BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA HŐSÜNK!!!!!

12.

Hogy... micsoda... Tortellini? Hitetlenkedve próbálom feldolgozni a tényt, amit Barry közölt velem. Lerogyok az ágyam szélére. A fejemben gondolatok kavarognak (hát igen, nem vagyok olyan mint a többi lány), kezeim remegnek a frusztrációtól. Harry egy Tortellini?? Az nem lehetséges... Szégyent hoztam a családomra. A nevemre. Egy Spagetti Pepperoni Mamma Mia és egy Tortellini?!

Ebben a pillanatban nyitott be a szobámba Harry. Azonnal észreveszi, hogy valami nincs rendben.

- Mi a baj, én kicsi pónim, én kicsi póniiim, naanaaanaaanaaaaaaaa?

Odafut hozzám, és karjaiba kap.

- Ne Harry!! Eressz el! Nem lehetünk együtt...

Harry arcára kétségbeesés ül ki.

- Már miért ne lehetnénk? Miért mondasz ilyet, cukormázas-mézes dinnyém?

Könnyeimmel küszködve ellököm magamtól.

- Te egy... Tortellini vagy. Nem lehetünk együtt. A teljes nevem Y/n Spagetti Peppero...

- Tudtam, hogy valamikor el kell neked mondanom.

Síri csend. 

- Hogy... mi? Te tudtál erről??? - szegezem neki a kérdést hitetlenkedve.

Harry nagyot sóhajt. - Nem tagadom. Tudtam róla, hogy nem szabadna ezt tennem. De Y/n, ahogy megláttalak... megláttam a gyönyörű golyóidat, és találkoztak az enyémeimmel... tudtam, hogy nem tudok ellenállni. Família ide vagy oda, nekem te kellesz. Y/n, kérlek, ne nézz így rám....

- Hogy tehetted ezt??? Te áruló! KIBASZOTT ÁRULÓ!! - Zokogva felpattanok az ágyról, és az ajtó felé veszem az irányt. - Elmegyek. Mármint nem úgy mint tegnap... hiszen tegnap nem is mentem el. Háhh! Szar a varázspálcád, Harry Potter!! Hazamegyek. Nem tarthatsz itt. Rád se bírok nézni.

Harry ezen a ponton már hangosan zokog. - Bébirépa.... nem teheted ezt velem...

De nem figyelek rá. Kitárom az ajtót, és kilépek rajta.

- Viszlát, Harry. Ég veled.