Hoztam egy képet.
Nézd,
Habár megkopott az időtől,
De mit sem változott!
Láthatod rajta milyen boldogságot ígért nekünk egyetlen egy pillanat,
És most hogy újra itt vagyunk,
Csak te meg én,
Minden pillanattal tovább szeretlek...
Tudom már, hogy egyedül te lehettél,
Te voltál a minden és az azon túli;
Egy örökös érzés,
Maga a szerelem,
Egy szívként!
Másnak csak egy darab az a testünkből,
Viszont neked s nekem annál több...
Egy folyton suttogó emlék.
YOU ARE READING
Veled bárhol
PoetryAzt mondják a szerelem felemel és egy egészen új világba repít... És ha azt hitted előtte, hogy mindent tudsz róla, egyszer csak ráébredsz mikor igazán megtapasztolod, hogy az egész olyannyira felfoghatatlan, hogy ide már a puszta ész kevés. Mert ez...
