H A R M I N C N Y O L C
Este fele, Jungook szaladt be nagy hévvel az ajtómon
-Tudtad hogy még mindig szokták figyelni a házad?- liheg a térdére támaszkodva
majd ki húzza magát
-Akkor leszel-e a pasim vagy nem?- kérdezi
-Nem tudom!- vontam vállat el rejtve mosolyom
-Nem tudod?- akadt ki
-Majd el mondom ha el viszel randizni!- vontam vállat majd ujra a tévének szentelve a figyelmem, miközben folytatom Yeontan simogatását is
-Oh hogy baszalak segbe!- huppan le mellém unottan
-Talán meg engedem!- tettem le csóró Tant a földre majd Jungook ölébe másztam- Egyébként nem vagy valami romantikus!- puszilom meg
-Ez van!- von vállat majd magához húz és megölel
-Hiányoztál!- motyogja a nyakamba
-Vagy talán mégis az vagy egy icipicit!- nevettem- Te is hiányoztál!- vettem komolyabbra
-El mondod?- veti be a boci szemeit amivel inkább hasonlít egy aranyos nyuszira
-igen!- mondtam
-Oh oké akkor fel kel készülnöm!- vesz egy nagy levegőt
-Hé!- nevettem
-Mivan?- pillant rám is végre
-Igen!- mondtam- a válaszom az igen!- nevetem tovább
-Tessék!- ál fel emiatt le estem amit a csuklom bánt- Oh bazdmeg sajnálom !- guggolt le hozzám
-Baszki ez amugy kurvára fájt!- nevetem könnyes szemmel a csuklómat fogva- Azthittem hogy romantikus lesz erre el törted a csuklom!- áltam fel
-Nagyon sajnálom!- nézet rám bocsánat kérően
-Semmi baj túl élem!- csókoltam meg majd a konyhába mentem hogy a mostanra duzzadt csuklómra tegyek egy kis jeget
-Ezt látni kéne egy orvosnak!- figyelte a kezem aki már lilult is
-Lehet az jobb is lenne!- indultam meg az ajtó felé majd fel vettem a cipőm
-Várj, ilyenkor már nincs bent az orvosom!- torpantam meg
-De a sürgősségire megyünk!- nyitotta ki a kocsi ajtót
-A kezem fáj, nem vagyok halálos beteg hogy ne tudjam ki nyitni!- morgom be ülve
-Nem baj baba!- kacsint be szállva mellém
-Szeretlek!- mondtam ki
-Én is szeretlek!- hajol át majd meg csókol- Még jo hogy ezt nem vezetés közben mondtad
tuti karamboloztunk volna!- nevet el indítva a kocsit.
