Kincset ér → HYUNLIX 「Befejezett ✔」

1. ✧ Sírig tart

A diófa méla árnyékot vetett felettünk a kerítés tövébe. A levelek könnyed táncot lejtettek a hosszan kinyúló ágakon, én pedig kiélveztem az apró kis semmiségeket. A parkoló jármű ajtajai kitárva engedtek utat a fülledt levegőnek. A forró nyári szellő buján cirógatta a lenge ruhám alól kikandikáló fedetlen bőröm, ahogy az autó hátsó ülésén elnyúlva ittam magamba az engem körülölelő nyugalmat. A fejem majd' lelógott az ülésről, ahogy háton fekve pislogtam a tiszta kék ég felé, amennyit a tető engedett látni belőle. Egy apró katicára tévedt a pillantásom néhány méterrel felettem, az egyik levél hátulján. Már régen nem éreztem magamban hasonló békét, magával ragadott az egész pillanat.

Aprót sóhajtva újból előbuktak emlékeimből az elmúlt napok legszebb pillanatai. A gyors látogatás Hyunjin szüleinél, és az a rengeteg étel, amit az édesanyja meglepetésként készített a kedvemért.

Ahogy másnap reggel kettesben tömegközlekedésre adtuk a fejünket, a kényelmes közös kocsikázás helyett, mert a többiek már előző este útnak indultak a dormból, a lehető leginkább kihasználva ezt a néhány napnyi szabadságot, amit az új lemezünk kiadása előtt kaptunk.

A végtelenül hosszúnak tűnő vonatút a légkondicionálatlan szerelvényben, ahogy Hyunjinnel izzadtan és elgémberedve szálltunk le a megviselt és kényelmetlen járműről egy rossz állomáson.

A rengeteg csomag, mi a kezünkben is alig fért már, míg egy vérszegény árnyékba menekülve vártunk Changbinre és Chanre, hogy felvegyenek minket autóval. A nehéz holmiktól karomba fészkelődő izomláz, mi kegyetlenül kiáltott fel minden apró mozdulatomra.

Ahogy magunkban a tisztesség kedvéért bosszankodtunk egy keveset, mégis miért hagyott ki egy állomást a vonat, azonban titokban pontosan tudtuk egymásról, hogy mindkettőnket szórakoztatott a helyzet. Képtelenek lettünk volna őszintén mérgelődni az izgatottságtól.

A szeplőim alatt kellemetlenül égő arcom és a vállaim, miket a tegnap déli nap perzselt vörösre, miután türelmetlenségemben a bőrömnek éppen csak megmutattam néhány csepp kósza naptejet, amit Seungmintól nyúltam, és aki tetőtől talpig a krémben tocsogott. Az a mennyiség talán még kettőnkre is elég lett volna.

A lábamat borító, kegyetlenül fájdalmas hólyagok, miket a papucs tört véresre a partig vezető hosszú úton, miközben Hyunjinnek be sem állt a szája izgatottan sorolva, milyen helyekre szeretne ellátogatni fotózni vagy hogy hol szeretné végigkóstolni az egész étlapot a környéken.

A combomat elszínező féltenyérnyi égésnyom, amit az előző esti grillezés közben szereztem, mikor Jeongin az ölembe ejtette azt a parázstartót, melyből néhány pillanattal korábban borította ki a lángoló faszenet.

A kialvatlanság, amit Seungmin horkolásának és Jeongin egész estés hempergésének köszönhettünk Hyunjinnel együtt, hiszen a nyaraló amit az utolsó pillanatban bérelni tudtunk, csupán két emeleti hálóval, és egy földszinti nappalival rendelkezett. Persze Minho és Jisung, mint ügyeletes házaspár semmiképp sem aludhatott lent, amennyiben nem szerettük volna, hogy Jeongin túl korán nőjön fel. Chrisnek hétgyerekes szingli apukaként esze ágában sem volt bevállalni egyetlen főnél magasabb szobatárs létszámot. Hyunjinnel bármi áron ragaszkodtunk az egymással alváshoz - bár ha előre sejtettem volna mi várt ránk, erősen megfontoltam volna az emeleti lehetőséget -, így végül Changbinnek, a legnyugodtabban alvónak jutott a megtiszteltetés, hogy befoglalja a Chan melletti ágyat. Így történt hát, hogy az idősebbel a nappali kihúzható kanapéján, és bánatunkra a SeungIn párossal a szoba másik felében egy felfújható matracon osztoztunk meg négyen. A matrac egész éjszaka nyikorgott Jeongin heves forgolódásától, az ütemes basszust pedig Seungmin horkolása diktálta, akik természetesen mind a ketten úgy aludtak reggelig, mint a bunda.

A remek időtöltés, ahogy hajnalig tervezgettük Hyunjinnel, milyen kiváló ötlet lenne matraccal együtt a tengerre engedni a két fiatalabbat, hogy jusson legalább két csekélyke óránk aludni. Be kell vallanom, túl csábító volt a lehetőség, azonban mégiscsak elvetettük a dolgot, mikor azt latolgattuk, vajon mennyire lenne a végletekig kimerítő a comeback előtti néhány napban újra forgatni és stúdiózni az egész albumot azt követően, hogy valami furcsa és megmagyarázhatatlan rejtélyt követően rövidebb lett a banda két taggal.

Az kitartó, bódító csókok, és a puha ujjak cirógatása testem minden pontján, amivel Hyunjin próbálta elterelni a figyelmem, és aminek végül sikerült álomba repítenie.

Az ujjaimon keletkezett néhány apró vágás, amit a reggeli mosogatás közben szereztem, miközben Jisung valami eszméletlenül értelmetlen, mégis végtelenül szórakoztató viccet mesélt Minhonak a tál müzlijük felett.

A fájdalmas hegek mézédes cseppjei ajándékként érkeztek az életembe. Mind-mind sírig kísérő emlékekről meséltek rajtam.