Viszonzatlan szerelmek?

Randi

—Deszeretem mikor ezt csinálja. Meg amúgy is. Szeretem.—

Kds szemszöge:

Reggel mikor felkelek egy kisebb súlyt érzek a mellkasomon.
Lenéztem és egy cukin alvó Ice-ot láttam.
Édesem.
Nincs szívem felkelteni így vissza alszom még egy kicsit.

Mikor újra kinyitom a szemeim már vagy egy óra eltelt.Tényleg vissza aludtam.
Máté már nincs sehol.
Gyorsan elrendezem a reggeli rutinom majd a konyhába vettem az irányt.
Meg is láttam a kis szerelmem.
(Azta tényleg megőrülök érte basszus)
A konyha pultnál csinál éppen valami reggeli félét gondolom.

Mögé lépek és átölelem hátulról majd a nyakába csókolok.
-Mit csinálsz édesem?-kérdem tőle.
-Reggelit.-mondja.
-Uhumm.-sóhajtom és megfordítom mert nagyon meg akarom már csókolni.
Meglepődik kicsit de egyből az ajkaimra tapad. Lágyan csókol azt sugallva, hogy jó reggelt szerelmem.
Alig akarom elengedni a száját. Kuncogva eltávolodik.
-Na hagyjál csinálom a reggelit.-kuncog.
Még azért végig csókolom a nyakát majd elengedve a derekát az asztalhoz ülök.

-Ma elviszlek randizni!-jelentem ki.
-Mi?-néz rám elképedve a kicsike.
-Igen! Egy kis vásárlás majd utána egy vacsora?-kérdezem tőle mosolyogva.
-Most komolyan beszélsz? És mi lesz ha meglátnak?-kérdezi.
-Vigyázunk! De amúgy semmi!-mondom.

Megreggelizünk, ami amúgy inkább ebéd mert már vagy dél is elmúlt, majd elkezdünk készülődni.
-És hova megyünk amúgy?-kérdi a kicsike.
-Ausztriába!-mondom neki vigyorogva.
-Miiii?-kérdi izgatottan.
-Örülsz édes?-ölelem át a derekát.
Erre nem válaszol csak megcsókol.
-Ezt igennek veszem.-mosolygok rá mikor elválunk.

Az út hosszú volt, de itt vagyunk.
Parndorf-ba megyünk először.
A kicsike boldogan vásárolgat én pedig megyek utánna, de közben azért nézelődök én is, mert vennék neki valamit.

-Édes, várj egy kicsit!-szólok utánna mikor kijövünk az egyik boltból szatyrokkal a kezünkbe.
-Szeretnék neked venni valamit! Kérlek ha látsz valami jót akkor mutasd meg és én megveszem neked!-mondom neki.
-De... Nem szeretnélek lehúzni!-mondja lehajtva a fejét.
-Édesem...nem érdekel a pénz! Csak hadd tegyelek boldoggá!-emelem fel az állát, hogy a szemembe nézzen.
-Azzal teszel boldoggá ha velem vagy!-mondja sőt suttogja nekem.
-Most nagyon megcsókolnálak!-mondom az ajkaira tekintve.
-Tedd meg!-feleli vigyorogva.
Nem kell kétszer mondania.
Magamhoz húzom és egy hosszú csókot hintek ajkaira.
Mikor elválunk a homlokához hajolok és oda is adok egy apró puszit.
Szabadnak érzem magam. A szerelmem velem van. Nem érdekel ha bárki meglát, csak ő legyen velem.

Végül vettem neki egy cipőt, mert azt mondta a mostani már nagyon csúnya állapotban van, és kinézett magának egyet, nekem pedig nem kellett kétszer mondania, megvettem neki.

A vásárlás után beültünk egy elegánsabb étterembe vacsorázni.
Mindketten steak-et ettünk krumplival.
Mikor fizetnünk kellett, Ice vette volna elő a tárcáját de én megelőztem és a kártyámat hozzá érintettem a terminálhoz ezzel kifizetve az egész vacsorát.

-De...nem költhetsz rám ennyi pénzt!-duzzog még mindig, pedig már a kocsiban ülünk.
-Édesem mondtam, hogy nem érdekel a pénz! Csak te érdekelsz! Szeretlek!-mondom neki a combjára rakva a kezem.
A másikkal persze kormányzok mert éppen vezetek haza felé.
-Én is szeretlek Dávid! Nagyon Nagyon!-mondja és a kezemre simítja a sajátját.

Haza érve lefürödtünk majd mentünk is aludni mert nagyon hosszú de csodálatos napunk volt.

Na halika! Bocsesz a csúszásért! Itt van a rész, remélem tetszett! Pusziii!