szandiról nem is beszélve.. - Fordultam még is csak felé. - Megérdemlitek egymást. - Néztem a szemébe.

-Akkor most jól figyelj. - Nézett ő is a szemembe. - Legalább kiderült, hogy milyen barátnőd van és már nem laksz ott. - Vont vállat mosolyogva. - Most már lehetünk együtt is akár!

-Figyelj jól te is. - Mosolyodtam féloldalasan. - Képes voltál tönkre tenni a barátságunkat Szandival azért, hogy összejöhessünk. - Tűrtem el a hajamat és őt néztem. - Ezek után azt gondolod, hogy én összeállok veled? - Nevettem halkan. - Agyadra ment az egód, Marics.

-Te nem hagytál más választást, drága. - Nevetett.

-Húzzál kifelé. - Mutattam az ajtó felé, fel állt és kiment. Sóhajtva takaróztam be ismét és próbáltam aludni de ezernyi gondolat cikázott a fejemben.

***

Alig aludtam a maradék két órámban valamit, már két kávén túl vagyok és szinte felemészt amit Peti mondott tegnap. Szívem szerint vele lennék de hajmeresztő dolgokat művel. Nem tudok benne megbízni, még ha akarnék sem menne. Ráadásul nem tudom mi van most vele és Szandival.

-Minden oké? - Ült mellém Ildi, egy idősebb kollegina. Ebéd idő van igazából.

-Magánéleti dolgok.. - Legyintettem és a szendvicsembe haraptam.

-Fáradtnak tűnsz. - Harapott ő is a szendvicsébe. - Szerintem figyelj oda mert az pletykálják, hogy a munkádra is kihat..

-Kik pletykálják? - Ráncoltam össze a szemöldökömet kissé.

-Petráék. - Sóhajtott. - Tudod, ők a főnök kis kutyái..

-Tudom.. - Sóhajtottam én is. Már csak az hiányozna, hogy ki is rúgjanak. - Köszi, hogy szóltál!

-Szívesen! - Mosolygott. - Ha szeretnél beszélni akkor meghallgatlak szívesen!

-Köszönöm de nem hozom be a munkába a magánéletet!

Mosolyogtam rá illedelmesen, ő bólintott egyet megértve azt. Beszélgettünk még pár dologról, bár inkább Ildi beszélt a szünet hátra lévő részében. A munka hátralévő részében igyekeztem tényleg a háttérbe szorítani a magánéletemet és oda figyeltem mindenre, muszáj el is készítenem a mai darabokat. Rohadtul nem jó, hogy rám szálltak Petráék. A nap végén összepakoltam az asztalomnál és kidobtam a szemetet is, visszamentem a táskámhoz és elindultam ki de pont akkor jött ki az irodájából Zsolt. A főnök.

-Odett, egy szóra! - Intett nekem, nagyot sóhajtva mentem oda hozzá.

-Igen? - Néztem rá.

-Gyere, beszéljünk egy kicsit. - Nyitotta ki az irodája ajtaját, bementem és le is ültem bele törődve a sorsomba.

-Ki vagyok rúgva? - Sóhajtva néztem ahogy az asztalához megy.

-Nem gondoltam, hogy kirúglak. - Nézett rám.

-Meglep.. - Nevettem halkan. - Hallottam, hogy nincsen megelégedve a munkámmal..

-Te vagy az egyik legszorgalmasabb és legszebben varró alkalmazottam. - Nézett rám. - Nem foglak kirúgni. - Nevetett. - Azt akartam megkérdezni, hogy nem akarsz-e pár nap szabit kivenni?

-Akkor szokták ezt kérdezni, ha kirúgnak valakit. - Mosolyodtam el halványan.

-Nem foglak kirúgni, Odett. - Nézett a szemembe. - Megnyugodhatsz!

-Most már nem ott lakok ahol eddig, lakást is keresek és nem tudtam sokat aludni mostanában.. - Sóhajtottam.

-Már nem a barátnődnél laksz? - Kérdezte megértően.

-Nem, egy barátnőmnél vagyok most ideiglenesen de messze is lakik innen szóval az utazás is több.. - Mondtam halkan. - Nem akarok panaszkodni csak..

-Ugyan már, ezért hívtalak be. - Nevetett. - Tudni akartam, hogy mi a baj ami miatt ilyen szét szórt vagy!

-Hát, ennyi igazból. - Néztem rá.

-Nekem van egy üresen álló lakásom pár utcával fentebb. - Mosolygott rám. - Lakhatsz ott, ha gondolod.

-Mennyibe kerülne a bérlés? - Tűrtem el a hajamat.

-Elég, ha csak a rezsit fizeted. - Legyintett. - Nem egy nagy lakás és tényleg évek óta üresen áll.

-Ez hatalmas segítség nekem, köszönöm! - Mosolyogtam rá hálásan. Bár biztos megfogom én ezt még bánni.

-Ugyan már! - Mosolygott ő is rám. - Akkor meg is mutatom neked a lakást! - Állt fel és megfogta a kulcsait.

-Oké. - Egyeztem bele és fel álltam a székről.

***

-Biztos jó lesz neked itt? - Segített behozni a dobozaim Sári, körbe nézett.

-Igen, jó lesz. - Néztem rá. - Kaptam három nap szabit szóval lesz időm kitakarítani meg ilyenek!

-És csak úgy kiadta neked ez a csávó ezt a lakást? - Járt körbe, tényleg nem volt olyan nagy.

-Csak a rezsit kell fizetnem. - Mentem utána.

-Nehogy aztán a többit meg természetben kelljen. - Nevetve nézett rám.

-Nem hinném, hogy Zsolt olyan lenne.. - Nevettem halkan. - Tényleg megértőnek tűnt!

-Na jól van. - Adott két puszit. - Én rohanok fotózásra, bármi van írj! - Mosolygott.

-Jól van, puszi!

Intettem neki ahogy kiment, kifújtam magam és körbe néztem. Zsolt azt mondta a nagymamája lakása volt ez, örökölte. Bőven van mit csinálnom itt, áll a por mindenen és büdi is van. Gyorsan kinyitottam nagyjából minden ablakot és egyelőre csak egy szobát raktam rendbe, hogy tudjak hol aludni. Ide felé bevásároltunk Sárival szóval van vacsim is de holnap el kell mennem egy nagyobb bevásárlásra, hogy legyen mindenem. Mikor kopogtak az ajtóhoz mentem, felvontam szemöldökömet ahogy Peti állt az ajtóban egy nagy szatyorral.

-Nem tudsz békén hagyni? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Nem! - Nevetett és bejött mellettem, nagyot sóhajtva csuktam be az ajtót.

Ha tetszett nyomj a vote-ra és ne felejtsd el olvasólistára tenni és akkor mindig fogsz kapni értesítéseket az új részekről ❤️‍🔥

Instagram: demona.white.wattpadiroFacebook: Demona Wattpadíró White