Fájdalmas Pillantás! (Ongoing)

Első pillanat

Augusztus 30

Hát hogyan is kezdjem. 15 éves vagyok a nevem pedig Egresy Viktória a barátaimnak csak Viki :). Hosszú út vezetett ide, de most itt vagyok. Az apukám Ferenc és az anyukám Mónika örökbe fogadtak amikor 3 voltam. Senki nem tudja de ez így van jól. Szeretnek engem én pedig elvagyok velük. Tavaj kaptam a csodálatos hírt hogy felvettek az új iskolába név szerint a Szent László Gimnázium-ba. A gólya tábor már megvolt, de én nem voltam. Amit tudni kell rólam, hogy mindíg én voltam a csöndes kislány. Szeretem ezt a szerepet. A régi iskolámba gyakori volt a verekedés. Szerencsére a nagyját megúsztam. De nézzük a mostani történéseket.

Reggel szokás szerint felkeltem egy matracon, de eszembe jutott hogy ma végelegesen beköltözük a Budai házba. Rögtön felültem és kimentem a (volt) szobámból :(. Anya már kint főzte a kávét.

-Jó reggelt!-köszönt rám.

-Szia, neked is!-válaszoltam és azzal a lendülrttel felugrottam a konyha pultra mellé.

-Apád lement a boltba szerez valami reggelit és indulhatunk.-közölte minthogyha ez lenne a legtermészetesebb dolog.

-Rendben.-válaszoltam nyugodtan.

-Ennyire nem örülsz a költözésnek?

-Nem rajongok az ötletért, de nincs sok beleszólásom. Amúgy is Reni elment Vietnámba így semmi értelme maradni.-sóhajtottam ki az összes aggodalmam.

-Nem félj találsz új barátokat.-Simította meg a kezem és rám mosolygott.

-Egyet.-Mondtam unottan és az egyik csészéért nyúltam.

-Hjaj.-sóhajtott fel anyám.

Az ajtóban kulcs zörgés hallatszott. Majd apám lépett be egy nagyobb puffanással.

-Feri minden rendben?-kiáltotta anyám.

-Persze csak az a fránya csokis keksz...

-Csak egy kis reggeliről volt szó!

Apa megvonta a vállát majd rámnézett és kacsintott. Igen apa a legnagyobb cinkosom amióta suliba járok folyton fedez nekem.

-Milyen kint az idő?-kérdezem.

Apa megvonja a vállát. Mindíg ezt csinálja hosszú utak előtt. Energia spórolásnak hívja na mindegy :).

És kijelentettem hogy megérkeztünk. Át aludtam az út nagyrészét de megvoltunk. Az utolsó dobozokat is becipeltük (nagy nehezen) és letettünk mindent. Ekkor jöttem rá hogy most mindent ki kell pakolni.

-Anya ezt így képzeltük el?

-Hát nem egészen a kicsomagolást kihagytuk.-sóhajtott fel.

-Nem baj. Mindenre tettünk jelzést! Viki a V betüs dobozaidat fogd meg és vidd fel a szobádba kérlek.-Kért meg apa közben felkapott egy dobozt és megnézte rajta a jelet.

-Rendben.-feleltem

-Ha kell segítség szólj kicsim.-Anya is elkezdte nézegetni a dobozokat.

Kötülnéztem és elindultam a cucc tömegben majdnem orra buktam az egyikben (jellemző), de sikerült átjutnom mindenen. Vegül megérkeztem az én dobozaimhoz. Kettesével felvittem őket az emeletre. Egy teljesen üres halvány zöld színű szoba. Első pillantásra imádtam. A dobozokat a folyosón hagytam és magam elé húztam az elsőt. Amiben a szőnyegem volt. Majd szépen lassan minden kikerült. Este 11-kor már minden ki volt csomagolva. A szekrényeim összerakva. Boldogan néztem a szobámra. Minden ott volt. A nagy ikeás cápa is :).

-Kicsim lejönnél? A nappaliban van egy meglepetésünk.-kiáltott fel anya.

Őszintén Fogalmam sem volt, hogy mi lehet az de átugrottam a karton tengert és lerohantam a lépcsőn. Alig akartam hinni a szememnek. Egy kis cica volt anyukám kezében. Egy vörös fehér cukiság.