Míg a rák el nem választ

1.

Miért is csatlakoztam hozzá?
Mert volt egy álma ahogy nekem is.
Ez egyszerű válasznak hangzik, de ez ennél bonyolultabb egy kicsit. Mikor először találkoztam vele...furán éreztem magamat. Gyűlöltem amiért egy szép nő volt mellette és csakis azért lettem a társa mert el akartam csábítani Nami-swant. Majd később Robin-chwant is, de semelyik sem jött össze. Aztán megláttam a reményt benne... Kedves volt velem, és mindig dícsérte az ételeket amiket nekik csináltam. Túl nagy boldogsággal töltött el a dícsérete és egyszer csak bumm. Arra eszméltem fel, hogy mindig készítek neki ételeket, direkt, csak neki és senki másnak (a nőkön kívül persze.)
- Sanjii! - szalad be a konyhába a kapitány.
- Megint éhes vagy? - kérdezem mosolyogva.
- Igen!
- Akkor ülj le. Gyorsan csinálok neked valamit. - mondom az asztal felé mutatva.
- Mink is kapunk? - kérdi Usopp.
- Nem. - vágom rá egyből.
- De akkor Luffy miért kaphat? Ez nem ér! Vele direkt kivételezel, mindig! - mondja durcásan Chopper, mire eléjük tolok egy tál süteményt.
- Tünés! - mondom amire az egész tál és a fiúk is eltűnnek.
- Tényleg kivételezel velem? - kérdezi Luffy amikor elé rakom a nagy tál húst.
- Nem. Csak ők látják így. - válaszolok, és leülök vele szemben a székre.
- Akkor jó! - mosolyog majd belekóstól a húsba, amit elé tettem. - Mennyei! - mondja kipirult arccal.
- Annak örülök!- rá mosolygok.
- Köszönöm Sanji! - mondja vidáman majd hirtelen magához ölel.
- Ne köszönd meg te, idióta! - mondom pironkodva már, de azért vissza ölelem. - Érted bármit megtennék... - mondom hallkan.
- Akkor csak csinálj nekünk kaját minden nap! - válaszol. Szerintem teljesen félre értette, nem is kicsit.
- Rendben! - mondom aztán pedig kimegyek levegőzni. Azért azt nem akarom, hogy a többiek megfulladjanak a füstben.

A korlátnak támaszkodva szívok egy cigit, közben Luffyt nézem.
- Olyan...tökéletes... - mondom gondolkozva, eközben pedig, a cigaretta füst kis szivecskéket formál a levegőben ahogy egyre fentebb és fentebb száll az égen.
- Ki a tökéletes Sanji-san? - kérdezi mellőlem Brook.
- Csak Nami-swan és Robin-chwan. - mondom egy egyszerű hazugságot, hisz a lányok nem messze volt Luffy-tól.
- Áh! Már értem! Ebben igazad van! - mondja és ő is neki támaszkodik a korlátnak.
- Túl gyönyörű... - dícsérem tovább nézve a kis fekete hajú, szalmakalapost.
- Robin-san? - kérdezi.
- Igen.
- Akkor mond el neki, hogy mit érzel iránta! - javasolja.
- De úgyis vissza utasítana! Hisz ki lenne együtt egy ilyen hülyével? - kérdezem kifújva a füstöt.
- Amíg nem próbálod meg, addig nem tudhatod meg az eredményt! - mondja de ekkor Luffy felém néz, és mosollyal az arcán elkezd integetni. Menten meghalok! - Tessék egy zsebkendő! - kezembe nyom egy halom zsepit.
- Minek? - kérdezem.
- Mert vérzik az orrod! - mondja én pedig már be is tömöm. - Ezek szerint tényleg nagyon tetszik neked! - hangja boldog, ami egy kicsit meglep.
- Sokkal jobban, mint azt bárki is hinné. - mondom egy aprót mosolyogva, de utána csak tovább nézem a kapitányt.

