A férfi az árnyékban

Első fejezet: Kezdetek

Az elején amikor még Emily Brown kicsi kislány volt, gyakran látott a sarokban árnyékot. Mindenhová elkísérték ezek az árnyékok Emilyt, mindenhol vele voltak. Akárhova ment, ők követték. Egyszer amikor beszélgetett az egyik árnyékkal Marta futott be a szobába
-Emily! Kivel beszélsz? -Kérdezte Marta, Emily édesanyja. Aggodalommal nézett rá, mintha valami baj lenne.

-Az új barátommal.. Isabella-val. -Emily az árnyékra mutat aki vele szemben ült.

-De kicsim! Nincs ott semmi! -Mondja a nő.

-Jó te nem látod de én igen!! Higgy nekem anya!


A sokadik ehez hasonló eset után Emilyt pszichológushoz vitték, mert azt hitték, hogy a lányuk bolond, vagy valami mentális betegsége lehetett. De nem az volt az oka. Emily látta a szellemeket akiket ő árnyékként látott. De ezt neki senkisem hitte el.

-Meddig kell még veled töltenem a délutánjaimat? -Kérdezi a lány.

-Addig ameddig rá nem jövünk mi okozta ezeket a képzelgéseket. -Mondta az orvos miközben leírt valamit az előtte lévő füzetbe.

-De nincs velem baj! Csak más vagyok ebben mi a probléma? -Kérdezi a lány idegesen, miközben idegesen dobol a lábával.

-Tizenhat évesen hallucinálsz ez probléma Emily. -Mondja hidegen az orvos.

-Nem a kor számít hanem a felfogás! -Vág vissza a lány.

-Attól még mindig hallucinálsz! És ha ez tovább fog folytatódni a nyugtatók ellenére is akkor kénytelenek leszünk bezárni téged. Mert így veszélyes lehetsz az emberekre. -Magyarázza az orvos.

-Hagyjuk már ezt a baromságot! -Kiállt rá a lány és feláll. -Én nem fogom hallgatni ezt a süket dumát! Hülyeség az egész! Nincs bajom! Jól vagyok!! -Akad ki a lány.

-Tényleg? -Kérdezi és belelapoz a füzetbe ami az asztalánál hever.
-A szüleid azt mondják hogy sokat beszélsz magadban amikor nincs veled senki. Ez eléggé arra utal hogy valami mentális problémával rendelkezel.

-Csak azért mert magamban beszélek? Mindenki szokott magában beszélni! -Mondja a lány.

A doktor az órájára néz. -Sajnos lejárt az időnk.

-Milyen kár..-motyogja Emily.

-Mivel lejárt az időnk most már nyugodtan távozhatsz.

-Végre! -kiált fel a lány. -Egy élmény volt. -mondja, a hangjában szinte csöpög a szarkazmus. Emily sietve távozik. Az orvos halkan felsóhajt, és elteszi az aktát amit a lányról készít már több mint hat éve.

Másnap Emily otthon ül a szobájában.
-Nehéz napod volt tegnap? -kérdezi a sötét alak aki a szoba sarkában áll. Emily nem válaszol.
-Szóval már nem is fogsz hozzám szólni?

-Azt hiszik őrült vagyok. Miattatok. -Mondja a lány.

-Nem mi tehetünk róla, hogy bele látsz a túlvilágba. -Mondja hideg hangon.

-Miért vagy itt mindig? Tizenegy éves korom óta csak te vagy itt.

-Mondhatnám, hogy én vagyok az őrangyalod de nem. Én csak vigyázok rád hogy ne essen bajod. -Válaszolja a férfi, miközben előlép a sötétből. Nincsenek szárnyai vagy kis glória a feje fölött. Szakadt, koszos ruhát visel és mintha a teste véres lenne. A hátán két nagy véres lyuk éktelenkedik.

-Mintha bármi is történhetne, ha nem vagy itt. -Mondja Emily.

-Könnyen meglehet hogy megtámadnak. Vagy akár rosszabb is. -Mondja és az arca komolyra változik. -Akármi történhet veled, és én azért vagyok itt, hogy segítsek. Ráadásul nincs jobb dolgom. -Mondja megvonva a vállát.

-Miért nem akarod hogy bajom essen? -Kérdezi a lány hallkan.

-Mert valami általam fel nem fokható okból azt érzem, hogy meg kell védjelek mert valami történni fog veled. Védelemre szorulsz Emily. -Mondja hideg, halk hangon.

-Miattad fognak bezárni egy elmegyógyintézetbe! -Mondja Emily miközben halkan felsóhajt.

