Míg a rák el nem választ

3.

Sanji:

- Nem emlékszel? - kérdezi egy fura állat. Mi a... biztos képzelődöm.
- Mi? - kérdezem értetlenül a társaságra nézve.
- Tudod ki vagy? - kérdezi egy fura hajú fiú.
- Nem. De ti kik vagytok? És tényleg előbb megszólalt az a...izé? - kérdezem a fura állatra mutatva.
- Rénszarvas vagyok! - szólal meg idegesen.
- Biztos csak képzelődöm. - mondom mosolyogva a padlót nézve.
- Nem képzelődsz. Ő egy beszélő rénszarvas. - mondja egy szalmakalapot viselő fiú és ő is leguggol elém.
- De mi történt? És ki vagyok én? - kérdezem mert egy hatalmas vértócsában ülök, és a kezeim csupa véresek. Megöltem valakit?
- A neved Sanji és a társam vagy! Te vagy a szakács. - magyarázza ismét a fekete hajú fiú.
- Én? Szakács? - kérdezem meglepődve - Én nem erre emlékszem! Én a Germa hercege vagyok! Vinsmoke Sanji! Nem szakács! - mondom idegesen és felállok de a földre esek.
- Mi?-kérdezik a többiek.
- Te nem vagy herceg Sanji-kun! Te a társunk vagy! - mondja egy vörös hajú lány.
- Ami azt illeti hallottam már a Germa 66-ról. Egy elég veszélyes, bérgyilkos családról van szó, és született pár gyerekük de az egyik meghalt még nagyon fiatalon. De ez kb. 15 éve történt. Egy hajó beszélgetésből kaptam el ezeket az infókat. - meséli egy csontváz.
- Ez nem igaz! Nem haltam meg! Jól éltem velük, amíg el nem raboltatok! - mondom idegesen de vért köhögök fel.
- Nem raboltunk el! - magyarázza egy kiborg.
- De igen! Azonnal vigyetek vissza, vagy szólok a tengerészetnek! - mondom amikor éppen nem köhögök.
- Nézd meg! Te egy kalóz vagy! - tolja a képembe a zöld hajú a fura papírt amin én vagyok rajta.
- Ez nem igazi! Ti elraboltatok akkor is! - nem engedek semmit sem. Tudom, hogy elraboltak engemet. Tudom, hogy meg akarják kaparintani a hadi technikánkat.
- Nem raboltunk el! Hát nem érted Sanji?! Te az ÉN SZAKÁCSOM VAGY! - ordibálja szalmakalapos. Megremegek és eszembe jut, hogy valamiért őt ismerem. Talán akkor még sem raboltak el. Hisz emlékszem rá. Ő...
- Luffy! - mondom a fiú nevét.
- Igen? - kérdezi.
- Emlékszem a nevedre! - mondom boldogan.
- De a miénkre akkor miért nem? - kérdezi furcsálva a mellettem térdelő fekete hajú lány.
- Luffy közelebb áll hozzá, mint mink. Higgyétek el nekem. - mondja Marimo elindulva az ajtó felé.
- Várj! Marimo? - kérdezem amire hátra fordul és kérdőn rám néz.
- Ja. De a többiek nevét is találd ki. Göndör szemöldökű! - mondja egy aprót mosolyogva és elmegy.
- Megvizsgálhatlak? - kérdezi a rénszarvas.
- Nem kell. Jól vagyok. - köhögök ismét.
- Sanji kérlek. Hagy nézzen me - mondaná Luffy, de szavába vágok.
- Rendben! De ha csak te is ott leszel! - mondom válaszul pedig csak egy bólintást kapok. Lassan a csapat elmegy másfelé, mink hárman pedig elmegyünk egy szobába ahol el kezd vizsgálni a rénszarvas.
- Beteg? - kérdezi Luffy kíváncsian, de aggódva is, mert a rénszarvas már vagy 10 perce kutatja a könyveket és a véremet vizsgálja.
- Igen. Elég súlyosan... - mondja rám nézve.
- A kezem miért remeg? - kérdezem és akaratlanul is elkezdek kutatni a zsebemben.
- Nikotin függő vagy. Elég sokszor dohányzol és ez az elvonás tünete. - magyarázza.
- De mi baja van Sanji-nak? - kérdezi aggódva Luffy, és megfogja a kezemet.
- Tüdőrákos. - mondja ki azt az egy szót amitől tartottam.
- Mi? - kérdezi értetlenül Luffy.
- Mennyi időm van hátra? - kérdezem.
- Ha nem javul az állapotod akkor hónapok, vagy hetek. - könnyezve magyarázza.
- Nem lehet meggyógyítani? - Luffy elég feldúlt ahogy látszik.
- Nem. Nincs rá ellenszer. - mondja Chopper de Luffy keze elkezd remegni utána pedig kirohan a szobából. - De lehet ki tudok fejleszteni valamit ami javíthatja az állapotodat. De azt olvastam, hogy műtéti úton is el lehet távolítani a daganatot. De elég nagy a kockázat, hogy nem éled túl.
- Mennyi rá az esély, hogy túlélem? - kérdezem elég nyugodtan, még magamhoz képest is.
- 5-10% - mondja ki félve a választ, mintha valami rosszat mondana.
- Tudom, hogy jó orvos vagy Chopper. Bízok benned, szóval amíg nem érünk egy városba addig nem szeretném a műtétet.
- De az lehet hetek, vagy hónapok! - mondja sírva de ekkor, kintről egy hangos ordítás rázza meg a hajót.
- Nem érdekel, de most menjünk és nézzük meg, hogy mi történik kint! - mondom felálva, és kisétálunk. Már amennyire tudunk, mert a hajó teteje romokban hever. A többiek, mind a vízben vannak és próbálják menteni magukat, vagy a démongyümölcs használókat.
- ACE! - ordibálja valaki és a megmaradt padlóba veri a fejét.
- Luffy... LUFFY! - szaladok a fiúhoz aki elsőnek el lök magától, de ekkor olyat teszek amitől én is meglepődök. Megcsókolom. Lassan kezd visszatérni az esze, így leereszkedek vele a földre és megölelem. - Nyugodj meg. Itt vagyok. Nem lesz semmi baj! - mondom szorosabban ölelve, hogy végre felfogja mi is történik körülötte.
- Sanji! - sírva ölel vissza.
- Chopper! Ereszd le a létrát! A többiek a vízben vannak! - mondom neki ő pedig már teszi is amit mondok.
- Nem kel félned. Itt vagyok! - mondom leülve.
- De meg fogsz halni! Előbb mondta Chopper! - mondja elengedve.
- Nem fogok meghalni, ha találunk egy korházat és egy jó sebész orvost aki megbír operálni! - magyarázom neki.
- Értem... - vállamra hajtja a fejét és úgy motyog tovább. - De miért csókoltál meg?
- Mert szeretlek!
- MIVAN?! - kérdezik az emberek akik már a hajón vannak.
- Én is Sanji! - mondja mosolyogva és nyakamat átölelve megcsókol.