Este felé:

- Csapjunk egy nagy bulit! - mondja szokásosan pörögve Luffy.
- Minek? - kérdezem meg.
- Úgy sem bírsz legyőzni az ivásban csiga szemöldök! - gúnyolódik Marimo.
- Már hozom is a piát! - jelentem ki, aztán elkezdtünk inni. A többiek mind táncolnak vagy esznek de én meg pont ezzel a szerencsétlennel versenyzek. Már előre tudom, hogy ő fog nyerni mivel az első adagtól is már bevagyok állva.
- Már most részeg vagy! - mondja nevetve de azért még egy üveget a kezembe nyom.
- Én is had jöjjek versenyezni! - kiáltja el magát valaki.
- Biztos jó ötlet? Nem is ittál még eddig... - mondja bizonytalanul Nami-swan.
- Én fogok nyerni akkor is! - mondja Luffy és leül mellém.
- Akkor én is jövök! - mondja Usopp.
- Én is! - Chopper.
- És mink is! - mondják a többiek és leülnek kör alakban. Mindenki vesz egy üveget majd elkezd inni.
- Elég jól bírod Luffy! - mondja Zoro elismerően a kapitányra nézve.
- Persze! - mondja és lehúzza a 7. üveg tartalmát is seperc alatt.
- Nem úgy, mint a szakács aki már az elsőtől is kidőlt! - mondja rám mutatva, közben pedig jót nevet láthatólag.
- Én (hi) csak cigizni szoktam (hi) nem inni! - mondom csukladozva aztán megint egy üvegért nyúlok.
- Játszunk üvegezést! - mondja Nami-swan és középre tesz egy üveget.
- De akkor legyen felelsz vagy mersz, mert kicsik is vannak itt! - mondja Franky és a fiatalokra mutat.
- Nem is vagyunk fiatalok!-mondja Chopper mérgesen.
- Akkor igyál egy kicsit (hi) - mondtam felé nyújtva az üveget.
- Nem akarom, hogy kárba menjen a májam! - mondja rám se nézve.
- Te tudod (hi) - mondom és megiszom az üveg tartalmát.
- Na akkor pörgetek én először, mivel én vagyok a legöregebb yohoho! - mondja Brook és már pörget is. - Zoro-san!
- Felelek! - mondja egyből.
- Mivan Marimo? Nem mersz merni? - kérdeztem nevetve.
- Fogd be csigaszemöldök! Még vissza fogod kapni! - mondja idegesen.
- Meg is van a kérdésem! Valaki tetszik a társaid közül? - kérdezte.
- Nem. - mondja egyszerűen majd ő pörget.
- Oh franc (hi) - mondom, mivel nálam állt meg az üveg szája.
- Felelsz vagy
- Merek! - vágtam rá.
- Jó válasz! Csókold meg azt aki tetszik neked! - mondja elmosolyodva mire én lassan felállok és elkezdek Robin-chwan felé menni. Lehajolva hozzá elveszem a kezét majd lassan megcsókolom.
- Hölgyem! - mondom szemeibe nézve, utána pedig vissza sétálok nagy nehezen és a padlóra borulok.
- Na Sanji! Azért ne ess össze ennyi italtól! - nevet Luffy és felsegít ülő helyzetbe. Bal szerencsémre nem tudok megmaradni ülve, ezért megint borulni kezdek, de ekkor Luffy hirtelen az ölembe ül és a fejemet a vállára rakja. - Na így mostmár jó! - mondja vidáman és pörget helyettem is.
- Milyen jó illata van... - mondom magamnak, utána pedig elnyom az álom őt ölelve.

Reggel arra kelek, hogy nemtudom ki vagyok. Aztán leesik végül is. Majd eszembe jut a tegnap este történtek. A fürdőbe rohanva elkezdek hányni.
- "Reggelt! - köszön Nami-swan.
- Neked is! - mondom számat megtörölve amiből vér jött.
- Látom nagyon jól vagy! - mondja nevetve, karikás szemekkel.
- Teljesen! - mondom és ismét vissza hajolok a wc fölé, tovább hányni.
Amikor végztem csak egy pillantást vetettem a művemre de az tiszta piros volt. Vér lenne ez? Gyorsan lehúztam majd megmosakodva egyenest a konyhába megyek. Talán csak valami pirosat ettem az este. De nem csináltam semmi piros színű ételt!
- Mit jössz nekem?! - kérdezi idegesen valaki, de csak tovább megyek előre, a konyha felé.
- Talán beteg vagyok? - kérdezem magamtól, és bemegyek a konyhába reggelit készíteni.