nyugtató kar

52 2 0
                                    

H U S Z O N K E T T Ő

A betörés óta el telt három nap, azóta itt lakom Jinél, nem mentem még haza, mert nem akarok, fáradt vagyok hisz alig aludtam a napokba, féltem hogy lesz bent valaki a házban, de ha mégis el aludtam folyamatosan, rosszat álmodtam, ezért hamar fel is keltem

-Megyek Tanhoz!- pusziltam meg a bátyám arcát

-Nem alszol egy kicsit?- kérdezte

-Nem tudok!- válaszoltam és fel véve a cipőm mentem ki a házból ott kocsiba szállva mentem Kookhoz aki otthon van mivel előbb irtam neki.
Miután meg érkeztem kopogás nélkül mentem be a házba majd már simogattam az egyből nekem szaladó házi kedvenceket

-Éhes vagy baba?- kérdezi megölelve

-Nem!- ráztam meg a fejem hisz nem rég ettem

-Olyan sápadt vagy!- simít ki az arcomból egy tincset

-Nem aludtam jól a napokba!- vallottam be
-Ugye tényleg nem baj ha
Tanie itt van?- kérdeztem

-Nem zavar, és legalább Bamt is le foglalja!- nevetett- Három nap múlva utazom!- kezd bele- Tudod koncert!- húz be a konyhába

-Oh!- bólintok- Meddig maradsz?- kérdezem

-Két nap és itthon vagyok!- mosolygót-Gyere!- húzott magához- Tuti nem alszol?- kérdezte

-Nem tudok Kook, folyamatosan rosszat álmodok!- panaszkodtam

-De ha oda fekszem melléd?- kérdezi

-Nam is aludt meletem Jin is és Jimin is mindegyik mellet rosszat álmodtam- magyarázom

-Akkor ők valamit nem tudnak!- kapott fel és vitt a szobájába, majd le dobott az ágyra- Na baba pihenj egy kicsit!- terelte ki a kutyákat majd mellém feküdt

-Kook?-

-Hmm?-

-Attól hogy furcsán indult a kapcsoltattunk
és furcsán is folytatódott és jelen esetbe is az el kell ismernem hogy igazi jó barát vagy!- motyogtam
-És....hajj nem értek ezekhez!- szenvedtem- De szeretném neked meg köszöni azt amit edig tettél értem!- mondtam ki bár nem azt amit igazából gondoltam

-Erre valók a barátok baba!- mosolyog- de gyere pihenjünk egy kicsit!- húzott magához közelebb miközben, szorosabban ölelte a derekam, és el kezdte simogatni a fenekem, ami ugyan jól esett de na

-Hol jár a kezed Kook?- kérdeztem

-Ott ahol lennie kell!- suttogta- Látod pont nekem teremtették!- markolta meg, és igen, a fenekem jobb partja (igaz van ilyen xdd🤣) elfért a tenyerébe

-Jó de ne fogdos!- motyogtam a nyakába

-Én nem is!- puszilt a vállamra, és addig beszélgettünk még el nem aludtam, és olyan este fele tényleg ki pihenten keltem fel még ő aludt, és ez a három napi rossz alvás is ki jött mert utána másnap délután háromig nem keltem fel.

Selenophile Where stories live. Discover now