Baby, a ti no me opongo

1.

Lisa vagyok 16 éves és legnagyobb örömömre most kezdem a 10.-et ami egyet jelent azzal hogy mindennap hallgathatom a pasikat akik egyéjszakára akarnak elcsábítani és a lányokat akik undorodva figyelnek. Hát igen ez lennék én egy utált lotyó vagyis a sulim szerint. Bár tavaly minden más volt most mégis minden reggel gyomorgörccsel kelek fel hisz tudom be kell tennem a lábam a legutáltabb helyre az iskolába. Na de kezdjük az elején. Ma is mint minden reggel a nyáriszünetben azzal töltöm hogy felkelek majd bemegyek a fürdőbe arcot mosni. Arcom mint mindig sápadt barna szemeim alatt hatalmas karikák díszelegnek arcom beesett, szemeimből kihunyt a csillogás. Mint egy zombi!
Hosszú kissé göndör barna hajamat figyelem ahogy a vállamra omlik rettentő kócosan. Megfogom a hajkefémet majd elkezdem kifésülni a hajam de nem adja könnyen magát így szó szerint elkezdem tépni magamat vele. Kezd szét menni a fejem de nem érdekel csak azt akarom hogy vége legyen.

-Lis!-hallom meg a húgom hangját mire ledermedek és csak figyelem a rengeteg hajszálat ami körbe vesz. Megint bántottam magam! Újra és újra megteszem. Bár a hajamra vigyázni szoktam hisz az feltűnő tud lenni. Mire kicsit összeszedném magam kinyílik a fürdő ajtó majd a húgom fut be rajta. Kicsi kezét a szája elé kapja mire leteszem a fésűt és a könnyeimet letörlöm.-Mitörtént?-kérdezi szomorúan mire legugolog és kitárom a kezeimet ő pedig a nyakamba ugrik. Kis testén körbe fonom a kezemet.

-Jajj drágám! Tudod elfelejtettem kiszedni a sok hajat a fésűből így most jött ki az összes.-reméltem el hiszi mivel ő semmit nem tud arról hogy mi is történik velem.

-Jaj rendben!!-mondta mire fellélegeztek vagyis csak próbáltam. Bármikor levegőt veszek olyan mintha szorítana a mellkasom. Az orvosok szerint nincs semmi baj csak saját magammal hitetem el.-Anya mondta hogy gyere le enni!-mondta vidámabban majd rám nézett és két pici kezét az arcomra tette.-Jól vagy?-egy apró ártatlan kérdés de nekem mégis hatalmas fájdalom.

-Igen!-mondtam a jól megszokott választ egy hamis mosollyal.-Menj csak mindjárt megyek én is!-mondtam majd elengedtem mire már el is futott. Lassan összeszedtem a sok hajszálat majd kidobtam a kukában amiben megpillantottam a véres zsepit. Összeszorított szájjal álltam fel majd mérlegeltem hogy mennyire is vészes a művem. Szerencsére még nem túl feltűnő. Óvatosan kikeféltem a hajam majd a fejem tetejére fogtam lófarokban. Az öltözékem egy fekete cicanadrág volt egy bő pólóval ami volt vagy 3xl-es. Nem szeretem magamat így minél jobban próbálom takarni a testem. Arcomra fröcsköltem egy kis vizet majd a törölközőben megtöröltem az arcom. Nem segített túl sokat de mindegy. Megfordultam majd lesiettem a lépcsőn egy mű mosollyal amit mindig viselek ha emberek közt vagyok és ez alól csak egy kivétel van Dom a bátyám aki most kezdi a 12.-et. Vele egy suliba járok szerencsére így annyira még se szar de akkor se jó hisz egyedül vagyok.

-Jó reggelt!-köszönt anyukám amint meglátott.

-Reggelt!-mondtam egyhangúan mire kisebb csend lett.

-Gyere reggelizni!-mondta miközben helyet foglaltam Dom mellett aki aggódva figyelt. Ő ismer igazán.Az asztalon csomó finomság volt de nem igazán volt étvágyam. Leültem és elvettem egy darab tükör tojást és egy bacont meg pár darab ubi darabot.

-Jó étvágyat!-mondta apám az asztalfőn mire mindenki elmondott egy "viszont kívánjukot" majd neki látott a reggelijének. Lassan eszegettem de nem volt étvágyam ismét. Nagy nehezen letuszkoltam a tányéromon lévő ételt majd megvártam míg mindenki végez.

-Köszönöm! Nagyon finom volt!-néztem kedvesen anyámra aki boldogan bólintott egyet. Kedves nagyon de nem hisz a lelkibetegségekben így nem igazán jövünk ki egymással hisz én éppen küzdök kőkeményen az életbe maradásért.