Világítótorony

Nincs mit tenni!?

*Karola szemszögéből*

- Na menj Baba, ügyes leszel! - mutattam a színpad irányába. Egy utolsó csókot nyomtam ajkaira majd elengedtem.

- Még egy utolsót! - fordult vissza. Rögtön lekapott pedig tudhatná, hogy sohasem az utolsó.

Fel futottak és már el is kezdtek zenélni. Hatalmas hangulat volt, attól függetlenül, hogy egy picike klubról van szó, ahol az emberek alig férnek el.

- Szia Karola! - köszönt rám egy ismerős hang, de meg se fordultam.

- Köszöntek te kurva! - ez is egy ismerős hang.

- Mit akartok? - fordultam feléjük. Ez a nő kész röhej esküszöm. Van képe ide jönni?

- Beszélni! - szólalt meg Kevin, Csengével egyszerre. Kórusban hallgatva az jött ki, hogy baszélni. Tudtam, hogy egy ribi...

- Figyelek!

- Bocsánatot szeretnék kérni! Nem próbálhatnánk újra? - majd intett, hogy menjünk egy kicsit arrébb.

- Figyelj Kev! Nem szeretnélek megbántani, de én szeretem Lacit és ő is engem... Úgy érzem ő az igazi és ez ellen nem tehetsz semmit! Sajnálom, de hamarabb kellett volna gondolkodnod. - néztem rá kedvesen. Egy utolsó puszit nyomtam az arcára, majd otthagytam.

* Kevin szemszögéből *

Még hogy nem tudok ellene mit tenni...

- Csenge! - kiáltottam a lánynak. Csak várd ki a végét Karola, az enyém leszel!

- Szólj!

- Hogy tudnád elintézni, hogy Laci soha többet ne menjen Karola közelébe? - néztem rá full komolyan.

- Kész vicc az egész... Egy hónapot adj, lerendezem az embereimmel! - sóhajtott. Nem tudom miért nem kedveli Karolát... - Meg kitervelek valamit, hogy hogyan tudnám elijeszteni a csávót...

***

* Karola szemszögéből *

A hideg nagyon jól esett, bent fülledt volt a levegő. Alig jutottam oxigénhez.

- Nagyon ügyes voltál Mi Amor! - mosolyogtam miközben elvettem tőle a gyújtót.

- Köszönöm Baba! - mosolygott két slukk között.

Némán néztünk magunk elé, csak a bentről kiszűrődő zene tartott vissza minket a teljes csendtől.
Néha beleénekeltem a szövegbe amit hallottam, amíg meg nem hallottam azt a bizonyos zenét... egyszerűen nem bírtam a véremmel.

- Imádom ezt a zenét! - kezdtem el ritmusra ütögetni a korlátot.

- Ki ez?

- Szégyen nem is mered ez az Alibi! - mondtam úgy mintha ezt mindenkinek tudnia kéne, de mivel az én egyetlenem nem hallgat Brazil zenéket, nem tudta miről beszélek. - Sevdaliza- tól!

- Nem ismerem! - közölte, mintha ez eddig nem esett volna le.

A csípőmmel az ütemmel egységesen kezdtem el tekerni, közben dúdoltam a zenét. Rádőltem a korlátra és úgy folytattam a keverést.

- Hihetetlen, hogy neked csak egy ilyen zene kell és már táncolsz... - nevette el lágyan magát.

- Esetleg nem tetszik? - vontam kérdőre.

- Ha tudnád, hogy mennyire felizgat... - hunyta be gyönyörű szemeit.

- Sajnálom, itt nem tudok semmivel sem szolgálni. - mondtam "sajnálkozva"

- Menjünk! Menjünk haza! - ugrott fel és kirántotta a hátsó ajtót. Hitetlenkedve fel nevettem és belépkedtem.

- Srácok, olyan nőt láttam, aki nem fut a fasz után, hanem oda hívja... baszki meg kell fektessem! - nézett ránk vágyódva.