- Na jó, mi folyik itt? Luffy te miért lettél idegbeteg, te Sanji meg mióta szereted a fiúkat!? - a kis incidens után bejöttünk a még megmaradt hatalmas akvárium szobába és amíg a többiek egymás mellé ültek a kanapén addig, mink Luffy-val egymás mellé egy székre, ami a többiek előtt van.
- Kiskorom óta szeretem őket, de a nőket jobban tisztelem! Ja és amúgy visszatértek az emlékeim, ha valakit érdekelne. - mondom amire páran elkezdtek mosolyogni.
- És te Luffy? - néz a fiúra aki szótlanul rám néz.
- Elmondom inkább én. Chopper megvizsgált és elég rossz hírt kaptam ami miatt Luffy ideges lett. Csak ennyi történt. - mondom a többiekre nézve.
- Mi lett az eredmény? - kérdezi Marimo.
- Kimehetek egy kicsit? - kérdezi Luffy.
- Nem!
- Nagyon fontos! Beszélnem kell valakivel aki talán tud nekünk segíteni! - szorítja meg Luffy a kezem és nem törődve a többiekkel elkezd húzni az egyik Den Den Mushi felé. A számokat beütve elkezd hívni valakit aki egyből fel is veszi.
- Merre vagy? - kérdezi Luffy.
- Miért tartozna rád?
- Szeretnék kérni tőled egy szívességet! - mondja aggódva.
- Ne is folytasd. Ahogy elnézem ugyan az sziget felé megyünk szóval pár nap múlva ott tudok lenni. - mondja.
- Rendben. Érdekelnek a részletek? - kérdezi Luffy.
- Majd ott. De ahogy hallom valami baj történt. Megint te?
- A társam. Élet, halál között van, szó szerint.
- Azért ott még nem! - szólalok meg én is.
- Akkor siessetek mert pár nap és ott vagyunk! De csak ezt az egy szívességet kérem, hogy cserébe adjatok ellátmányt.
- Rendben! Ha cserébe ennyi kell akkor adok eleget! - mondja nyugodtabban Luffy és megszakad a vonal. - Nem akarom, hogy meghalj! - mondja remegő hangon Luffy.
- Nem fogok. Ígérem! - mondom felemelve a fejét, és ajkára adok egy csókot.
- Cseresznye ízed van. - mondja megnyalva az ajkamat.
- Olyan szájfényt szoktam használni. - mondom mosolyogva és most sokkal hosszabb ideig csókolózunk.