Az élet nagy kérdései

Megpihent

Mikor magához tért, sötét volt. Nagyon sötét. Szinte azt hitte, ha kinyújtaná a karját, bele tudna markolni a végtelen feketeségbe. És feltűnően nagy volt a csönd. Semmit sem hallott a saját légzésén kívűl.

Megpróbált felülni, de mindenébe éles fájdalom hasított. Főleg a fejébe és a végtagjaiba. Felszisszent, és inkább hagyta testét visszahullani a hideg kőlapra.

Nem is emlékezett, hogyan került oda. Keszekusza emlékek sora szaladt végig az elméjén. Vér, növények, tömeg, felhők, fa illata. A sokaság nagyon mérges volt.

A fejfájás enyhült, így rászánta magát egy újabb próbára. Valahogy sikerült

Kivégzés, jutott eszébe. Igen, valóban ez történt. Kivégezték valami mondvacsinált indokkal.

Ez lenne a túlvilág? Egy darab kő, meg ez a nagy üresség? Ráadásul úgy, hogy borzasztóan sajogtak a tagjai. Nem túl fényes kilátások.

Hallott valamit. Mintha egy lépés lett volna. Aztán semmi. Egy hang se. Szétnézett. Nem mintha annak lett volna bármi haszna.

Nem látott semmit, de ez más volt. Hunyorogva próbált rájönni, mi történt, de nem bírta kinyitni a szemét.

Nagy nehezen kezdett hozzászokni a hirtelen világossághoz. Nem veszített sokat a vaksággal, egy üres szobában volt. Szürke kőfalak ölelték körül, ő maga pedig egy kő emelvényen ült.

Egy fehér lepedőbe volt csavarva. Észrevette a véres sebeket a kezén. A szívverése felgyorsult. Kivégzés, emlékeztette magát. Logikus, hogy lesérült.

- Üdv - szólalt meg valaki.

Azonnal odakapta a fejét. Tőle néhány méterre egy magas férfi állt. Barna haja kissé rá szegezett szemébe lógott, mely sosem állapodott meg egy határozott színen.

- Micsoda? - motyogta.

- Jézus, ugye? - mosolygott rá az alak. Ő kábán bólintott. - Az én nevem Lucifer.

- Tessék? - vonta össze szemöldökét Jézus. Még mindig nem volt minden teljesen tiszta. Aztán összerakta. - Már találkoztunk. A pusztában. Te kísértettél meg.

Lucifer elismerően tapsolt.

- Bravó! Kitűnő megfigyelő vagy! Már akkor is lenyűgöző képességekről adtál tanúbizonyságot - mondta. - Bár igazán hallgathattál volna rám, végül is jelenleg én vagyok a főnököd.

Jézus kételkedve vonta fel szemöldökét.

- Én egyedül Istennek engedelmeskedek.

Lucifer tekintete a padlóra siklott.

- Hát éppen ez az.

- Mi?

- Nem igazán tudsz engedelmeskedni Istennek - mondta óvatosan Lucifer, ahogy közelebb lépett.

- Miért ne tudnék? Egész életemben ezt csináltam - méltatlankodott Jézus.

- Valójában sose tetted.

- Mégis miről beszélsz?

- Nem fogom kerülgetni a témát. Tudod, azt mondják, az Úr a hetedik napon megpihent. - Megvárta, míg Jézus bólint. - Nos, az a helyzet, hogy ő azóta is pihen.

- Micsoda? - billentette oldalra fejét Jézus.

- Isten a teremtés hetedik napján kidőlt, és nem tudjuk felkelteni. Végül én vettem át a vezetést - magyarázta Lucifer.

- Nevetséges - forgatta szemét Jézus.

- Szerintem is. Évezredek óta fejetlenség van a mennyekben emiatt - bólogatott Lucifer.