- Kapsz fél órát! - mondta határozottan Lacus. Gyönyörű szemei elsötétültek. A derekamat szorongatta, nem nagyon bírt magával.

- Miért? Hova sietünk? - erre nem igazán tudtunk mit felelni... nem mondhattuk azt, hogy Lacinak áll a farka és húznunk kéne innen.

- Későre jár és nagyon fáradtak vagyunk... - füllentettem egy nagyot.

Brúnó összecsapta tenyereit és útnak indult, mind a ketten nagyot néztünk, amikor a srác Csenge előtt állt meg.
A lány ránk nézett, majd visszavezette tekintetét a fiúra, elmosolyodott és kézen fogta.

***

- Nem értem mi tart ilyen sokáig... - nyugtalankodott a kedvesem.

- Na vagyok skacok! Szerintem most hívjatok nekem mentőt, az a metsző fog úgy megkarcolt... a kórlapon is annyi lesz, hogy kettős pont... - fogta fejét csodálkozva.

- Most szopatsz? - néztem rá hitetlenkedve.

- Szeretnéd, hogy szopassalak? - vigyorgott.

- Mi a szar? Húsz percbe telt neki, hogy elélvezz? - beszéltem úgy mint aki meg sem hallotta.

- Hát... ja!

- De béna! Hallod Baba? - szóltam hozzá. Tekintetét rám szegezte, szép szemei már nem voltak sötétek. - Ma este egy órán keresztül fogok előtted térdelni, nem számít, hogy hányszor élvezel el! - adtam egy puszit arcára és kimentem a kocsihoz.

* Laci szemszögéből *

Kicsit lesokkolt az, amit mondott Karola. Egyrészt megint felizgatott másrészt pedig kicsit kellemetlen volt, hogy mindezt a haverom előtt mondta el.

- Tényleg ez a nő lesz a vesztem! - mondtam el mikor feleszméltem.

- Hát haver, Isten lábát is megfogtad vele! Irigyellek! - fárasztó... neki ott van Kami.

Elvette tőlem, amikor én szerettem a csajt. Megismertem egy csodás nőt, akiért az életem is odaadnám... erre neki is ő kell.

Belefáradtam az ilyen veszekedésekbe... nem vezet semmire. Nem akarok egy nő miatt elbaszni egy barátságot, bár az igaz, hogy Karoláért megtenném és az is igaz, hogy Brúnó is megtenné. A rajongóinknak sem akarom azt, hogy egyik napról a másikra azt hallják, hogy nincs többé Bruno x Spacc

Nem veszekszem vele... a lány akit szeretek az enyém, engem szeret. Nincs mitől félnem!

Elindultunk a kijárat felé és beszálltunk a kisbuszba. Már későre járt és bent is lekapcsolták a világítás, szóval teljesen sötét volt.

Karola keze a combomra tévedt, amivel nem lett volna gond ha nem kezdi el masszírozni az ágyékom felé közelítve.
Próbáltam helyezkedni, reménykedtem, hogy abba hagyja különben itt fogok rámászni...

- Bébi... - szóltam rá sóhajtva.

- Imádom, amikor Bébinek hívsz... - suttogta a fülembe. - Főleg mikor...

- Karola, állj le! - szóltam rá. Mikor észrevettem, hogy nem valami szépen szóltam hozzá, újra megszólaltam. - Kérlek! Mindjárt otthon vagyunk...

- Akkor majd kivered magadnak! - nézett rám és elfordult, tudom, hogy csak kamuzik. Nem fogja annyiba hagyni. Nagyon csúnyán megfog kínozni...

Elővette a telefonját, így én is ezt tettem. Ráírtam Brúnóra, hogy ha holnap nem jelentkeznék, akkor tudja, hogy a szex lesz a végzetem.

Sziasztok Kedves Drága Olvasók!

Csak szólni akartam, hogy az instagram alkalmazásban - _banani__from_wattpad néven megtalálható vagyok.

Remélem élveztétek ezt a részt. Puszi Nyuszi mindenkinek!💋💋