BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA HŐSÜNK!!!!!

11.

Másnap az ágyikómban ébredek. Eltelik egy kis idő, mire visszatérnek a tegnap estéről az emlékek. Halkan kuncogok a gondolaton. Istenem, olyan kis bolondos vagyok!! 🤭

Kopogtatást hallok az ajtómon. Boldogan paprikajancsizódok ki az ágyamból, és kitárom..... az ajtómat. (bár valami mást is szívesen kitárnék, de azt most hagyjuk.)

Legnagyobb meglepetésemre azonban nem Harry áll az ajtóban. Nem is Consuela, de még csak Rordon sem, hanem Barry.

- Are you lost babygirl? - kérdezi vigyorogva.

- Barry?? Te meg mit... mit keresel itt? - kérdezem kétségbeesetten.

- Harryhez jöttem. Itt felejtettem az öltönyömet és az ingemet (az olvasó fantáziájára bízzuk, miért hagyta it Barry a ruháit), és a holnapi családi vacsorához feltétlen magammal kell vinnem. És úgy voltam vele... ha már itt vagyok... hozzád is feljövök babygirl 😏

- Barry, hagyj békén! Mondtam, hogy nem érdekelsz!!!

- Ugyan már, ne tagadd kislány. Tudom, hogy nagyon bejön neked a katica tetoválás.

Közelebb lép hozzám, és arcomat a kezébe veszi. Tiltakozni próbálok.

- Ne nyúlj hozzám!! És amúgy meg... különben is... 

Barry felhúzza a szemöldökét. - Igen? Mondd csak Y/n.

- Harry az uram. Együtt vagyunk.

Némi csalódottság ül ki Barry arcára. (Pedig valami egészen mást szeretne, hogy üljön). Elenged, és néhány lépést tesz hátra.

- Hmm... nem várt fordulat. Harry és te...

Valamit még motyog magában, de nem teljesen értem. Kínosan beletúr a hajába és az ajtóhoz oldalog. Azonban mielőtt még kisétálna, visszaszól nekem.

- Akkor azt hiszem... mondhatom azt, hogy a família tagja lettél. Üdvözöllek a családban, Y/n. Mostmár te is vérbeli Tortellini vagy.