-Nem fognak! -Mondja.

-Ezt nem tudhatod biztosra!

-Ahogy te sem azt, hogy nem fognak megtámadni! -Vág vissza a  férfi. -Emily. -Kezdi halkan a férfi. -Bízz bennem..

-Hah.. bízzak benned? Pont benned? Hagyjuk már.. -motyogja a lány és idegesen a hajába túr.

-Ne légy pesszimista! Tudod, hogy csak segíteni akarok neked!

-De nem kértem a kibaszott segítséged! -fakad ki a lány. -Nem kértem anyámnak, hogy meg segítsen és nem kértelek téged hogy ments meg! Megtudom oldani egyedül is! -A férfi csöndben marad. Hideg szemeivel fürkészi a lányt. Emily csak az előtte lévő padlóra mered..

-Nem lökhetsz el magadtól folyton Emily..-mondja a férfi halk, lágy hangon de még mindig volt benne egy csipetnyi hidegség.

-Úgy csinálsz, mintha tudnád mit akarok, mintha ismernél.. de nem ismersz.. senkisem ismer.. -motyogja a lány és elfekszik az ágyon. -Hagyj végre egyedül..

A szellem csalódottan felsóhajt.. hátralép kettőt és már újra a sötétségből figyeli Emily minden mozdulatát. Pár perc után valaki kopogtat az ajtón.

-Gyere be! -kiáltotta Emily. Az ajtó kinyitódik. Marta áll az ajtóban.

-Igen anya mit akarsz? -kérdezi Emily.

-Hallottam hogy ma sem beszéltél túlsokat a Pszichológussal..-mondja csalódottan a nő.

-Eléggé idegesítő alak.. álandóan kérdezősködik..-motyogta.

-Csak megpróbálja megtalálni a forrást ami miatt ilyen...

-Fura vagyok? Kössz pont ez a fajta családi szeretet amire vágytam..-mondta szarkasztikusan Emily. -A családnak támogatniuk kéne egymást nem? De te nem azt csinálod! Amióta apa elment csak azzal a drogos és alkoholista férfival foglalkozol!

-Ne beszélj így a mostoha apádról! -kiáltotta Marta.

-Vagy mi lesz? Megint megütsz mint a múltkor? -Csattan fel a lány.

-Tudd kivel beszélsz te mocskos kis..-megindult az anyuka, majdnem megütötte Emilyt amikor megállt a keze. Mintha egy erő visszatartotta volna. Marta hirtelen megfordult és elhagyta a szobát becsapva maga után az ajtót.

-Te tetted ezt? -kérdezi a lány a sötétben álló férfit.

-Igen. Mondtam hogy nem engedem hogy bárki is bántson téged. -mondja halkan a férfi.

-Köszönöm. -válaszolja szintén halkan Emily.

-Csak azt tettem amit helyesnek láttam.

-Ami fura tekintve, hogy bukott angyal
vagy.-mondta Emily.

-Nem furcsa. Hidd el ez normális. Vagy ha nem akkor nem annyira érdekel. -válaszolja hidegen.

-Igazán elmehetnél néha. Tekintve, hogy nem vagy az őrangyalom nem a te dolgod vigyázni rám. -megcsörrent Emily telefonja.

-Ki hív? -kérdezi a férfi.

-Az apám..-válaszolja halkan. Megnyomja a zöld gombot és a füléhez emeli a telefont. Beleszól. -Szia apa..

-Kislányom. Jól vagy? Minden rendben? Most írt anyád, hogy probléma volt otthon. Akarsz róla beszélni? -kérdezi lágyan.

-Nem nagyon. -válaszolja Emily.

-Pedig nem lenne jobb, ha beszélhetnél valakivel róla? -kérdezi az apja Simon.

-Nekem? Nem igazán. Neked? Talán. Legyen annyi elég, hogy szokásos veszekedés.

-Oh.. értem.. akkor nem is zavarlak.. -mondja az apuka majd véget vet a hívásnak.

-Hát ez aztán nagyon pozitív volt. -mondja hűvösen a férfi.

-Kössz, hogy támogatsz. Tényleg. -mondja szarkasztikusan. -Igazi barát vagy.

-Nem barátkozni vagyok itt..-feleli szúrós tekintettel fel-le méregetve a lányt.

-Nyilván..

-Ez mit jelentsen?

-Mármint nem vártam el, hogy barátkozz vagy ilyesmi. Elvégre halott vagy. -magyarázza el a Emily. -De azért néha lehetnél barátságosabb is. Hamár elrontod az életem. -mondja Emily megvonva a vállát.