A grund és a lány

Az eső

Mikor a Józsefvárosi Református leányiskolában kicsengettek Ella már sietett is a szabadba.

Ella úgy döntött megvárja egyik barátját, Boka Jánost, a közeli iskola előtt.
János már régről ismerte a lányt, ugyanis anyukáik világéletükben legjobb barátnők voltak.

Egy óra múlva hatalmas tömeg zúdult ki az iskolából. Ella magas termetű volt mégis alig látott valamit egy ideig. A gyerekek csak jöttek és jöttek és jöttek amíg egy barna hajú fiú feje ki nem emelkedett a többi közül. Boka arca csak úgy felragyogott ahogy meglátta a lány és már sietett is felé.

-Ella! Mit keres itt? - mosolygott a lányra

-Gondoltam megvárlak - vont vállat Ella

-Nem kellett volna - kezdett el sétálni a két fiatal

Hamarosan hatalmas zivatar érkezett és a gyerekek épp, hogy csak be tudtak húzódni egy kisboltba.

-Nem fogok hazaérni időben! El kell indulnom... - aggodalmaskodott Ella

-Nem mehet ki így! - szólt rá Boka a lányra - legalább várjon egy kicsit...

Pár perc múlva egy kicsit mintha kevésbé esett volna az eső.

-Megyek. - jelentette ki Ella

-Jó - egyezett bele a fiú - Menjünk, de legelébb ezt vedd fel! - vett le magáról egy ruha darabot és terítette a lányra

Amint kiértek szaladni kezdtek. Boka gyorsabb volt, azonban nem akarta elhagyni a lányt. Félúton elállt az eső.

-Hogy-hogy ilyen hamar kell hazaérnie? - kérdezte János - Ha szabad tudnom - tette, hozzá gyorsan

-Vendégek jönnek. Egyébként pedig már mondtam neked, hogy nem nem kell így viselkedned velem. Barátok vagyunk János. - magyarázta a lány

Boka nem mert már semmit sem kérdezni. A fiú mindig zavarban volt amikor a lány olyasmit kért tőle, hogy legyen nyugodtan közvetlen. Szerencsére Ella ismerte már annyira a fiút, hogy tudja mit szeretne még kérdezni.

-Az Áts család jön hozzánk - mesélte Ella - A fiúval szoktál játszani, nem?

Na erre már Bokának is megeredt a nyelve.

-Áts Ferenc? - kérdezett vissza János

-Igen, baj? - csodálkozott a lány

-Tartsd magad távol tőle, ha kérhetek ilyet... - nézett a lányra Boka

-Ugyan miért?

-Tudod Ella... vannak fiúk, akik kihasználnák, hogy szép és kedves vagy! Ő pont ilyen! - magyarázta a fiú - Kérlek ne kerülj, hozzá közel! 

-Na és neked nincs ma valami dolgod? - fordultak be az utcájukba

-Nincs semmi... - hazudott Boka

Ebben a pillanatban az Áts család jelent meg velük szemben az utca végén. Feri végig a párost bámulta, míg nem találkoztak a ház előtt és mindenki köszönt a másiknak.

-Szóval maga lenne a kisasszony? - kérdezte a férfi

-Igen

-És maga? - nézett Jánosra az Áts családfő

-Elnézését kérem uram... Boka János vagyok, de már indulni is készültem - lépett le a fiú

Boka egy utolsó pillantást vetett a lányra aki épp mosolyogva bámulta az ő ellenséget, Áts Ferit.

-Ő lenne az én fiam, Áts Ferenc. - mutatta be az apuka a fiát - Nagyjából egyidősök vagytok, hány éves magácska? 14?

-13. - javította ki a lány

-Na, az én Ferim 15 éves...

Ahogy beértek a házba Feri udvariasan levette a kabátot a lányról, majd amikor Ella már nem nézett oda undor ült ki az arcára. Egyből felismerte, hogy ez Bokáé.

A vacsora Ella szerint rettenetes volt. A szülők beszélgettek, ők ketten pedig csendben nézték egymást.

Ella kikísérte a vendégeket és ő hátul Ferivel sétált.

-Mondja csak kisasszony...hogy lehet az, hogy összezártak minket 2 órára és én még csak a gyönyörű nevét sem tudom? - lassította le lépteit a fiú

-Talán nem ártott volna ha megkérdezi - mondta a lány

-Feri! Sietnünk kell! - kiabált hátra a fiú apja

-Megyek... - mosolygott rá egy utolsót Ellára

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Sziasztok!
Azt szeretném kérni tőletek, hogyha tetszik ez a sztori akkor azt mindenképp írjátok meg, mert jelenleg mást is írok szóval ezt csak akkor folytatnám ha van rá kereslet.
Köszönöm!💕